2013. szeptember 26., csütörtök

Tizenhárom okom volt

Most fejeztem be. Hát, érdekes könyv, és nem túl vidám...
Egyébként nagyon ötletes ez a kazettás dolog, bár engem néha zavart, hogy a csaj beszédét megszakítja Clay véleménye/gondolata. Meg sokszor összekavarodtam, és néhány részletet elfelejtettem, mivel nem egyszerre olvastam el az egészet.
A könyv elejéről annyit, hogy ilyen dolgokért (mert pl. benéznek az ablakomon) nem lennék öngyilkos. Oké, értem én hogy lavina-folyamat vagy mi, de akkor is. A vége pedig nekem túl erőltetett. Buli, baleset, emlékek, erőszak... ennyi egyszerre... mondjuk, hogy a mesében sincs.

Amúgy én valamit nagyon félreértettem, mert azt hittem, hogy a csávó meghallgatja a kazettákat (nyilván nem vándorol), és gyorsan szalad a csajhoz, aki mittomén, épp készül kiugrani az ablakon, de megmenti, dúl a love, és happyend. Hát, majdnem....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.