Az Éhezők viadala: Futótűz

Igazából még frissiben akartam írni róla, csak az a baj, hogy este 1-kor értünk haza, ma délelőtt pedig sokminden közbejött...
Szóval ugye moziban néztem meg, másik 4 személy társaságában. Nem akarok most sokat írni az előzményekről, a lényeg talán annyi, hogy nem kaptunk jegyet, csak a fél 10-es(!!!) vetítésre. Ebben nekem az a meglepő, hogy a premier eléggé régen volt, és azt hittem, hogy ilyenkor már kevesen nézik meg. Mindegy.
Először is: Team Peeta!!! ♥♥♥
Másodszor pedig: Jennifer Lawrence-t pedig egyre jobban elismerem, mint színészt (nem mintha eddig nem tudtam volna, hogy tehetséges), annak ellenére, hogy nem igazán szeretem Katniss karakterét. Ja, és szerintem egyértelműen jobb neki a világosbarna(?) haj.
A filmről magáról annyit, hogy nagyon tetszett. Maga az aréna jobb volt szerintem az első részben, de itt viszont sokkal több izgalmasabb rész volt (eleve, már az eddigi nyertesek harcolnak), viszont néha szerintem átestek a ló túloldalára, és inkább a látványra (stb.) mentek. Van még ezek kívül egy-két dolog, amit nem értek, ebbe most nem mennék bele, mert a magyarázásom miatt még holnap reggel is itt ülnénk (gondolok itt arra, hogy mégis hogyan kerülhetett meg az a Mags vagy ki).
Nem tudom határozottan állítani, hogy az első rész jobb volt, mert nagyon hasonlóan jól sikerült mind a két film! :)

Ui.: A film vége kifejezetten jó, bár én ott hagytam volna abba, hogy a testét felemelik a vasráccsal(?), és ő pedig félrehajtja a fejét, és becsukja a szemét. Szerintem úgy nagyobb lett volna az izgalom, hogy mi lesz vele, de így is király lett!

Crescendo

Pontosan ebben a pillanatban fejeztem be. Illetve kb. fél perce, és mire a bejegyzés végére érek, több is lesz.
Szóval. Azt a mondást, vagy általános igazságot most sem hagyhatom ki, miszerint (szinte) mindig a az első rész a legjobb. Látszik is, hogy nem olyan gyorsan olvastam ezt a részt, mint az elsőt: az elejét konkrétan hatalmas csalódásnak ítéltem a Csitt csitt-hez épest (aminek a borítóját még mindig imádom). Szóval ez a bukott angyalos dolog még mindig tetszik, bár ahogy nézem, ez sem egy túlságosan egyedi alapsztori. De nem baj.
Az első, és legeslegnagyobb pirospont a könyvben, az az, amikor kiderül, hogy (spoiler!!!) Folt a Fekete kéz... akkor aztán tényleg megdöbbentem. Közben volt ugye ez a nyomozgatás, többször is változtattam a tippemet, miszerint ki lehet a főgonosz. Ez a Scott gyerek... megint csak nem akarok elárulni sokmindent (mintha az eddigi bejegyzéseim során nem spoilereztem volna), de nála is ugyanazt éreztem, mint az előző kötetben Elliott-nál: nem egy lényeges karakter, nem is túl szimpi, csak azért van, hogy megkeverje a dolgokat.
A cselekményről csak annyit, hogy nem vészes, de voltak benne (ha jól emlékszem) erőltetett dolgok, ez a nyomozósdi tényleg csak összekavart, de végül kell az ilyen is.
Negatívumként Norát említeném, aki konkrétan olyan hülye tud lenni (lásd a Folttal való veszekedése, stb.), ne is említsük, amikor szegény Angyalka (♥) szeme láttára esik neki konkrétan Scott-nak. Most Vee helyett inkább őt tudtam volna lelőni. Meg ugye az a Marcie miatti féltékenykedés... és nem mondom, hogy én ezt csinálnám, de amiket Nora művel, az egy kissé azért túlzás. És akkor még hol voltunk a nyomozástól...
Ja! Ez a Rixonos dolog... végülis...elmegy...talán...
Amit egyébként a legjobban hiányoltam, az Folt. Illetve az ő szerepe. Nagy része e könyvnek arról szólt, hogy Nora keresi az apja gyilkosát. Az előző könyvben nagyon tetszett az, hogy valaki járkál a házban, és szinte biztos, hogy Folt az, mert mindenki (nem csak Nora, ugyebár...) őt szeretné... mármint, hogy megjelenjen... vagyis gondolom, hogy azért... oké, most ezt befejeztem.
Sajnálom szóval, hogy nem... igazából nem tudom, hogy mit sajnálok, de az biztos, hogy hiányzott Folt. Hamár hiányzás, én ebben a Crescendo-ban humort sem nagyon találtam, míg az első kötetben imádtam a Nora-Folt csipkelődéseket... lehet, hogy újraolvasom az 1. rész elejét...
Még egy pozitívum!! Illetve, mivel eszembe jutott még egy, ezért kettő: 1. a vége a könyvnek (nem történt semmi "véresen komoly" + függőben maradt) 2. végre megtudtuk Folt igazi nevét. És most szerintem belefér egy spoiler... illetve majd.
Szóval összességében olvasható, de az első rész jobb... viszont egy új életérzést köszönhetek a könyvnek:
Jev!!! ♥♥♥

Még az előzőhöz tartozik...

Most úgy állok igazából... kellene valami bevezetés...
SZÓVAL. Most úgy állok, hogy neki akartam kezdeni a Csitt csitt 2. részének. Végül arra jutottam, hogy nem vezet sok jóra a sokáig fennmaradás (pedig én aztán igazi éjszakai bagoly vagyok), az pedig pláne nem, hogy ennyire gyorsan olvasok el teljesen különböző 'történeteket' egymás után. Úgyhogy most úgy döntöttem, hogy Sleepy Hollow-t fogok nézni, szigorúan 1 epizódot (mondjuk csak ennyi maradt), és megyek aludni... aztán még átgondolom az egészet.

Leginkább amúgy azért írok, mert eszembe jutott azok a dolgok, amiket még le akartam írni a könyvről, és szerintem fontosak...
Először is, muszáj idézeteket kiírnom, mert annyira jó részek voltak benne (leginkább poénok fognak következni):
"– Az illatod is jó – mondta Folt.
– Ezt hívják zuhanynak – Egyenesen előrebámultam. Mikor nem válaszolt, oldalra fordultam. – Szappan. Sampon. Meleg víz.
– Meztelenül. Ismerem a dörgést." - ez például személyes kedvenc.

Amúgy nagyon bírom a pimaszságát és a humorát Folt-nak (igazán érdekelne már a normális neve... de inkább nem mondjátok el!!! ...már ha van neki), mondjuk az köztudott, hogy nem egy egyéni karakter, valahogy itt is megjelenik a jó lány, és a rossz fiú páros, és fiú állandóan beszólogat a lánynak... meglepő... Itt valahogy mégsem éreztem annyira sablonnak a sztorit, mint a Tökéletes kémiánál. Sőt, még annyira sem látszott az éles váltás a 'rosszfiú' és a 'hősszerelmes' között... Hál' Istennek!
Oké, azért itt volt néháy dolog, amitől falra tudtam volna mászni... például Vee. Őt minden szívbaj nélkül meg tudtam volna/meg tudnám fojtani egy kanál vízben. Ez a portlandi nyomozgatás sem jött be: ki az a hülye, aki egyedül sétálgat sötétben, egy ismeretlen városban? (amúgy kicsit összevagyok zavarodva... tudomásom szerint Portland a nyugati parton van... de a sztori a keleti parton játszódik, nem? ott vannak ekkora zuhék meg hurrikánok, azt hiszem. Meg maga, Maine állam is keleti part, vagy nem????)
Ez az Elliot-Jules páros (haha, ez jó vicc... nem pár-pár, csak páros, mint legjobb barik vagy mi...), és a Dabrina, Darbina, D betűs angyalka (fene tudja, hogy hívják), és az ő kavarása sem jött be. Elég lett volna szerintem az, hogy Nora megtudja az igazat Folt-ról, és meginog a belé fektetett bizalma (ez is milyen költői volt!), nekem kicsit túl sok volt a kavarás. Azért viszont piros pont, hogy én is azt hittem, hogy Elliot a gonosz... vagy csak én hittem azt? Oké, mondjuk Folt-ról egy pillanatig sem képzeltem, hogy ilyet tenne! ♥
Ja! Még pozitívum. Ennél is, és a Megjelölvé-nél is örültem, hogy nem történt semmi véresen komoly a szereplők között (na jó, ez átvitt értelemnek indult, mindenki értse úgy, ahogy akarja... illetve értse úgy, ahogy a lehető leg... korhatárosabbként lehet, bár én 'nem' célozgatok semmire)

Szóval kéne még ide idézet...
"– Beismered, hogy szándékosan csinálod?
– Mit?
– Ezt… hogy provokálsz.
– Mondd újra, hogy „provokálsz”. Olyan provokatív a szád, ahogy kimondod."

"-A te őrangyalod vagyok- mondta Folt.
-Kaptam egy saját őrangyalt? Pontosan mi is a munkaköri leírásod?
-Hogy őrizzem a testedet. – Folt mosolya egyre szélesebb lett. – Komolyan veszem a munkámat, ami azt jelenti, hogy közelebbi ismerettséget kell kötnöm a szóban forgó tárggyal."

"– Szerinted rossz fiú vagyok?
– Megszállod más emberek…. testét.
Folt egy bólintással fogadta el a kijelentést.
– Meg akarod szállni a testemet?
– Sok mindent akarok csinálni a testeddel, de ez nincs köztük."

Na jó, azt hiszem, itt az ideje, hogy leálljak, mielőtt még belemerülnék a témába... na jóvan, még magamtól is félek (mégis ártalmas a Szürke 50?)... szóval, akkor én itt és most elköszönök:
Jó éjszakát Mindenkinek! ♥

Ui.: Nem kell azért tőlem félni... nem harapok!
Oké, ez már tényleg túlzás volt... szerintem mégsincs humorérzékem... :(

Na szóval. Azt mindenképp tudni kell, hogy most sokkal felszabadultabban írok, mint tegnap. Leginkább azért, mert túl vagyok a 200.-on, és így nem kötött a téma.
Tulajdonképpen arról akartam írni, hogy legújabb kedvenc sorozatom a Sleepy Hollow. Tegnapelőtt meg azelőtt rengeteg részt láttam, csak az a baj, hogy várni kell az újakra (tegnapra kitérek mindjárt).
A Sleepy Hollow-val kapcsolatban annyit, hogy kicsit nekem túl bonyolult a cselekmény, meg a szörnyek, de Ichabod-ot kétségtelenül imádom. Mondjuk magát a színészt, Tom Mison-t még jobban... Egészen pontosan nála még a kék szem is "elfogadható" ("senkit nem érdekel, senki nem akarja tudni!!!"). Amúgy irtó jó humora van (rengeteg interjút olvastam, lehet, hogy majd kigyűjtöm a legjobb poénjait), és nagyon szerény is. Röviden: emberileg is nagy érték, a színészi tehetsége meg...................
Szóval tegnap. Egész délutánt el....elfecséreltem, igen ez a megfelelő, és kompatibilis szó. Nyilván gépeztem. Furcsa, de este késztetést éreztem arra, hogy olvassak. Ja, tudom! Azt hiszem tegnapelőtt utánanéztem az Éjszaka háza-sorozatnak. Konkrétan dobtam egy hátast, amikor megláttam, hogy 9 részes, és elvileg jön a 10. is. Én leginkább azt hittem, hogy trilógia. Szóval a lelkesedésem kicsit alábbhagyott, mert a kommentekben is azt írták, hogy nagyon elhúzták a sztorit, stb. Egy szóval nem dicsőítették. Amúgy belekezdtem, csak az első mondat után valamiért be is fejeztem, mert valami mást akartam... na jó, ebbe ne menjünk bele... semmilyen értelemben sem... basszus, hozom a formám... szóval vegyük, hogy ezt nem én írtam.
Aztán belekezdtem valami 19. században játszódó történetbe, de 12 oldal után azt is feladtam, mivel valószínűleg kalózfordításban olvastam, és azt sem tudtam a szereplőkről, hogy ki kicsoda és kinek a rokona.
Így jutottam el végül a Csitt csitt-ig. Már hallottam kedves Barátnémtől, hogy jó könyv...
Első, és legfontosabb dolog róla: a borítóját imádom. Szóval ez... olyan könyvet sejtet, amit azonnal el kell olvasni.
Második fontos dolog, és az a helyzet, hogy a könyv hatása miatt nincs lelkiismeretfurdalásom: ÁTPÁRTOLTAM A VÁMPÍROKTÓL... most a Bukott Angyalok az eseteim, és rájuk hajtok... illetve egy bizonyosra... oké, befejeztem.
Azt még tudni kell, hogy este kezdtem el, és egy kb. 1 órás kihagyással éjjel fél háromig olvastam. Akkor már úgy éreztem, hogy a szemeim nem bírják, még ha szerettem volna tovább is olvasni. Most amúgy hat előtt 5 perccel keltem, és ugyan az ébresztő keltett, nem éreztem magam fáradtnak. Csak amint feltápászkodtam az ágyból (azaz befejeztem az olvasást), rájöttem, hogy borzalmasan fáj a fejem. Ezért ennem "kellett" egy kis Milka csokit... már megint eltértem a tárgytól.
Szóval. Most kicsit furcsa hangulatom van... nem jellemző rám a csúnya beszéd (óóó, dehogynem, csak ELVILEG nem). Amire ki akarok lyukadni, az az, hogy a könyv első negyed(?) részéig az volt minden második gondolatom, hogy: "ez ku**a jó!"
Maradjunk annyiban, hogy a nyomozgatás, a véletlen egybeesések, rokoni kapcsolatok nem a fénypontjai a regénynek... gondolom sejteni lehet, hogy akkor mi... vagyis ki. Hát igen, Folt.
Na, annyit azért megemlítenék, hogy addig, amíg Rixon vagy Nixon vagy ki, nem mondta a biliárdos klubban, hogy a Folt név a bunyók miatt ragadt rá Foltra, képtelen voltam elhinni, hogy ilyen neve van egy főszereplőnek, akit még a tanárok is így hívnak... arra is tippeltem már, hogy van ilyen angol név, aminek véletlenül van magyar... alakja? megfelelője? jelentése? nekem mondjuk tökmindegy.
A lényeg, hogy Foltot imádom, hozzámennék, sőt, továbbmegyek.... nem, inkább nem megyek tovább.... mindenki jobban jár... basszus, mi ütött belém? Oké, ezt sem kellett volna... szóval felejtsük el az összes félreérthető megjegyzésemet...
Most már gőzöm nincs, hogy mit akartam írni még, a lényeg úgyis itt van. Most azonnal nem merném bevállalni a 2. részt, bár ha azt írják, hogy nagyon jó, lehet, hogy elkezdem. Az a baj, hogy már visszaaludni sem érdemes... lehet, hogy Sleepy Hollow-t fogok nézni!!!!!!

200th

Hát igen, ehhez a ponthoz is elérkeztünk: ez lenne 200. bejegyzésem (igazából nem csak lenne, hanem az is). A 100. valahogy kimaradt, azt hiszem nem vettem észre anno... Meg amúgy is, azóta sok minden változott. A szekér is jobban megyeget (van ilyen mondás egyébként?)... ez olyan volt, mintha egy üzletről beszélnék. Természetesen ez a blog nem az. Na mindegy. Azért én is sokat "fejlődtem". Például az első bejegyzés óta megtanultam bekapcsolni a gépet...
Na jó, komolyra fordítva a szót: Köszönöm!
Köszönöm minden látogatónak, aki, még ha csak unalomból is, de már egyszer is benézett ide, mert végülis miattatok nem kapott kaszát ez a blog. Nyilván az látszik, hogy nem egy világhírű weblapot akartam csinálni, de nagyon jól esik, hogy akad egy-két ember, akit érdekelnek a dolgaim. Még egyszer köszönöm! ♥
Igazából máig nem tudom, hogy mit gondoltam, amikor elindítottam a blogot, és azt sem tudom, hogy mi vár a jövőben. Tisztában vagyok vele, hogy a látogatók kb. 0,1 %-át érdekli a sorozatmániám, vagy esetleg a sport iránti szenvedélyem (ez igazán költői lett). Szeretném érdekesebb témákkal és dolgokkal is feldobni a blogomat, de igazából minden, ami ÉN vagyok, megtalálható itt. Tulajdonképpen nincs semmi ötletem, úgyhogy szívesen várnék tanácsokat... mondjuk kommentkeben (a megjegyzések/kommentek csak akkor válnak nyilvánossá, amikor én közzéteszem, szóval minden jöhet qq).
Kezdek amúgy megijedni magamtól (nem szeretném összemocskolni ezt a megható bejegyzést a hülye gondolataimmal), mert nem tudom, hogy mit akartam ide írni. A lényeg úgyis az, hogy nagyon boldog vagyok, amiért idáig eljutottam (200. bejegyzés, hűha), és sok köszönet mindenkinek, aki olvassa ezt, hiszen az azt jelenti, hogy rákattintott a blogomra? vagy ezt hogy kéne kifejeznem?
Na tehát lezárásképp:
Végtelenül hálás vagyok, nagyon sokat jelent ez nekem, és hát valljuk be, rengeteg önbizalmat ad. Még egyszer nagyon köszönöm, drága Látogatók, köszönöm Nektek! ♥♥♥

Ui.: Eszembe jutott! A blogról akartam írni, de most már kicsit hülyébben hangzik annál, ami a fejemben volt... tehát ez a blog... végülis egy kis pajzs. Mert könnyebb kiírni magamból a dolgaimat, mint elmondani bárkinek. Személytelenebb ugyan, de könnyebb, és nekem való. Nem vagyok én azért olyan nyitott ember, mint... nem is tudom. És tényleg kár volt leírnom... gondolat szinen még tetszett ez a pár mondat... most már kevésbé...

Karácsony

Bármennyire is utálom az ajándékvásárlást, és a rohangálást Karácsony környékén, ez mégiscsak egy ünnep, a téli szünet kellős közepén. Sütni még mindig szeretek, és társasjátékozni is az éjszaka közepén (vagy esetleg sorozatot nézni, mint most: Sleepy Hollow ♥).
Szóval. Remélem, hogy a sok utálkozó bejegyzésemmel, és véleményemmel nem vettem el senki kedvét az ünnepléstől!
Mivel két héttel ezelőtt, hétvégén Train-napot tartottam, és kifejezetten megszerettem ezt az együttest, ezzel a számukkal szeretnék mindenkinem KELLEMES ÜNNEPEKET kívánni! ♥ (a köszönetnyilvánítás meg ezek maradjanak a 200. bejegyzésre)

P.C. & Kristin Cast - Megjelölve

Szóval befejeztem egy másik olyan könyvet, aminek adtam második esélyt... és ezt sem bántam meg.
Nem akarok, és amúgy sem tudnék sokat írni erről könyvről, de valami mégiscsak kéne...
Tehát. Végülis tetszik ez a megidézős dolog, mert ez azért ad izgalmat a könyvnek (még ha nem is rengeteget), meg nem kell magyarázni a vámpírok történetét, a vámpírrá válást, stb. Szintén remek ötlet ez a suli, mert nem igazán van szerintem ehhez hasonló könyv/történet.
Ami furcsa volt nekem:
1. A mesélő/író ugrált az idősíkok között. Ezt most nem úgy mondom, mintha igazi szakember, és kritikus lennék, de kicsit zavart az, hogy múlt időben mesél el mindent, de közben jelen időben teszi hozzá azokat a dolgokat, amiket akkor érzett, vagyis a múltban.
2. A baráti társaság. Végülis jó, hogy ilyen hamar beilleszkedett Zoey, és talált is azonnal barátokat, akik ráadásul nem árulják el, és támaszkodhat rájuk, de... a szokásos problémám: túl szép, hogy igaz legyen. De ezt nem is kell negatívumnak venni, mivel nekem mindig ez a bajom.
3. Már elfelejtettem.
4. Epilógus hiánya. Nem mintha hiányzott volna egy nyálas befejezés, de kicsit hirtelen lett vége.
Közben eszembe jutott a 3.:
Erik. Valahogy én az átlagosan jobban (meg)szeretem az Erikeket/Ericeket. Na, mindegy. Szóval az itteninél arról van szó, hogy a folyosós, jobb-ha-elfelejtem rész után azt hittem, ő egy olyan macsós rosszfiú, vagy nem is tudom. Mondjuk nem zavar, hogy jófiú, mert alapból én is a jófiúkat szeretem... mármint a filmekben/könyvekben/sorozatokban...
Az viszont kifejezetten tetszik, hogy nem lett semmi komoly közte és Zoey között, mert így jobban várom a 2. részt! :D
Összességében tehát jó könyv, az is bizonyítja ezt, hogy 1(!!!) nap alatt elolvastam. Nem volt bonyolult olvasmány, izgalmas(?), vicces (?), és abszolút nem lett a vége lezárva. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezzel a rejtélyes kiválasztottsággal, úgyhogy jöhet a 2. rész... majd valamikor...

Wiz Khalifa

Még mindig nem állítom, hogy hatalmas rajongója vagyok ennek a műfajnak, de az biztos, hogy van egy-két szám, amit imádok, vagy esetleg nagyon szeretek. Például örök kedvenc marad a Can't hold us Macklemore-tól. Ennek nyilván az éneklős részét szeretem, de a rap rész sem zavar annyira, magát az alapot pedig tényleg imádom.
Hamár Wiz Khalifa... az életvitelét semmiképp sem bírom, viszont tőle is van pár "szám" (már ha lehet ezt így nevezni... elnézést kérek, ha nem), amit szeretek. Legelső:



Ez sem arról híres, hogy végig rap van benne. A Can't hold us-hoz hasonlóan azt is gyönyörű szép angol órán hallaottam tavaly... illetve már előtte is hallottam, csak nem tudtam beazonosítani. A másik kettő, általam is kedvelt Wiz Khalifa-számot most, pár napja hallottam, mert Wiz Khalifa-délutánt tartottam. Nem mindegyi tetszett természetesen, de ezek nagyon:

December

Mivel elég rég írtam, gondoltam, hogy most egy hosszabb bejegyzéssel jelentkezem.
Szóval, az utolsó tanítási hét tényleg könnyű és laza volt, az órák fele meg sem volt tartva. Csütörtök osztálybuli, péntek mozi. Előbbi nagyon jó volt, az utóbbi... végülis az sem volt rossz. A Jégvarázst (Frozen) néztük meg.
Már régóta szerettem volna megnézni, mert szinte amint megjelent, meghallgattam a főcímdalt, ami már elsőre nagyon tetszett. Magában a filmben sem csalódtam: a legjobb animációs/rajzfilmek közé tartozik, mivel vicces, de szép, és a témája sem bugyuta. Biztos meg fogom még egyszer nézni, annyira tetszet...♥ (mondjuk egy részről lemaradtam, mert ki kellett mennem a film közepén a mosdóba... ez is annyira jellemző rám)



A tegnapi napot itthon töltöttem, egyedül. Gyakorlatilag délután egykor keltem, és elhatároztam, hogy értelmes dolgokat fogok csinálni. Elkezdtem rendberakni a szobámat, de csak elkezdtem. Igazából olyan zenéket hallgattam, amiket vagy most ismertem meg, vagy ismertem már, és meg akartam szerezni... (most igazából körülírtam azt, hogy zenéket hallgattam, miközben letöltöttem őket).
Nagy vonalakban néztem a Magyar Vándor c. filmet is a tévében
Jaa! jut eszembe: "ebédszünetben" megnéztem egy Gyilkos elmék epizódot. Nagyon tetszett, végre Morgan-es rész volt! ♥ És végre megtudtunk valamit a magánéletéről. Igazából eddig tetszik ez az évad, főleg úgy, hogy a 7. és a 8. nem sikerült olyan hű de jól. Ennek sem volt olyan jó az évadnyitó két epije, de arra emlékszem, hogy a következő kettő király vooolt! ♥ Most néztem meg a 8. részt, de az a baj, hogy mindig várni kell az új részekre, például a 200. epizód csak februárban jelenik meg azt hiszem... ezért olyan sorozatot kéne néznem, aminek már (vagy majdnem) lefutott az évada...
Szóval Magyar Vándor. Nem oda koncentráltam 100%-osan (gépeztem, milyen meglepő), de nagyjából tudom, miről szól. Már általánosban láttam elvileg, csak én néhány résznél nem voltam suliban, így konkrétan nem láttam. Még egyszer meg fogom valószínűleg nézni, hogy most már tényleg lássam is...
Végül, a fő attrakció: újra elkezdtem a Megjelölve c. könyvet. Talán még tavaly év végén kezdtem el, de nem tetszett, ezért abbahagytam a 9. fejezetnél. Most ugyanazt érzem, mint anno a Tökéletes kémiánál: csak még egy fejezetet... csak még egyet! Egy szóval nagyon tetszik a könyv, és a főszereplőket is bírom... nyilván Erik Night-ot, mert mégsem tűnik olyan taplónak, mint hittem. Mondjuk hallottam egyet s mást (ezt hogy írják?) a könyvről, szóval kíváncsi vagyok... Mindenesetre tényleg tetszik, és annak ellenére, hogy tegnap a legelejétől kezdtem el, már túl vagyok a felén, ami nálam nagy szó. Mondjuk az még mindig furcsa egy kicsit, hogy áldoznak, meg a cseroki szellemek, meg Nüx meg mittudomén. Amúgy meg most nincs olyan nagy bajom azzal, hogy a főszereplő "meglepően" kiválaszott, és (remélem) összejön a legjobb pasival az egész suliból. Mert végülis, kiről szólna a könyv, ha nem a legérdekesebb lányról/nem-tudom-már-mit-akartam....

Ui.: Még mindig irtózom a karácsonytól. Igen, lehet, hogy egy igazi Grincs vagyok (remélem, eddig azért nem fognak elfajulni a dolgok...), de annyira utálom, hogy azonnal ajándékot kell vennem mindenkinek, de ötletem nincs, viszont ők maguk sem tudnak előállni semmivel, amit igazán szeretnének... És szerintem az a baj, hogy az egész karácsony arról szól, hogy ki mennyi ajándékot kap és vesz, még akkor is, ha senkinek sincs szüksége semmire... ja, majdnem elfelejtettem, hogy közben unalmas, és irritáló karácsony zenéket kell hallgatni... egyedül a főzést szeretem a karácsonyban, meg azt, hogy sokáig fennmaradhatok...

Fanninak!♥ (még nov. 29. emlékére)

SzÖÁ - 3.

Ha jól emlékszem tegnap (vagy tegnapelőtt) fejeztem be A Szabadság Ötven Árnyalatát. Igazából már régen kiolvastam az 1-2. részt, a 3.-ba is belekezdtem, csak nekem annyira unalmas volt a nászutas rész, hogy abbahagytam. Vagy két hete folytattam, pont a legjobb résztől.
Igazából azt kell, hogy mondjam, jó könyv. Mert sokkal többnek tűnik annál, mint ami. Például a harmadik rész végén olvashatjuk az első találkozásukat, csak Christian szemszögéből. És valóban rengeteget változott C. azóta, mert amilyen arrogáns volt... látszik, mennyire átformálta őt Ana. Sok más hozzáfűznivalóm nincs, de a lényeg, hogy igenis komoly témája van a könyvek, egy komoly fejlődéstörténetet láthatunk/olvashatunk (most büszke vagyok magamra a megfogalmazásért).
Mivel elég rég olvastam az első részt, nem sokra emlékszem belőle, de az tetszett a legjobban benne, hogy a vége nem volt egy erőltetett happy end, és történet is függőben maradt.
(most eszembe jutott, hogy szintén pozitívum, hogy a cselekmény nagyon átgondolt, és az eseméynek egymásra épülnek)
A második részben a legjobban az autós üldözés/menekülés(?) jött be, mondjuk sokkal több nem is rémlik...
A harmadik tényleg tetszett, bár nekem a vége (az epilógus) kicsit erőltetett volt, és a Christian-os karácsonyi rész is.
Amúgy örülök, hogy folytattam, mert jó a könyv CSELEKMÉNYE. Mert ugye azt tudjuk, hogy vannak benne korhatáros részek (úgy röpke 80%), de szerintem egy normális embernek ez nem káros vagy mittomén. Mert én például magát a történetet nagyon szerettem, a karaktereket is, azt a 80%-ot pedig... hát én olyan "nem" olvastam... csak fogok... majd 18 évesen...

Ui.: Tudtam, hogy valami kiment a fejemből. Szóval, a film. Őszintén szólva nem igazán várom, mert másokat szerettem volna színészeknek. Például nekem C. egy az egyben Alexander Skarsgard, szinte végig őt láttam magam előtt olvasás közben. Ana szerepére mondjuk el tudtam volna képzelni Mila Kunist...

Végre egy jó nap! *-*

Ilyen már nagyon rég volt...
Időben keltem, nem kellett sietnem, mégsem késtem le a buszt. Suliban: 1 helyettesítés és 2 lyukas, a fizika tz-m 5-ös lett (nagyon örülök, bár enyhén szólva levitte a ponthatárokat a tanár), irodalomból pedg nem feleltünk. Nem volt hideg, szerencsére elértem a korábbi buszt hazafelé, és holnapra pedig nem kell sokat tanulni... Remélem, az egész hét ilyen laza lesz!!!

Éhezők viadala

Ezt a filmet (is) két részletben néztem meg, mert iszonyat hosszú. Ez nyilván nem baj, mert jó film. És igazából ennyit is akarok róla írni, mert sok negatívumot nem "találtam" (nem mintha kerestem volna). Még esetleg azt tenném hozzá, hogy a végén azt hittem, lesz a csajszinak egy beszélgetése azzal a barna hajú sráccal (asszem Liam Hemsworth játsza), aki otthon várta. Na mindegy, aranyos a szőke is. Nekem amúgy egyik nagy kedvencem a kreol(?) bőrű, kifestett szemű stylist vagy ki.
Szóval lényegében tetszett a film, amúgy is szeretem az olyan filmeket, ahol erdőben vannak összezárva... nem tudom, van-e még ilyen film, de nekem akkoris tetszik...

Szüneteeet!

Kimerültem. Tegnap például megkérdeztem magamtól: „Óóó, még csak hétfő van?”. Eddig ilyen sosem történt. Mindig szerettem iskolába járni, csak a reggeli keléssel voltak gondjaim. És egyébként meg nem fáradt vagyok, mert egész múlt héten minimum egy órával előbb mentem aludni, de az sem segített. Már ma úgy érzem, mintha péntek lenne. Amúgy az a gond, hogy még gyakorlatilag hétvégém sincsen, mert valami mindig közbejön. Mert mikor nézzek sorozatokat, ha nem hétvégén? És mikor gépezzek rengetget, ha nem ilyenkor? Persze azért házi is van, de tegnap például egyszerűen nem tudtam magamat rávenni a tanulásra. Teljesen elvesztettem a motivációmat, és az akaraterőmet. Hiába határoztam el, hogy azért is megtanulom a Csokonai-t, az agyamban mindig az motoszkált, hogy úgyis van még egy-két napom. Nyilván tegnap is gépeztem, így mára maradt minden, nuku gépezéssel. (Na jó, ezt leszámítva)
A legnagyobb probléma viszont egyértelműen az, hogy egy ilyen ördögi spirálba kerültem: már annyira szükségem van egy kis kikapcsolódásra, hogy gyakorlatilag muszáj valami mást is csinálnom a tanuláson kívül. Ez pedig az eredményeim rovására megy, romlanak a jegyeim, a szintet viszont tartani kéne... már így is rezeg a léc jó pár tantárgyból. Viszont az agyam már annyira fáradt, hogy nem tudok szórakozás nélkül tanulni, mert meg fogok őrülni előbb vagy utóbb... azt hiszem, előbb.
Ilyen tényleg nem volt még, de most már nagyon várom a szünetet, mert az biztos, hogy a kis szünidő alatt nagyon össze kell szednem magam...

BTW - Scream

Már az első adástól szurkolok nekik, de igazán most szerettem meg őket, nem sokkal a kiesésük előtt. Akkor már majdnem csatlakoztam valami petícióhoz is, mert szerintem is nagyon jók, és talán nekik van a legnagyobb esélyük arra, hogy tényleg befussanak. Jó hangjuk van, jó a stílusuk... Nekem Sziki♥ a kedvencem, mert ő nem csak hangilag, hanem szakmailag is abszolút profi. Például ez a dal is az ő nevéhez fűződik. Amúgy ez a szám jár a fejemben szombat óta (asszem akkor láttam a klipet is először). Talán (remélem) már nevezhetem magam Wayer-nek... :)

Tél&Spring Breakers

Erről a két dologról akarok írni. Először is, ma volt az első olyan nap, amikor úgy rendesen esett a hó, és meg is maradt... Én nemzeti gyásznapot rendelnék el... Na jó, ennyire azért nem utálom a havat, csak a csúszós utat, ami igazából ennek a következménye, úgyhogy végülis közvetetten mégis utálom a havat...
A másik, hogy tegnap éjszakába nyúlóan befejeztem a Spring Breakers-t. Már nagyon meg akartam nézni, leginkább James Franco♥ miatt.
Hát, azt kell, hogy mondjam, furcsa egy film. Nem rossz, csak furcsa. Amúgy pont ezért hagytam abba még múlt hétvégén: az első fél óra dögunalom. Jellemző, amint felbukkan Alien, nézhető lesz a film.
Konkrétan pont ő/ez az egyetlen olyan dolog, amit értékelni tudok. Mert az, ahogy isznak, buliznak, és szerencsétlenkednek Selenáék (hozzá kell tennem, "irtózatosan nagy" színész tehetséggel), engem nem nagyon érdekel.
Azt viszont el tudom mondani, hogy amit James Franco csinál, AZ a színészet. Imádom ezt a palit, borzasztó tehetséges (a lehető legjobb értelemben), bármilyen karaktert hitelesen tud eljátszani, alázattal, és beleéléssel. A Pókemberben láttam először, már ott is ő volt a kedvencem. Hát igen, ha egykorúak lennénk, és ismernénk egymást... Jó, befejeztem.
Nekem amúgy a cselekményszél is érdekes volt... Azon már nem is csodálkoztam, hogy Selena volt a 'jókislány', aki először hazament, viszont azt az Alien, és a volt barátja közötti harcot nem értettem. Lehet, hogy velem van a baj. A befejezéssel sem voltam kibékülve: Alien meghalt, csak úgy. Hirtelen, azonnal, semmi búcsú (ja, de mégis... hát, az is fura volt). A lányokról meg nem is beszélve: odamennek, felforgatnak mindent, és miután mindenkit megöltek, hazamennek...
Nem lesz a kedvencem ez a film sem, de a lényeg tehát az, hogy amint kivégeztem a filmlistámat ('must-see'-k), biztosan James Franco-filmeket fogok nézni...♥
Ennyit üzennék:
Good night, y'all!!!♥
(bocs, ezt csak azok érthetik, akik látták a filmet)

Ez az, yee! Remek volt sötétben, sűrű ködben, mínusz akárhány fokban, és metsző szélben (még mindig sapka nélkül) hazagyalogolni... Na jó, erről ennyit.
Szóval. Igazából egy ideje már akartam írni, csak vagy kedvem, vagy időm nem volt hozzá.
Tehát, december van. Ez számomra három dolgot jelent, és egyik sem jó. 1.: tél van, és én utálom a telet, mert állandóan megfagyok. Még a havat is rühellem. 2.: mindjárt itt a félév, amiből az következik, hogy mindjárt itt az évvége, amit nagyon nem várok. 3.: jön a Karácsony, aminek én szintén nem igazán örülök, mert ki nem állhatom az ajándékvásárlást, és mivel sosem tudom, hogy kinek mit vegyek, mindent az utolsó pillanatra (szó szerint) hagyok, és akkor már minden hülyeséget megveszek...
Oké, elég a télből.
Ma amúgy ritka egy szar napom volt... Először is elszúrtam a félévi jegyemet fizikából. Ez egyébként nem vészes, mert annyira nem érdekel, meg amúgy is tudom, hogy nem tettem oda magam 100%-osan, de azért csak jó lenne megkapni a jobb jegyet, hamár más a bukást ússza meg nulla tudással... Hát igen, éljen a fairplay...
Ha meg már itt tartunk, igazából nem is értem, hogy miért veszek mindent ilyen komolyan. Azt még mindig nem állítom, hogy rengeteget tanulok, de azért nekem számít a jegy. Nyilván az is igaz, hogy sokkal jobb zéró tanulással ötöst írni... hát, ez jelen esetben nem jött be. És igen, holnap is kettő olyan dogát írok, amin a félévi jegyem függ, de most is gépezek... Mert már úgy döntöttem, nem érdekel. Megtettem majdnem minden tőlem telhetőt, de nem akarom, hogy a tanulás felemésszen. Azért megkapom, hogy nem küzdök rendesen. De mégis hova és minek? A mai matek után majdnem kiugrottam az ablakon... még azt sem tudom, hogy mit nem értek, de valami nagyon nem tiszta, mert azt sem tudom, mit beszélt a tanár 45 percen keresztül. Ez egyébként azért furcsa, mert érteni szoktam a matekot... De egy biztos: a másodfokú egyenletet már most utálom... Ja, még valami: KIZÁRT, hogy matek szakra menjek bármilyen felsőoktatási... basszus, pedig olyan szépen indult... felsőoktatási miben? intézmény?
Amúgy is már letettem egy csomó mindenről... Most épp a 'give a f*ck' korszakomat élem: mindig az van, hogy kitűzök magam előtt egy célt. Amint rájövök, hogy úgysem fog sikerülni, bármennyire is teperek, úgy döntök, hogy nem ettől függ az életem, és más fontosabb dolog van ettől, tehát storno. És amint ezt elhatározom, mégis megjelenik valami reménysugár, ami totál feldob, hogy mégsem olyan elrhetetlen ez a cél, már megint csalódok. És kezdődik minden előlről...
Azért jó ilyen "király" hangulatban kezdeni a telet, nem?

Már megint nem tudom, hogy mi legyen a cím...
Igazából két dologról akarok írni. Az első: BORZASZTÓ AZ IDŐ!!!! Hétfőn még havazott is, ma meg már reggel csak befagyott pocsolyákat láttam... A fülem, a kezem, mindenem lefagy, konkrétan átfúj rajtam állandóan a szél... Mondjuk, lehet, hogy vennem/hordanom kéne sapkát és kesztyűt... hamár itt tartunk, pulcsi sem ártana... Mert ugye "nincs rossz idő, csak nem megfelelő felszerelés..."

A másik, legfontosabb dolog az, hogy tegnap volt a szülinapom. Itt most nem annak van a helye, hogy ünepeltessem magam, csak szeretném megköszönni a barátnőimnek, hogy gondoltak rám, sütöttek sütit, és szintén köszönet a fotómontázsért!!! Nem tudom, szabad-e neveket említenem, de KÖSZÖNÖM, LÁNYOK! ♥♥♥

Abszolút nem az én ízlésvilágom, de kifejezetten hallgatható... és hát igen, Jason ♥

Csontváros - film

Kb. 3 perce fejeztem be. Igazából jó kis film, úgyhogy nem akarom kritizálni, viszont pont ez is a bajom. Azt hittem, hogy a végén fel fogok pattani a székből, és ugrálok, hogy: "meg kell újra néznem MOST". De abszolút nem. Vagy, amire talán a legjobban számítottam (magamtól) az egy olyan vélemény lett volna, hogy: "SZERELMES VAGYOK JACE WAYLANDBE!!!" Ezt sem kell félreérteni, mert szerintem (is) Jamie Campbell Bower-nél jobb színészt nem is találhattak volna, de mégis van egy olyan érzésem, hogy a könyv(ek) során kapott képemet egy kicsit lerombolták... Mert amúgy tényleg imádom Jamie-t (csak ne cigizne...), de valahogy nekem nem jött át Jace karaktere...
Amúgy ez is tipikusan olyan film, amit nem tudsz megérteni, ha nem olvastad a könyvet. Én is csak a remek memóriámnak köszönhetem (igen, túláradó szerénység...), hogy tudom, miért tudta Clary rendberakni a lakást egy rúnával...
Nyilván nehéz egy mittomén hány oldalas könyv tartalmát egy filmbe sűríteni... hát nem nagyon sikerült... a karakterekkel nincs igazán gond, mondjuk szerintem Jace és Jocelyn, esetleg Clary "lett" a legjobb. A Lightwood-testvérek és Luke kevésbé... ja, meg Valentine sem. Oké, még Simon is jó lett.
Szóval a lényeg az, hogy a könyv cselekménye százszorta jobb (amúgy van ilyen szó?), kidolgozottabb, stb. Nekem személy szerint a 3. könyv tetszett a legjobban, de már megint elkanyarodtam a témától, és locsogok...
Tehát. Biztos meg fogom még nézni a filmet, de sajna nem zsongtam be tőle egyáltalán, pedig nagyon számítottam rá. lehet, hogy egy filmkritikus lesz belőlem, de nekem akkor is az egész filmből a legvégén szóló zene tetszett (a stáblistánál) ... Meg az előzetes, az ÁLLATI JÓ! Meg az is jó, hogy abban össze-vissza rakták bele a jeleneteket, hogy ugye felkeltsék a figyelmet...
Nem mondom igazából, hogy csalódtam, mert tényleg nem rossz film... De, mondom, mert csalódtam. És ez abszolút nem a színészek hibája. Jamie hangját még mindig imádom.
Lehet, hogy ez furcsán hangzik tőlem, de azt hiszem, maradok a könyvnél...

Rush

Na, végre, megnéztem... Mennyi is? Két és fél hónappal a premier után? Jellemző...
Igazából nem nagyon szeretnék most elemezgetni (nem mintha alapból értenék hozzá)... Először is. Én azt hittem, 3D-s lesz. Hát nem. Apummal és tesómmal néztem meg, és hát.... mit is mondjak... még jó hogy kirakták a 16-os karikát... Kicsit ledöbbentem, mert azt hittem, Forma 1-es filmre jöttem. Oké, ez nem lényeg.
Tényleg nem tudok sok mindent írni a filmről, mert egyszerűen jó. A szinészek tökéletesek, és ami a legjobban meglep, valóban hasonlítanak a valódi szereplőkre.
Fogalmam sincs, hogy mennyi igaz a sztoriból, de annyira jellemző, hogy amikor már végre mondanám, hogy de k*csög ez a Hunt, beveri az újságíró képét, és máris sokkal szerethetőbb lesz. Apa mondta erre, hogy annyira látszik, hogy az élet nem fekete-fehér. Mert tényleg nem az: minden rosszban van valami jó (most nem Hunt-ra céloztam).
Mit 'adott' a film?
Először a pálya szélétől kb. 2 méterre hasaló fotóshoz, és a többi durva dolgokhoz képest, merem állítani, A MAI FORMA-1 BIZTONSÁGOS. Az akkori körülmények iszonyatosan durvák voltak.
A másik... kicsit más szemmel nézem ez a film után az F1-et. Azt ugyan nem tudom, miért, de az biztos, hogy így van.
És ami (számomra) a legszembetűnőbb hatás, az Niki Laudáról szóló véleményem. Mert eddig úgy voltam, hogy: "oké, van ez a csávó, akinek megégett az arca egy balesetben, szerencséje volt". Ha tényleg van valóságalapja (nem is kicsi) a filmnek, akkor Lauda egy tipikus példakép-alkat. Mert ahogy küzdött, hat hét után már újra versenyzett, a zuhogó esőben feladta a versenyt...
Hát, igen, én abszolút Lauda-párti vagyok. Az ő személyisége sokkal közelebb áll hozzám, mint Hunt-é (illetve csak az övé). Mert abszolút becsülöm, hogy gyakorlatilag lemondott a vb-címéről, mert nem találta biztonságosnak a pályát. Szerintem én is ezt tettem volna. Ugyanez a veszélyes Német Nagydíjnál (mármint a megbeszélés).
Hunt viszont bulizott, cigizett, ivott, igen, most a 16-os(?) karika... És ő 45 évesen meg is halt. Lehet, hogy boldogabb volt, mint Lauda, de csak egy rövig ideig...

Olyan szép és/vagy szomorú!!! ♥

Tökéletes kémia

Tegnap kb. negyed 12-ig olvastam, és tegnapelőtt is majdnem az összes tanulnivalómat feladtam, csakhogy ezt a könyvet olvashassam. Hát, sajnos azt kell mondanom, nem igazán érte meg.
Az eleje nagyon tetszett (még majdnem a 'letehetetlenek' családjába is soroltam) , mondjuk addig, hogy Brittany vagy ki részegen találkozik a tóparton a beszívott Alex-szel. Már egyébként ekkor is azt (illetve ezelőtt) is azt gondoltam, hogy jó ez csak kár, hogy abszolút sablonsztori. Mert tényleg az.
Rögtön, már alig pár fejezet után a 3 méterrel a felhők fölött c. film ugrott be: a szigorúan nevelt gazdag lány, a motoros rosszfiú (akiről később kiderül, hogy mégsem olyan rossz), és a legjobb barátja, aki miatta hal meg... lehet, hogy még több hasonlóság is van benne.
Innentől kezdve már egyre rosszabb. Pont az a fele, amit tegnap olvastam. Amúgy nekem inkább erről jut eszembe a negatív fejlődéstörténet, mint a Werther-ről (sok a heti 3 irodalom óra...).
Ami viszont végülis jó ötlet, az az, hogy a mesélők között ugrál. Igaz, néha nem sikerült rögtön átváltanom.
Van egyébként másik bajom is, például Alex és az ő érzései vagy mik. Félreértés ne essék, és nem arra akarok célozni, hogy minden fiú legyen k*csög és bunkó, de hamár 'rosszfiú', maradhatott volna még egy kicsit az, mert szerintem túl hirtelen váltott át  hősszerelmesbe. A műhelyes részről csak annyit, hogy azt aztán jó gyorsan lerendezték...
A vége pedig egyenes borzalmas. SZERINTEM. A dorogos balhé, a fogadás 'kiderülése' (nyilván a lány érdekében hazudott. Miért is nem lep ez meg engem?), a tanár, akiről kiderült, hogy mégis jó fej, a szülők is elfogadják a fiút... TUCAAAAAAAAAAT! Már az elején tudni lehetett, hogy mi fog történni... sajos.
Könyörgöm, miért kell minden könyvet a végén elrontani? Jó, annyi biztos, hogy valamit megint csúnyán félreértettem, mert azt hittem, mind a 3 könyv róluk szól. Amikor megláttam, hogy öt hónappal későb... na, akkor már éreztem, hogy ez sem lesz a kedvenc könyvem. És igazából az a legrosszabb, hogy az eleje meg nagyon jó (volt?).
Már majdnem sírtam a végénél, mert ugye milyen megható az egész, amikor olvasom, hogy Alex letérdel. Na, akkor nekem végem volt. És NEM bőgni kezdtem el...
Nem viccelek, konkrétan tátott szájjal olvastam tovább (nyilván a sírógörcsömnek annyi), és majdnem földhözvágtam a telefont (igen, arról olvastam), és/vagy végigkarmoltam az arcomat.
Az epilógus meg... "köszönöm, nekem ennyi elég volt". Mondanom sem kell, a 2. kötet beharangozójához hozzá sem fogtam, és szerintem el sem fogom olvasni. Főleg úgy, hogy elvileg a gyerekükről szól, akit nyilván Paconak neveztek el...

Hát, sajnos ebben a könyvben (is) hatalamasat csalódtam. És most már rájöttem, hogy nem abba a kategóriába tartozik, ami után szünetet kell hagyni az olvasásban, mert a hatása alatt akarok még maradni. Ez után AZONNAL (vagyis majdnem azonnal) el kell kezdenem valami mást olvasni.
Csak mit? Sok ötletem van, bár lehet, hogy esélyt adok most olyan könyveknek, amiket nem fejeztem be. Esetleg egy Stephanie Plum 2. lesz belőle, vagy visszatérek a jól bevált depressziós könyvekhez... Werther, én úgy szeretlek! Ááá, 'semmi' szarkazmus... Oké, legyen csak egy kicsi, mert tényleg tetszett. Valamennyire.

Vasárnap. Igazából azzal telt, hogy vásárolni mentünk, de egész napra. Nekem abszolút nem érte meg, de legalább végre elolvastam 'Werther bácsit' (enyhe célzás, ismerős valakinek?). Ez aztán egy jó kis depressziós sztori, mondjuk nem vészes. A problémám vele csak annyi volt, hogy az eleje dögunalom, a végén meg az a Homéroszos izé... Na, akkor kis híján a hajamat téptem. A végét sem nagyon értettem (azt a télen virágot szedő hapsit, meg azt, hogy ő kit gyilkolt meg), de azért egy megismerkedésnél és öngyilkosságnál kissé több ez a történet. Hú... Egyre több ilyen lehangoló dolgot olvasok/kell olvasnom. Amúgy a másik ilyentől, a 13 okom volt-tól ez annyiban különbözik, hogy itt talán meg tudom érteni Werthert, bár... én azért (remélem) nem lennék ilyen helyzetben öngyilkos... Mindenesetre megható és furcsa egy könyv.
Amúgy kíváncsi lennék több Goethe-műre is, mondjuk most eléggé alábbhagyott a lelkesedésrem. De például a Tündérkirály nagyot tetszik, mondjuk az is egy durva vers. Én amúgy, amikor irodalmon olvastuk, azt hittem, hogy a gyerek viccelődik, álmodik vagy ilyesmi...Hát, a végén kissé sokkot kaptam, mert nem ilyen hirtelen és meglepő befejezésre számítottam. Külön nagyon jó a fordítás is... Uramisten! A végén még verseket fogok olvasni... félek magamtól!

Most egyébként végre el szeretném kezdeni a Tökéletes kémiát. Ami akadályoz, az leginkább az, hogy nehéz átállni a 'mindjárt fejbelövöm/felakasztom magam' témáról. A másik pedig az, hogy szerintem tetszeni fog nekem, és akkor már jobb egybe elolvasni az összes részt (nem úgy, mint a Csontvárosnál), de arra viszont nincs időm... Lehet, hogy kicsit kínzom még magam a Werther-könyv emlékeivel, mert igen, ehelyett is tanulnom kellett volna...

Most éppen ott tartok, hogy Bruno Marst hallgatok, és tudom, hogy írnom kéne ide valamit, csak nem emlékszem, hogy mit akartam...
Igazából semmi értelmeset nem csinálok mostanában, de mégis úgy érzem, hogy nagyon elfoglalt vagyok. Hogy van ez?
Szóval igazából annyi, hogy eléggé átszoktam a twitterre. Mondjuk az a hátránya, hogy vadidegenek írogatnak... mondjuk jófejek. Eddig.
Erről jut eszembe, hogy nagyon szeretem a telóm! ♥ Tudok vele wifizni :3
Mostanában abszolút nem nézek sorozatot, mert nincs időm. Mert mással ütöm el az időt.
Például már fél hónapja a Werther-rel kínlódom, de mivel nem igazán szeretem a lelkizős könyveket, alig haladok. Mindegy.
A suli most viszonylag lájtos.
Osztálytalálkozón voltam. Hát, túléltem. Amúgy nem volt vészes, mert jól éreztem magam, csak semmi értelme nem volt elmenni (na oké, az ingyen pizza miatt megérte), mivel csak azokkal beszélgettem, akikkel gyakrolatilag (majdnem) minden nap találkozom/osztálytársaim most is. Erről ennyit.
Valamit még akartam....
Most mondjuk úgysem fog eszembe jutni. Amúgy tök fura, de hiányzik az olvasás. Mármint az, hogy végre egy értelmes és izgalmas sztorit olvashassak. Talán tényleg ennyi.
Ja! Majdnem elkészült a filmes listám. Netem végülis van, szóval tudnám nézni, de nincs kedvem. Nem tudom miért, de semmiféle sorozat/film nem köt le. Lehet, hogy tényleg mély depresszióba fogok zuhanni... Na jó, csak vicceltem. Bár kit tudja, mit tartogat a jövő...
HÁT PERSZE! Csak a lényeget hagytam ki majdnem... jellemző -.-
Szóval. Olvastam egy cikket a YouTube-osokról, akik mindenféle videókat töltenek fel magukról. És elkezdtem nézni az egyik videóit, és az a helyzet, hogy imádom! Nagyon nagy arc, konkrétan szakadok állandóan a röhögéstől... nem mellesleg pedig jól néz ki... Nem, igazából nem ezt akartam írni, bár tényleg jól néz ki, de a lényegesebb az, hogy brit, szóval jót is tesz (nyelvtanulás)...
Jé, és véget is ért a Bruno-lejátszási listám (Gorilla, Moonshine, Natalie, Show me, When I was your man)
Amúgy most sem Gyilkos elméket fogok nézni, pedig azt akartam, hanem megint a videóit fogom nézni ♥
Most jöttem rá, hogy igazából most pont olyan sorozatokat nézek (elvileg), amik pont most mennek még csak az USA-ban is, és ugye én utálok várni, mivel általában egyhuzamban ledarálom az egész évadot/évadokat... Oké, most már tényleg befejeztem. Nem kisregényt akartam írni...

Mi történik velem mostanság?
Kezdjük a jelennel... éppen felhúzták az agyamat... ki vagyok totál akadva, és úgy káromkodom, ahogy (szinte) sosem szoktam... de egy kedves barátném épp vicceket keres nekem! ♥ Köszönöm neki! ♥♥♥
Amúgy csak annyi, hogy Messi kidőlt több, mint EGY HÓNAPRA!!!! Teljesen magam alatt vagyok...
A másik szemem viszont nevet, mert Felipe M.-nak pedig van csapata! ♥
A hétvégémről csak annyit, hogy nagyjából abból állt, hogy Bruno Mars-számokat hallgattam :D
(Gorilla♥, Moonshine♥, Show me♥, Natalie♥)

Új favorit tőle *-* Erről a számról mindig a koncert fog eszembe jutni...

Állat vooolt! :DDD ♥

Sosem voltam még nagykoncerten, és ez egy remek alkalom volt arra, hogy elkezdjem(?)! Bruno Mars♥♥♥
Az előzményelről csak annyit, hogy gyorsan, pár órával indulás előtt még dalszövegeket próbáltam memorizálni. Sajna nem minden számát ismerem, volt, amit a koncerten hallottam először :/
Magáról a koncertől:
Istenkirááály!♥
Már az előzenekar (énekes) is tetszett, de amikor Bruno megjelent a színpadon... húú! kisikítottam a tüdőm :D
Megérte, 100%-osan. Ő pont egy olyan énekes, aki nem playback-kel, ugyanolyan a hangja valójában is, mint a stúdiókban/klipekben, nem késik, nem részegen lép a színpadra, és mindent megtesz azért, hogy a rajongói jól érezzék magukat! ♥
Egyébként pont ezért szeretem. Ugyan nem a kedvencem, de rengeteg számát imádom, még ha a szövegüket nem is tudom az összesnek.
Amúgy volt ott minden: pirotechnika, flitterek, tánc, és nagyon közvetlen volt, "beszélgetett" velünk. A twitterére azt írta, hogy először volt Budapesten, de valószínűleg nem utoljára!!!!! ♥♥♥
Először elkezdtem fényképezni meg videózni, de egyrészt messze ültünk, ezért nem lettek jók a felvételek, másrészt pedig rájöttem, hogy jobb élvezni magát a koncertet, mint a videózást. Úgyhogy végig roptuk és ordítottak az egészet (2 óra hossza volt?, ugyan én azt hittem, éjfélig fog tartani, és 4 órás lesz előzenekarostul, na mindegy). Fáj a csípőm, a talpam, a karom ("fénykarddal" integettünk és csápoltunk), és azt hittem nem lesz hangom. Mondjuk még most is kicsit rekedt vagyok...
A lényeg a lényeg, és egy életreszóló elmény és emlék marad!
Köszönet, Bruno! ♥♥♥

I can't wait it!!!! ♥♥♥

Janet Evanovich - Stephanie Plum, a szingli fejvadász

Ugye ennek a filmváltozatát imádtam/imádom (4-szer láttam talán?). De jobb a könyv. Majdnem teljesen határozottan, de jobb. Mégsem a kedvencem egyébként, mert...

Ez tipikusan egy olyan könyv, amit a film előtt kellett volna elolvasnom. Mégpedig ezért, mert a filmet először nem értettem (túl sok volt a szereplő), a könyv olvasása közben pedig zavart, hogy nagyjából tudtam, mi következik. Amúgy sok minden nem passzol a filmmel.

Ami a legjobban tetszik a könyvben, az az, hogy gördülékenyen lehet olvasni (csak az első kb. 50 oldal nem tetszett annyira, mert nem igazán történt semmi), mert az írónő(?) nem megy bele a tájleírásokba, stb. A másik az, hogy látszik ezen a történeten, hogy nem gyerekeknek/tiniknek írták. Ezt nem kell félreérteni, csupán annyit értek ez alatt, hogy nem csöpögős a sztori, és nem szenved a két főhős, és nem kötelezően kötnek ki egymás mellett/karjaiban (nem tudom, nekem mindegy, melyik a helyes...).

A filmről annyit, hogy Steph szerepére nagyon jó Katherine Heigl (asszem így írják), mondjuk a könyben kissé intelligensebb a karakter mint az, akit ő formál meg. Nekem a könyvbeli Morelli jobban bejön (szintén nem kell félreérteni). A legnagyobb szívfájdalmam talán az, hogy Ranger (okos döntés, hogy nem fordították le a nevét KOPÓRA) keveset szerepel. A filmben fontosabb volt, jobban is bírtam.

A lezárás viszont jobb a könyvben, mivel feltűnt, hogy merőben eltér a filmtől (később oldódik meg az ügy), ezért elbizonytalanodtam, és vártam, hogy mi fog történni, mert abszolút nem tudtam.

Majdnem 100%, hogy elolvasom a második részt (van egyáltalán több nálunk?), csak a kérdés az hogy mikor. Most egy kötelező vár rám...

Ja! Izgibb lett azzal a könyv, hogy Ramireznek több szerepe van.

Friss :D

Jó szám, fülbemászó, és egészen megható... mondjuk nekem még mindig az az érzésem, hogy Harry viszi az egész bandát. Szinte csak ő énekel, (nem mintha baj lenne) és szerintem neki is van a legjobb hangja.

Kicsit fura, de tetszik :)

Vegyes

Hát... Miért kezdem mindig így? qqq
Szóval igazából nincs kedvem nagyon blogozni (tegnap se volt). Egyrészt, mert állatira megfáztam, másrészt pedig lusta vagyok, és házikat kéne csinálnom.
Amiről egyébként már egy jó ideje akarok írni:
Megnéztem a Vámpírnaplók 3. részét. Állati! Örülök, mert úgy tűnik, hogy Stefan eléggé fontos karakter (lesz). Viszont Klausékat még mindig hiányolom...
Halloween miatt két amiga-val filmet néztünk... úgy volt, hogy egész éjszaka, de bealudtunk. Amúgy mindent néztünk, csak a betervezett horrort nem... Na minegy, jó volt ♥
November lett. Ne! Bár ebben a hónapban van a szülinapom, az idő rohamosan romlani fog/romlik, és egyre kevesebb van a suliból... Illetve nem tűnik két hónapnak az eltelt idő...

A mait is beleszámítva, MÉG 10 NAP! ♥

Véééégre Gyilkos elmék!!!! ♥

Mivel már szeptember óta megy az USA-ban, igazából csupán egy döntés kellett ahhoz, hogy jobb estém legyen... mégpedig: MEGNÉZEM AZ ELSŐ RÉSZT!
Végülis mintha nem rajtam múlt volna, totál földobódtam (nem kell hülyének nézni) szabályosan ugrándoztam és tapsikoltam...
Szóval. Azért zsongtam be annyira, mert...
Azt mindenképpen tudni kell rólam, hogy bármennyire is imádom az olyan sorozatokat, amik után felpattanok a székből, és azt mondom: "még egy részt meg kell néznem", nekem a krimik a favoritok. Bármennyire is izgalmasabb nekem egy Vámpírnaplók, én a krimikhez kötődöm. Mintha az életem részei lennének.
A Gyilkos elmék még ennél is több. Ez az első olyan sorozat, aminek minden részét láttam, letöltöttem. Sőt, még annyira fanatikus is voltam/vagyok, hogy az addigi százvalahány (120-nál is több) részét 3x is megnéztem! Igen, ez tényleg fanatizmus...
Most vissza. Azt olvastam, hogy már az évadnyitó is dupla rész, ami egyenesen azt jelenti, hogy az átlagnál is izgalmasabb. Végül annyira nem lett állati (nem szeretem a téveszmés sorozatgyilkosokat), de ennél fontossab, hogy mennyire hiányzott már.
Hiányzott Morgan♥... Örök favorit. Az ajtóberúgása, a keménykedése, a vezetési stílusa, a Garciás poénjai... saját maga ♥
Nyilván a többiek is, de ő a kedvencem :)
A lényeg, hogy kíváncsi vagyok a második részre is, és nagyon örülök, hogy ilyen elhatárzásra jutottam!

Miss U, Summer! :/ ♥ (ezekkel a képekkel már tartoztam)

Szüneeet!

Végre ez is elérkezett!
Úgy volt, hogy ki tudom pihenni magam, de tegnapelőtt fél négyig olvastam... Na, mindegy.
A sorozatokkal most úgy állok, hogy sehogy. Egyik sem keltette fel igazán az érdeklődésemet.
Amúgy most néztem meg a Bosszúállókat. Igazából már rég készültem rá, de azt hallottam, hogy előtte érdemes még megnézni a Hulkot, az Amerika kapitányt, stb., úgyhogy vártam. Ma viszont elegem lett, és megnéztem. Jó film, de semmi extra. Kicsit már túl sok volt az akció, meg ez az UFO-s dolog még mindig nem tiszta. A nagy nevek azért nagyot dobtak a filmen... Tony Starkot még mindig imádom, főleg a humorát. Amúgy Mark Ruffalo-t is nagyon szeretem, jó színész :)

Okt. 23. & sorozatok

Úristen, mennyire kellett már nekem ez az egy nap szünet! Nem mondom, hogy ma is lazsáltam, de legalább nem kellett korán kelni.
Ezt kihasználtva tegnap éjszaka (éjfél és kettő között) megnéztem a Sleepy Hollow és a Pretty Little Liars első részét.
Igazából, a 4 sorozat közül, amiket most nézek (TVD, PLL, SH, Originals), az Álmosvölgy tetszett a legjobban. A PLL-t már régen láttam, de most újra megnéztem, és az a helyzet, nem nagyon keltette fel az érdeklődésemet. Nyilván, ha majd lesz több időm, megnézem, de most nem ez az elsődleges (pl. a Gyilkos elmék is sürgős). Egyik vámpíros sorozat sem olyan izgalmas, mint amilyenre számítottam. A Vámpírnaplóknál pl. a fősuli nem tetszik (pl. a Buffy 4. évadát sem néztem végig, mert nem tetszet: elballagtak a középsuliból), másrészt pedig nem tartom/tartottam jó ötletnek az ősök 'költözését'. Így pl. a Klaus-Caroline-Tyler háromszögnek is annyi. Igaz, hogy ott van most az a csávó, de Klaus mégiscsak jobb volt...
Az Originals-nál pedig el nem tudom képzelni, hogy mi lesz a babával, és nekem az is furcsa, hogy mindenki (inkább Elijah♥) állandóan a családról beszél.
Egy kicsit megijedtem, mert azt olvastam, hogy a Sleepy Hollow is olyan sorozat lesz, mint a Buffy, hogy mindig más után nyomoznak, de majd meglátjuk. Szerintem most meg is nézek még egy részt...

Kezdem úgy érezni, hogy kezd ez az egész felemészteni... I mean előbb vagy utóbb bele foguk őrülni abba, hogy semmi szabadidőm sincs. Oké, jobban is beoszthatnám, de egyszerűen nem megy! Túl sokat vállaltam egyszerre, és már elég közel állok ahhoz, hogy feladjam... Lehet, hogy közhely, de tényleg élveznem kellene az életet! Ez az utolsó olyan év, amikor még nem minden az érettségiről szól. Én pedig mit csinálok? Ülök a szobámban és tanulok, amíg mások a haverokkal sétálgatnak kint a városban. Elegem vagy! Lassan tényleg a végkimerülésig jutok, mert állandóan fáj a fejem, szédülök, már majdnem el is ájultam. Azt hiszem, arra jutottam, hogy nem kell ez nekem. Továbbra is meg kell tennem minden tőlem telhetőt (hiszen saját magamnak tanulok, nem másnak), de normális keretek között. Minden csak egyre nehezebb lesz, és én nem fogom bírni... Talán túl komolyan veszek minden?!

Frissítés

Kaptam egy olyan kérést, hogy frissítsek... Hát, öööö...
Szombaton fennmaradtam fél háromig, hogy megnézzem a TVD és az Originals évadnyitóját. Hát, mit ne mondjak, többet vártam. Azt reméltem, hogy sokáig fog tartani, amíg rájönnek, hogy "Stefan" igazából Silas. Na mindegy, azt mondták, mindkettőnek a 2. epizódja sokkal jobb lesz. Hát remélem is!
Listát kéne írnom azokról a filmekről és sorozatokról, amiket még nem láttam, de a 'must-see' kategória... Ötletek jöhetnek! ;))
Lássuk csak... egyre furcsább beszélgetéseket folytatok, és azt hiszem, kezdek félni a rendfenntartóktól! (némelyik kifejezetten veszélyes)
Iszonyatosan nagy vihar volt hajnalban, szóval arra keltem... a cipőm is átázott :(
Oké, ez nyilván nem érdekel senkit...
Amúgy borzasztó nagy alkotói válságban vagyok, semmit sem tudok befejezni, amit elkezdtem, mert elszáll az ihlet.
Most más téma.
Kezdem úgy érezni, hogy egy csomóan megőrültek. Kezdjük ott, hogy "ízlésficam" van, de kegyetlenül... akkor ott vannak a 'kicsik' (épphogy fiatalabbak nálam), akik azt hiszik, hogy minimum 20 évesek, és úgy öltözködnek, mint a k**vák. Ez csúnya volt, de ez a véleményem. Az egészben a legszomorúbb az, hogy a legközelebbi ismerőseimen/rokonaimon is észreveszem ezt (nyilván ők azért normál keretek között 'felnőttesek')... Tényleg mi vagyunk az utolsó normális korosztály! (bocs, kivételek)
Mi történt ma? Asszem, ennyi.
Egyébként még mindig olyan furcsa érzéseim vanak egyes ismerőseim/osztálytársaimmal kapcsolatban (konkrétumot nem akarok írni). Például van olyan, aki hol jó fej, hol ijesztő vagy bunkó. És én egyszerűen nem tudom megfejteni, hogy akkor most mégis milyen. Mert beszélgetünk, totál normális, de next time (bocs, sok az angol) meg mintha nem is önmaga lenne... Lehet, hogy csak a társaság teszi. Nyilván azért ott vannak az olyanok is, akiktől először féltem, és hittem azt, hogy bunkók, de kiderült, hogy jó fejek. Hát, így van ez... Meg is érteném, hogy nem mindenki tökéletes, de szerintem ez a kettő tulajdonság nagyon üti egymást... Vagy ilyenek azok, akik tisztára szerények, de olyan képek készülnek róluk.. hát, mondom, okéé...
Wáá! Nem hiszem el! A 'rejtélyességről' Cortez jutott az eszembe... Már megint csak felhúzza az agyamat... Még mindig csak a 7. rész elején járok kb. fél éve, de könnyen lehet, hogy be sem fejezem, mert vannak olyan könyvek, amik jobban érdekelnek, és amúgy meg olyan dolgokat hallok a 8. rész(ek)ről, hogy a hajamat tudnám kitépni...
Na, tényleg ennyi.
Ezt most EGY bizonyos embertől kérdezném: Megfelelő volt a frissítés? ;) ♥

1D - Wanted

Lehet, hogy csúnya dolog kirakni egyszerre ezt a két számot, de most na... A One Direction-szám kicsit régebbi, de én még csak most hallottam :$ Amúgy tényleg nagyon jó, mert az alap nagyon erőteljes, és ez a szám abszolút különbözik a többitől. Amúgy a dallam meg nagyon fülbemászó. A Wanted-ról csak annyit, hogy az WANTED. Szóval nagyjából ennyi, imádom, nagyon jó, mint a többi, jelenleg ez a kedvencem tőlük. Vicces, de ez a két szám ment tegnap egész nap a fejemben. Amúgy most gondoltam végig, és rájöttem, hogy sosem raktam ki egy 1D-számot sem... Vagy igen? Amúgy abszolút nincs bajom velük sem, a Best Song Ever-t pl. kifejezetten szeretem, meg van még jó pár, amit szoktam hallgatni, de ha választanom kéne a két rivális banda közül, akkor egyértelműen: THE WANTED! ♥

Minden

Hát... elég rég írtam, de valami mindig elvonta a figyelmemet, vagy sok dolgom volt. Először is (akit nem érdekelnek a dolgaim, ne is olvassa tovább) még múlt előtti pénteken (szept. 29. talán) visszakaptam a szobám. Illetve kitakarítottam, miután egy egérpár beköltözött... Még azon a héten akartam valami fontosat, de már nem emlékszem. Valami lelkizős izé lehetett. Hát akkor tovább... Most hétvégén létnapos kiránduláson voltam az osztállyal. Az aztán érdekes volt... Nem meglepő, de néhány ember csak jelentős alkoholmennyiséggel a szervezetében tudja jól érezni magát. Éppen ezért olyan szinten csalódtam majdnem mindenkiben, hogy még olyan dolgok is megfordultak a fejemben, amit most visszavonnék. Pédául az, hogy jó döntés volt-e ebbe az iskolába/osztályba jelentkezni, illetve valóban olyan jó-e a társaság, mint amilyennek mindig is hirdettem... másnap mindenesetre jobb lett a helyzet, néhány személyben azért pozitívan csalódtam, és van olyan is, akiben napról napra egyre szimpibb :)))
Most egy olyan hét van, hogy: "csak éljük túl", tele vagyunk dogákkal... amúgy megleptem magam egy új telóval :D

Tizenhárom okom volt

Most fejeztem be. Hát, érdekes könyv, és nem túl vidám...
Egyébként nagyon ötletes ez a kazettás dolog, bár engem néha zavart, hogy a csaj beszédét megszakítja Clay véleménye/gondolata. Meg sokszor összekavarodtam, és néhány részletet elfelejtettem, mivel nem egyszerre olvastam el az egészet.
A könyv elejéről annyit, hogy ilyen dolgokért (mert pl. benéznek az ablakomon) nem lennék öngyilkos. Oké, értem én hogy lavina-folyamat vagy mi, de akkor is. A vége pedig nekem túl erőltetett. Buli, baleset, emlékek, erőszak... ennyi egyszerre... mondjuk, hogy a mesében sincs.

Amúgy én valamit nagyon félreértettem, mert azt hittem, hogy a csávó meghallgatja a kazettákat (nyilván nem vándorol), és gyorsan szalad a csajhoz, aki mittomén, épp készül kiugrani az ablakon, de megmenti, dúl a love, és happyend. Hát, majdnem....

Aaaaannyira cukik ♥♥♥

Elmúlt hét

Hát az a helyzet, hogy nagyon rég írtam, de őszintén szólva eszembe sem jutott írni, vagy ha mégis, akkor elfelejtettem.
Szóval a múlt hét egy még nagyobb csalódással indult, már lassan azt sem tudom, kiben bízhatok... na mindegy, fő az optimizmus...
Akkor mit is akartam még? Ja! A Tizenhárom okommal lassan haladok, mert egyre több a tanulnivaló (ma pl. 2 dogát is írtunk... majd meglátjuk :/)
A zenére rátérve imádom a Juliet-et, de természetesen örök fav. a The Other Side... meg a Fall Out Boy Save Rock and Roll című albumáról megjelent klippek.
Műkörmöm van, valahogy nem jött be, sok macera van vele... most is pl. nagyon pattog a billentyűzeten.
Most fejeztem be amúgy a Tartuffe-öt, és meglepő módon nagyon tetszett. Főleg az, hogy rímes, és rövid.
Jaj! Majdnem kifelejtettem a lényeget. Kampányhét volt (konkrétumot direkt nem írok), és ezért kézimeccset is néztünk. Imááádtam! Mi nyertünk, jó volt a csapat, és a társaság is. A sportnap is király volt, meg a szombat is, bár én tovább maradtam volna kinn... És a lényeg: összesítében is NYERTÜÜÜÜNK (mármint a suli)
Most zárásképp egy idézet:
"Nincs rossz idő, csak nem megfelelő felszerelés" /Sz. G./, néhány embernek ismerős lehet XDDDD

Ja! Elfelejtettem: a kötelező(k) helyett elkezdtem a Tizenhárom okom volt c. könyvet... Most még egy kicsit fura, de nagyon kíváncsi vagyok rá.

...

Hát egy kicsit megcsúsztam, úgyhogy mindent gyorsan:
Az Üvegváros-t még tegnap előtt-előtt-előtt, vagyis kedden(?) kiolvastam. Sok mindent akartam róla írni, de elfelejtettem...
Az időjárás borzasztó, mintha szeptember kimaradt volna... Sötétben kelek, állandóan zuhog az eső, a buszon már fűtés is van...
Akartam making-elni egy kedvenc színészes listát, de rájöttem, hogy felesleges. Két színészt tudnék kiemelni: első helen Jamie Campbell Bower. Sajna még mindig nem láttam a Csontvárost, de már az előzetes alapján látni, hogy nagyon jó színész. Mondjuk szerintem nem 100%-ig Jace (nyilván ez lehetelen), de not bad. Főleg amikor azt mondja Clary-nek: "So I need You", akkor látszik, ahogy lesüti a szemét... ez viszont tényleg Jace-es. Szóval biztos jó nagyon a film.
A második, akit leginkább a személyisége miatt szeretek (nyilván irtó jó színész, és hát ugye Ő, és Jamie sem ronda... mondjuk került már fel a listámra "nem ronda" személy? nem hiszem...), az James Franco. Imádom a filmjeit (Pókember, Óz, egy kicsit az Ízek, imák, szerelmek... most több nem jut eszembe), de kíváncsi vagyok a Spring Breakers-re is. Szóval amiket hallottam róla, pl. több lábon áll, azaz nem csak színész, hanem ír, forgatókönyveket is, tanít, de ő maga is tanít... ez nagyon tetszik. Amúgy meg állítólag munkamániás is, ami egy színésznél (szerintem) hatalmas előny.
Azt hiszem most ennyi.

Első hét

Ezen is túl vagyunk. Rá kellett jönnöm, hogy én igenis vártam már a sulit. Mondjuk kicsit kiábrándító volt úgy indulni az iskolába, hogy még a leheletem is látszott.
Viszont nem csak az időjárásban kellett csalódnom. Rá kellett jönnöm, hogy van, aki egyáltalán nem olyan, mint amilyennek én láttam. Illetve amilyennek látni akartam. Ugyanis teljesen más, és ez határozottan elszomorító. Egy év kellett, hogy rádöbbenjek sokmindenre. Például hiába teperek, felesleges, mert sosem fog sikerülni. És nem egy nagy cél, csak egy pici. Csak annyi, amivel egy kicsivel közelebb érezhetem magam a többiekhez. Viszont már rájöttem, hogy van, akitől nem kell semmit sem elvárnom, mert nem érdemes. Így legalább nem fáj majd annyira.
Összességében, bármennyire is reménykedtem abban, hogy nem így lesz, valamint vak voltam, de sikerült felfognom, hogy egy nyár alatt sokminden/mindenki megváltozott, csak én nem... illetve TALÁN én nem.

"Az lenne a dolgom, hogy megvédjelek az olyan fiúktól, akik éppen azt akarják tenni veled, amit én."

Annyit még hozzátennék a Hamuvároshoz, hogy ennek sem tetszett annyira a vége. Mondjuk azonnal el is kezdtem a 3. részt, és lehet, hogy kár volt, mert összefolynak a dolgok. Mondjuk úgy, hogy a rokonság ellenére azért mégiscsak... kavarnak(?) vagy valami ilyesmi, szóval így már az első rész vége sem olyan rossz. Az Üvegvárosról: szintén tetszik, bár mondjuk meglepődtem, hogy Alec igazából Alexander, és elmúlt 18 éves. Meg azt sem gondoltam volna, hogy Max pedig Maxvell. Amúgy tuti, hogy elfelejtettem egy csomó mindent, amit írni akartam.

A kedvenc részem nyilván az, amikor kiugranak a Wayland-birtokból, illetve az utána következő "dolgok"... (első rész legvége). Amúgy meg Sebastian gyanús volt nekem, és sajnos tudom, hogy mi fog még kiderülni, mert ugye előreolvastam... :/

Hogy egy kicsit másról is írjak, nagyon tetszik, ahogy az írónő (illetve a fordító) megfogalmazza a dolgokat. Azt hittem, hogy engem zavar a tájleírás, meg az ilyenek, de mégsem. Ja! Telis tele van a könyv hasonlatokkal, pl. Jace haját a napfény úgy világította meg, mintha glória lenne... vagy ilyesmi.

Egy idézet a 2. részből (Hamuváros):

„– Azt mikor szerezted?

Jace lenézett, és látta, hogy a pókdémon mérge kimarta a pólóját, jó darabon láthatóvá téve csupasz bal vállát.

 – A pólót? A Macy's téli kiárusításán.

– A sebhelyet. Ezt a sebhelyet itt a válladon.”

Erről jut eszembe, az Inkvizítor vagy ki kicsit fura volt...

A 3. részből (Üvegváros):

"Jace nem vette le a szemét Simonról. A tekintetében izzott a düh, meg még valami, amitől Simonnak kedve támadt fejbe vágni egy a keze ügyébe kerülő tompa tárggyal. Például egy kisebbfajta teherautóval."

 

"– Nincs rá okom, hogy hazudjak neked. Most nincs. – Jace tekintete továbbra is rezzenéstelen maradt. – És ne villogtasd itt nekem a szemfogaidat! Ideges leszek tőle.

– Jó – mondta Simon. – Ha tudni akarod, miért van, elárulom, hogy dől rólad a vérszag.

– A kölnim. Eau de Friss Sérülés. – Jace felemelte a bal kezét. Az ujjait körülvevő fehér kötszeren itt-ott átütöttek a vérfoltok."

És hát ugye a leglényegesebb maga a bejegyzés címe, amit Jace mond Clary-nek. Magasan az a legjobb rész eddig... bár hátra van még a fél könyv.

A Végzet Ereklyéi 2

Hehe, már megint ez... de az a helyzet, hogy tényleg nagyon tetszik.
Gyorsan még annyit szeretnék, hogy újra megnéztem a Jamie Campbell Bower-interjút, és rá kellett jönnöm, hogy mégiscsak cigis hangja van... na mindegy.
A Hamuváros egyébként jobban tetszett, mint az első rész, mert sokkal jobb lett, mint amilyenre számítottam. Ez nyilván azt jelenti, hogy ez a testvéres dolog nem reménytelen, mert... nem is tudom, hogy mondjam... szóval a "vérrokonság" ellenére mindig izzott Jace és Clary között a levegő...
Jace-t még mindig imádom, főleg, mert végre nem csak az a "páncélos lovag", hanem felvállalta az érzéseit.
Ami talán kicsit fura, az Clary édesanyja. Vagyis inkább maga a lány, aki szinte alig foglalkozott az anyjával.
Meg ennek a Valentine-dolognak sem lett vége, bár izgalmasnak ígérkezik...

Lehet, hogy most bele is kezdek a 3. könyvbe, bár utána sajnos a kötelezők jönnek... :(

City of Bones

És igen... Megint Csontváros... valahogy nem tudok elszakadni ettől a témától.
Elkezdtem a második részt, ami nem is olyan rossz, mint gondoltam. Még mindig fura nekem ez a testvéres dolog, de a Tündérkirálynős jelenet... hát azért jelent valamit.  Ha már itt tartok, szeretném itt kirakni a kedvenc idézetemet eddig, amin szó szerint hangosan nevettem. (mondanom sem kell, hogy ez is egy Jace-beszólás... illetve aranyköpés)

"- Hát pedig én nem csókolom meg a mondént* - közölte Jace**. - Inkább itt rohadok az örökkévalóságig.
- Az örökkévalóságig? - kérdezte Simon***. - Az szörnyű hosszú idő ám.
Jace felhúzta a szemöldökét. - Tudtam - mondta. - Meg akarsz csókolni, igaz?
Simon elkeseredetten emelte fel a kezét. - Eszem ágában sincs. De ha...
- Ezek szerint igaz, amit mondanak - állapította meg Jace. - A lövészárokban nincsenek heteró férfiak.
- Ateisták****, seggfej - javította ki Simon dühösen. - A lövészárokban nincsenek ateisták."

* így hívják az Árnyvadászok a normális embereket
** a főszereplő Árnyvadász, fiú
*** Jace rá utalt, mint mondén.... és igen, ő is fiú XDD
**** egyszerűen: nem vallásos

Szóval ezen jót röhögtem. Ha már Jace akkor nagyon jó karakter. Mondjuk a börtönös érzelmeit(?) valahogy nem tudtam valóságosnak felfogni. Akkor most háziírás helyett haladok tovább a gondolatmenetemben: miután megtudtam, hogy a filmben (igen, még mindig nagyon meg akarom nézni♥) Jamie Campbell Bower játsza (tetszik a neve... mindjárt kitérek a nevekre is), kicsit fura véleményem van róla.
először: Úristen, hogy néz ki ez a csávó?...aztán, ahogy egyre többször láttam a reklámokban: nem is vészes... aztán kerestem róla képeket: hát borzalmas... aztán találtam róla "modell" képeket: hmm... not bad... aztán találtam róla olyan képeket, hogy cigi lóg a szájából: hát oké... aztán néztem interjúkat: Hű, milyen jó fej, és milyen jó a humora...  Hát igen. Fura...
Amúgy meg nem értem, hogy miért nem olyan csúnya, cigis hangja van... mert imádom a hangját, nagyon kellemes hallgatni... és jól énekel. Asszem.

Szóval nevek: nagyon jó neveik vannak az Árnyvadászoknak. Jókat talált ki az írónő, méghozzá olyanokat, amik két értelmes szóból tevődnek össze, pl. Way-land, Light-wood, Fair-child...

És nem tudom, hogy jött ez a bejegyzés... mindegy.

Friss, és ropogós ♥

Szeptember, suli

Hát igen, ősz lett. Csak annyi a bajom, hogy egyre közeledik a tél, amikor én mindig fázok :(
Előbb sötétedik, később kel a nap, brrrr.
A suli is ma kezdődött el, és hát... azt hiszem, már vártam. Igen, nagyon :)
Csak sajnos sok a változás (pl. tanárok), aminek egy kicsit sem örülök.

Csontváros

Hát azért az baromi vicces, hogy szépen fejben eltervezem a bejegyzés tartalmát (esetleg le is írom), erre nem érvényét veszti az egész? Többször jártam már így...
Na, mindegy. Elkezdem úgy, ahogy akartam, a végére csak kijön belőle valami.
Szóval. Ha a könyv elejét nézzük, akkor valami olyasmit akartam, hogy: "Állati jó". De tényleg. Ez tipikusan olyan könyv, hogy: "Tudom, hogy késő van, de ezt a fejezetet még el kell olvasnom... meg a következőt".
Most reggel olvastam végig, és a véleményem nagyon hamar megváltozott: "Én ekkorát még nem csalódtam könyvben." Tehát még egy ilyen borzalmas befejezést...
Végülis utánaolvastam, és megnyugodtam, de attól még nagyot csalódtam. De csak a végében.
Az eleje tényleg nagyon tetszett (leginkább tényleg az eleje, a disco, amikor Clary megint találkozik Jace-szel az étteremben vagy hol, és az anyukája elrablása), mondjuk addig, hogy Jace beviszi az Intézetbe.
Utána sem rossz, mondjuk azért itt is akadtak olyan részek, amikor a fejemet fogtam: pont Jace zongorázik, ki más?, mindenki nagyon kedves a tök idegen csajjal... aha, persze, egészen véletlenül Jace kíséri el már nem is tudom hová. Ide tartozik még talán a repülő vámpírok és motorok(!!!) WTF????
Hamár vámpírok, pont mondani akartam, hogy milyen jó, végre egy könyv amiben nincs vámpír, hiszen az már lerágott csont. Ó, dehogynincs! Sőt! Ezerféle izé van benne, ami nekem azért egy kicsit sok. Ha én választhattam volna... akkor démonok, és kész. Nálam itt kifújt a lista.
Volt azért benne olyan 'jelenet', amit én kihagytam volna, pl. Simon megkeresése.
Amúgy a legnagyobb pozitívum Jace (nyilván kivéve a könyv végét). Imádom, főleg a humorát és a beszólásait. Végülis Clary-vel sincs semmi bajom, csak ugye ő is az a "tipikus" lány,  aki megy harcolni. Aha, persze.
Ha mondjuk a végét abszolút elfelejtjük, nagyon tetszett a könyv!!!

Barbibébi

Hát ugye én elég kritikus vagyok a könyvekkel kapcsolatban, de ez tényleg tetszett!
Mondjuk remélem, hogy a létező tinik/sztárok nem ilyen durvák (pl. füvezés)...  magyarul jobban el tudtam volna képzelni a történetet 18 évesnél idősebb szereplőkkel...
Ami a legeslegjobban tetszett, az maga a stílus:
1. nem csak az írja, hogy pl. levette a csizmáját, hanem azt, hogy "leoperálta magáról a csizmát", azaz nem a leggyakoribb szavakat használja az író
2. leírja az álmokat és emlékeket
3. leírja az egyidőben történő eseményeket is
4. nem E/1.-ben ír, de mégis ismerjük a szereplők gondolatait és érzéseit.
A történetről csak annyi, hogy tetszik, és két kedvenc részem: amikor Barbi összeomlik, és levágja a haját, és amikor Krisz (amúgy ő a kedvenc szereplőm) rájön az e-mail cím szójáték(?)ára.
Csak a vége miatt vagyok csalódott, ez a kiszökés és a többi nekem felesleges, nem ilyen véget vártam volna, túl hamar fejeződött be. Örültem volna olyannak, hogy mondjuk "1 hónappal később", és akkor Simon és Krisz, valamint Barbi és Milán mondjuk turbékolnak, vagy mittomén.

Tényleg tetszett, az eddigi kedvencem. Amúgy mostanában rengeteg könyvet akarok kiolvasni, kezdve a Csontvárossal, mert állandóan ez megy a tévében, és elkezdett nagyon érdekelni...

Képszakadás

Ennek a filmnek is az előzetesét a moziban láttam.
Az első gondolatom, miután megnéztem: "Ezek betegek"
Talán ez a film még durvább, mint a Másnaposok. Főleg úgy, hogy a szereplők itt fiatalabbak.
Egyébként nagyon tetszett (a vége után még kb. fél óráig röhögtem), néha ugyan túlzásnak éreztem, negatívumként még annyit, hogy: én is kibuktam volna, de összeverekednek a kampusz közepén egy szál zokniban??? A másik az, amikor Casey rájön, hogy az indián a kulcs. Na, akkor a fejemet fogtam, mert nagyon a Másnaposokra hajazott (poéén).
Amúgy Casey a kedvencem (szerintem egy kicsit hasonlít Mark Ruffalo-ra), talán ő testesíti meg az ép elmét a filmben. Miller se rossz, bár ő a legeslegbetegebb hármójuk közül. Oké, Jeff Chang megelőzi, csak ő csontrészeg volt, Miller viszont viszonylag józan. Ja! Még a latin csajos részt se tudtam hova tenni. Szerintem az felesleges volt... vagyis inkább sok.
Összességében ez a film jobban tetszett a Másnaposoknál, mondjuk annak az a fő baja, hogy sok bőrt akartak lenyúzni róla, így a folytatása már nagyon uncsi lett...

"This man was a legend, a legend of his time..."

Szerintem ez az eddigi legjobb számuk. Igaz, hogy bulizós, de mégsem vad... ez a része (idézet) pl. kifejezetten megható... egyébként ez a kedvenc részem. Egy kicsit elgondolkodtam, és szerintem hivatalosan is a "The Wanted" a kedvenc bandám!

I get knocked down

Hogy én mennyi ideig kerestem ezt a számot...

Teen Wolf 3. évad

Na, ez egy erősen furcsa értékelés lesz...

Pozitívumok: Csak a karaktereknél találtam ilyeneket.
1. Stiles: ugye a jelleméről nem kell sokat írni, mert szerencsére nem változott. viszont a külseje... hát... nem rossz...
2. Isaac: Egyre jobban bírom, + a beszolásait (pl. éppen a főgonoszről beszélnek, amikor ő benyögi, hogy: "hot", vagy ilyesmi)... és hát ő sem ronda
3. Peter: Őt se utálom már, mondjuk kicsit fura körszakállal...
4. Ikrek: Jó fejek... mármint nem alfákként... főleg az egyik (Ethan/Aiden) Dannyvel, cukik :D
5. Scott apja: Na, ez tényleg meglepett

Negatívumok: Én már semmit sem értem.
1. Szerintem már az 2. évadnál elkavarodtam, mert azt sem tudom, hogy Lydia hogy élesztette fel Petert... meg azt sem, hogy Jackson hogy lett gyík... (Lehet, hogy ez az a sorozat, amit nem kéne felirattal néznem)
2. Alfák: Az oké, hogy Derek-ért és/vagy Scottért jöttek (?), de hogy kapcsolódik hozzájuk az a lenyúzott bőrű izé (a tanárnő)?
3. Az a lenyúzott bőrű izé: Hogy az micsoda... Meg mi köze van Kalihoz...?
4. Kali+a többiek, pl. az a Dukélion vagyki: Hát fura egy karakterek, és fogalmam sincs, hogy igazából mit is akarnak, és miért harcolnak. Vigyék Dereket, és kész... vagy nem? Amúgy Kalit nem értem, miért járkál mezítláb
5. Az állatorvos: Annyi jutott el az agyamig, hogy ő nem csak egy szimpla doki... de semmi több ennél... a tesójáról(?) ne is beszéljünk
6. Lydia: "Lydia is something" WTF? Most akkor ki fog derülni, hogy micsoda, vagy marad a kérdőjel?
7. Druidák vagy mik: Na, azt hiszem, ezt vehetjük magához a történethez, amiből egy kukkot sem értek.
8. Argentek: Hogy ők minek keveredtek bele? Az tiszta, hogy segíteni akarnak, de úgy mégis... nem a vérfarkasoknak kéne ezt lerendezni?
9. Verekedés: Na, ezeken általában jót nevetek... kínomban. Azért az elvárható, hogy egy vérfarkas tudjon rendesen harcolni, nem pedig csak hörögve a levegőbe csapkodni, nem?
10: Allison nagyapja, Gerard(?): Tőle tulajdonképpen mit is akartak?

Most ennyi jutott eszembe... Az azért eléggé vicces, hogy  dupla annyi negatívumot találtam, mint pozitívumot, de nekem valamiért (az ok még számomra is rejtély) ez az évad tetszett eddig a legjobban. Mondjuk az elsőben legalább még nem keveredtek a szálak, a második pedig ugyanígy érthetetlen volt számomra... Elgondolkodtató végülis, hogy csak azokat az évadokat nem értem, amiket felirattal néztem... Szerintem egyébként megnézem a legelejéről az egész sorozatot (3 évad elvégre nem is olyan sok), és akkor majd megértem... legalábbis erősen remélem...

Ui.: Összességében tényleg nagyon tetszett az évad! Ja, még annyit a sztorihoz: valahol a 8-9. rész környékén volt az, hogy pl. Derek múltjában kutakodtak. Az amúgy hogy jött a képbe? És amúgy azt is elfelejtettem(?), hogy Cora-nak mi baja lett... De tetszik, hogy Scott lett az alfa, viszont Dereket sajnálom :/ Ja, és Peter mi a fenét ordítozott a legvégén az erdőben? Fura az a fickó...

Nika

Nem ezt a számot akartam kirakni, de ez megy állandóan a fejemben... és a rádióban is.



Hamár Nika, a tavaly(?) Eurovíziós dala is nagyon tetszett:

A szökés, S02

Most végeztem az évaddal, úgyhogy gondoltam, frissiben írok róla... Mivel ez abszolút spontán lesz, ki fogom még biztosan egészíteni.

Hát ugye az első évad nagyon magasra tette a lécet, de így általánosságban annyit írnék, hogy ez az évad nekem jobban tetszett. Azt ugyan nem tudom megfogalmazni, hogy miért, talán izgalmasabb volt. Ennek ellenére az évadzáróval nem vagyok kibékülve, egy sokkal nagyobb durranást vártam volna, és kevés szálat hagytak elvarratlanul.

Új pozitív/kedvenc karakter? Mindenképpen Paul Kellerman. Nagyon megszerettem a csávót, egyik kedvenc szereplőm lett. Azt nem sikerült kivennem, hogy mi történt vele a rabszállító kocsiban, csak azért tudok tippelni, mert előre elolvastam a sztorit.
A karaktereket tekintve az első évad magasan jobb. Gondolok itt az enyhén szólva csapzott dokinőre, vagy a hasig kigombolt inges Lincolnra (aki egyébként nagyon felbátorodott, ahhoz képest, hogy a börtönben még maga alatt volt állandóan), vagy éppen az "okos cselszővőből" a "kétségbeesett hősszerelmessé" vált Scofieldra.
Ugyan nem ide kapcsolódik, de ez az a sorozat, aminek a szinkronja nagyon, de nagyon jó (jobb mint az eredeti hang)!
Nem akarok minden epizódot újranézni, tehát ami gyorsan az eszembe jut:
Ritkán van olyan, hogy én sokkot kapok. Ugye a Gyilkos elmék már megedzett, és nem akadok ki egy gyilkosság miatt. Viszont amikor az a mocsok Alex(ander) Mahone (a neve egyébként tetszik) lelőtte a Kisgyereket... Na, akkor kikerekedett szemekkel bámultam a képernyőt, mert nem akartam elhinni. Nyilván pont akkkor történt ez, amikor már szerethető lett a karakter (pl. Debra miatt). Szintén ez volt a Zakkanttal, akit már tényleg nagyon sajnáltam.
Talán egyedül Sucre az, akinek nem csalódtam a jellemében (még a Zsebes is kiábrándító szerelmesként... már ha szerelmes), mert amint kimondanám, hogy "A mocsok diszn...", nem tudom befejezni, mert az jön, hogy: "Egyem a kis szívét", mivel kiderül, hogy mégsem veri át Michaelt. Amúgy őt is jobban bírtam, amíg nem találta meg Maricruz-t.
Ez az "FBI - Bill Kim - Reynolds elnök - titokzatos kopasz csávó" dolog nekem sok, és talán egy kicsit hiányzik az ügyvédek kutakodása. Mondjuk Veronicát nem sajnálom.
Egy váratlan dolog viszont az elnök lemondása, ez tényleg meglepett. És ez a Sona vagy micsoda is felkeltette az érdeklődésemet.
Mondjuk úgy, hogy a Panamába való utazás előtti rész magasan veri az első évadot...

Szlovákia part2

Annyit még hozzátennék (egy nagyon fontos részlet, csak természetesen elfejeltettem): az első szó amit megtanultam szlovákul, az a "Vretyenyica"... Mellesleg nem véletlenül, személyes találkozás miatt.
Csak hogy tiszta legyen, a vretenica azt jelenti, hogy VIPERA ://

Slovensky raj

Na, ez tényleg gyönyörű volt. Magyarul ugye ez a Szlovák Paradicsom... Nagy hegyek, szakadékok, patakok. Három napra mentünk, amiből az egyiket végigtúráztuk. A három útvonal közül (Suchá Belá, Sokolia Dolina, Hernád-áttörés) a 2. tetszett a legjobban, mert azon volt a legtöbb létra és szintemelkedés. Ez tipikusan egy olyan útvonal, ahová tériszonyosoknak TILOS menni! Még néha én is megborzongtam, amikor mondjuk úgy mászkáltunk a sziklatálcákon, hogy alattunk 20 méterrel folyt a Hernád. Étteremben vacsoráztunk mindig, a reggelit pedig a szálláson kaptuk, ami egyébként ahhoz képest, hogy egy kis szlovák faluban található, remek volt. Az utolsó nap elejére már teljesen kifáradtam, de akkor is várt ránk még egy félnapos túra, amikor is kb. 10 perc híján az erdőben kapott el a zuhé. Ezt a szép 3 napot csupán a hazaút árnyékolta be, amikor is nem egyszer fordult fel a gyomrom a szerpentinen...
Képek (nem saját!): Suchá Belá, Sokolia Dolina, Hernád-áttörés

Végre itthon

Hát igen. Mindössze egy hetet voltam távol, de ennyire még sosem örültem a hazatérésnek: a Balcsi felejtős, a másik "kiruccanásról" részletesebben is írok majd.
Lógok jó pár bejegyzéssel, úgyhogy most össze-vissza fogok locsogni. Viszont nem akarom az össze gondolatomat a kedves olvasóimra zúgítani egyszerre, úgyhogy mindent csak szépen sorjában.
Szeretnék hozni zenéket, képeket, a True Blood-ról és a Teen Wolf-ról, A szökés 2. évadról (már ha egyszer végzek vele). Kb. most ennyi... azt hiszem. Mondjuk úgyis el fogok valamit felejteni, de mindegy.

Augusztus

Hát, ez is eljött... Egyébként nincs semmi bajom ezzel a hónappal, mert valamennyire azért már várom a sulit, csak ilyenkor kezdődik el a felhajtás. A tanszervásárlás, áttérés a "nappali üzemmódba", stb. Abba viszont még belegondolni is rossz, hogy már csak egy hónapom van arra, hogy megcsináljak mindent, amit az egész nyárra terveztem... És a töredékénél sem tartok.

Mind a két szám eléggé őrült... :)

SZJG 6.

Hát, megszenvedtem vele. Nem volt végülis rossz, csak olyan sok időbe telt, hogy az elejére nem is emlékszem... Asszem raktam ki arról is vmit, szóval most vegyük külön a végét.
Először is. Arnoldot szerintem nem kellett volna egy ennyire negatív karakternek beállítani. Elég lett volna, hogy hazajön, megkeveri a dolgokat, és hazamegy. Esetleg Reniék összekapnak. De ez már szerintem sok volt. Amúgy én mindig is bírtam a srácot, mert amíg a suliba járt, nem volt minden "rózsaszín"... Legalábbis Reni szemszögéből.
Amúgy tényleg nem rossz, meg aranyosak együtt, Cortez is jó fej, a poénok a régiek, csak... mindig is halogattam a dolgot, meg sosem fogalmazódott meg még bennem ennyire tisztán: nekem ez az egész sorozat MŰ.
És most nem csak Cortezről beszélünk, mert róla már régebben leírtam a véleményemet. De vegyük például Virágot. Elvileg mindenki jó franciából, akkor ő is. Na, most. Ha tényleg érti, meg minden, hogy lehet annyira hülye, hogy "kis zsiráfot" akar?? A többi még elmegy, bár Kinga is sok. A tanárokról, főleg Mádayról ne is beszéljünk... Hol van ilyen ember a valóságban? Meg az osztályközösség. Szép és jó, de szerintem ez sem valósághű. Mondjuk én is örülnék olyan osztálynak, ahol mindenkivel nagyon jóban vagyok...
Erről jut eszembe! Gratula az írónőnek, mert ügyesen megoldotta, hogy alacsony a létszám, így egyik karakter sem tűnik el... Jó, kivéve Gábort.

Ui.: El sem hiszem, hogy csak emiatt hoztam létre egy új címkét... Csalódtam magamban.

Favoritok

A két jelenlegi kedvencem (a The Other Side után):

A szökés, 1. évad

Hát nagyooon jó! De tényleg. Ez az a sorozat, amibe nem kell vámpír vagy vérfarkas, és még úgy is izgalmas tud lenni. Egyébként még az is jelent valamit, hogy meg akartam figyelni, hogy milyen volt Selmeczi Roland hangja, de sosem sikerült, mert mindig elvonták a figyelmemet az események...

Meggondoltam magam. Ügyesen csinálták meg, úgyhogy nem lesz itt baj a 2. évaddal, bár a 4 még mindig sok nekem. A másik, hogy talán kár volt belekeverni az igazgatót, mert el tudtam volna képzelni, hogy feladják magukat, mintha valami "baleset" történt volna, és Pope visszahelyezi őket. De így már ez lehetetlen... azt is sajnálom, hogy ilyen simán derült ki, hogy bennevan a doki is.

Nagy kedvencem egyébként a Zsebes lett, mert neki aztán vannak beszólásai (pl. "Cicám"), és arról ne is beszéljünk, hogy a színész nagyon jól játszik!

Azt is szeretném kiemelni, hogy az elejéhez képest, amikor még csak azt tudtuk, hogy Scofield, Linc és esetleg Sucre az aranyos, a végére kiderült, hogy senki sem "valódi" börtöntöltelék (kivéve Zsebest, mert ugye ő nem a családjához akar hazamenni, hanem bosszút akar állni)...

Szóval, várom a 2. évadot, és még mindig Michael a kedvencem! ♥

♥Hungaroring♥

Ilyen napot!!! Öt órát álltunk sorba a melegben, úgy összenyomódva, mint a heringek, de kaptam autogramot Felipétől!!! Óriási mázlink volt, mert éppen tíz perccel az egész vége előtt engedtek be, és pont Ő volt akkor a soron, és osztogatta az aláírásokat! Igaz, hogy a többiek összepréseltek, és futni is kellett, meg szomjaztunk (persze meleg is volt), de megérte!!! Két centire volt tőlünk! ♥ Mosolygott, nagyon aranyos volt. Utána még gyorsan végigsétáltunk a boxon, ahol lefényképezkedtünk egy Ferraris szerelővel, majd -2.-ként kaptam autogramot Szujó Zolitól is. Jövőre ugyanott, ugyanakkor! ♥

Supernaturals

Hajnal 5(!!!)-kor keltem és nem bírtam visszaaludni, úgyhogy megnéztem a Teen Wolf 6. epizódját. Hát nagyon büszke vagyok magamra, és örülök, hogy nem este, sötétben néztem meg. Elment volna egy Halloween-i résznek is! Ja... Derek. Hát az a fickó az eddigi 3 évad alatt most akasztott ki először. Mindenki azt hiszi, hogy halott, Scott ezért akar öngyilkos lenni, ő maga haldoklik, és van ideje ki tudja mit csinálni azzal a nővel... Akit amúgy ha 3x látott egész életében... -.-""

Amúgy True Blood-ot is néztem. Az amúgy már nem vészes, a Warlow-os dolog pedig meglepett. Egy jó pont! Amúgy én Eric helyében magamnál tartottam volna a kiscsajt, és olyan "Ericesen" felhasználtam volna valamire...

Szökés

Hátt előreolvastam. Kár volt.
Totál sokkot kaptam, hogy mi lesz a vége. Oké, először azt hittem, hogy a "felelségét" menti meg, de utólag rájöttem, hogy a dokiról van szó. Így egyébként már alábbhagyott a lelekesedésem.
A másik ok pedig a sztori. A 14. részig tetszett igazán. Akkor kerek volt a sztori: megpróbálnak kiszökni, nem sikerül, Lincoln nem kap kegyelmet, és kész. Nem happy end, de Linc hősként hal meg. Ez így le van zárva. Oké, mégis elhalasztják, de a kettes számú út és a tervek megégése már szerintem túlbonyolítás. Én 14 epizódból kihoztam volna egy korrekt történetet, szerintem a 4 évad sok, de majd meglátjuk.
Egyébként szerintem is igaza lett volna a producernek vagy a rendezőnek (mittudomén), mert ő egy 10 epizódból álló minisorozatot akart.
Egyébként félreértés ne essék, én nagyon szeretem a sorozatot, az ügyvédes szál is nagyon tetszik, csak az, hogy Mike... hagyjuk. Egyébként a másik kedvencem Sucre, de nyilván csak Scofield után...
Ui.: nem igazán bírom a kék szemű pasikat, de Michaelnek kifejezetten szépek a szemei ♥

Újítások

Sok újítást szeretnék megint.
Először feleleveníteni az idézetes dolgot.
Be szeretném fejezni a sztorit, és elkezdeni egy újat.
Lehet, hogy kétoldali menüt csinálok.
Ami talán a legjelentősebb: testvéroldal(ak) készítésén gondolkodom. Lehet, hogy átpakolom a sorozatos és filmes dolgokat oda... vagy valami naplószerűt csinálok.

Prison Break

Mivel a Teen Wolf-ra, és a True Blood-ra is várni kell, új sorozatot kezdtem el: Szökés. Eléggé régi, és már vége, úgyhogy elvileg egyszerre „ledarálhatnám” az egészet.
Nagyon furcsa, de igazából azért kezdtem el, mert olvastam a Szent Johannában, hogy Cortezék kedvence. Vagyis... módosítok: már amikor kicsit voltam, az RTL reklámozta, és láttam azt a teletetovált fickót. Érdekelt már akkor is, de korhatásos volt, ezért talán féltem tőle. Már nem emlékszem. A SZJG miatt inkább eszembe jutott, hogy valaha meg akartam nézni.

Erről a sorozatról nem tudok sokat írni: egyszerűen jó.
Minden részben van valami izgalmas, és a nyomozós szál nálam alapból megér egy jó pontot. Egyébként Scofield esze nagyon tetszik, meg végül  is amúgy se lehet hülye, ha építészmérnök... de az, hogy előre megtervezett mindent! Hát le a kalappal!
Eleve egy „gyenge” hármassal indítottam, most az 5.-nél tartok, mert nem tudtam több részt megszerezni. MÉG. De amúgy tényleg: „Nem tudom, hogy mit csináljak, mivel nem tudok Szökést nézni”.