Being Perfect? - it's impossible

Na szóval. Azt mindenképp tudni kell, hogy most sokkal felszabadultabban írok, mint tegnap. Leginkább azért, mert túl vagyok a 200.-on, és így nem kötött a téma.
Tulajdonképpen arról akartam írni, hogy legújabb kedvenc sorozatom a Sleepy Hollow. Tegnapelőtt meg azelőtt rengeteg részt láttam, csak az a baj, hogy várni kell az újakra (tegnapra kitérek mindjárt).
A Sleepy Hollow-val kapcsolatban annyit, hogy kicsit nekem túl bonyolult a cselekmény, meg a szörnyek, de Ichabod-ot kétségtelenül imádom. Mondjuk magát a színészt, Tom Mison-t még jobban... Egészen pontosan nála még a kék szem is "elfogadható" ("senkit nem érdekel, senki nem akarja tudni!!!"). Amúgy irtó jó humora van (rengeteg interjút olvastam, lehet, hogy majd kigyűjtöm a legjobb poénjait), és nagyon szerény is. Röviden: emberileg is nagy érték, a színészi tehetsége meg...................
Szóval tegnap. Egész délutánt el....elfecséreltem, igen ez a megfelelő, és kompatibilis szó. Nyilván gépeztem. Furcsa, de este késztetést éreztem arra, hogy olvassak. Ja, tudom! Azt hiszem tegnapelőtt utánanéztem az Éjszaka háza-sorozatnak. Konkrétan dobtam egy hátast, amikor megláttam, hogy 9 részes, és elvileg jön a 10. is. Én leginkább azt hittem, hogy trilógia. Szóval a lelkesedésem kicsit alábbhagyott, mert a kommentekben is azt írták, hogy nagyon elhúzták a sztorit, stb. Egy szóval nem dicsőítették. Amúgy belekezdtem, csak az első mondat után valamiért be is fejeztem, mert valami mást akartam... na jó, ebbe ne menjünk bele... semmilyen értelemben sem... basszus, hozom a formám... szóval vegyük, hogy ezt nem én írtam.
Aztán belekezdtem valami 19. században játszódó történetbe, de 12 oldal után azt is feladtam, mivel valószínűleg kalózfordításban olvastam, és azt sem tudtam a szereplőkről, hogy ki kicsoda és kinek a rokona.
Így jutottam el végül a Csitt csitt-ig. Már hallottam kedves Barátnémtől, hogy jó könyv...
Első, és legfontosabb dolog róla: a borítóját imádom. Szóval ez... olyan könyvet sejtet, amit azonnal el kell olvasni.
Második fontos dolog, és az a helyzet, hogy a könyv hatása miatt nincs lelkiismeretfurdalásom: ÁTPÁRTOLTAM A VÁMPÍROKTÓL... most a Bukott Angyalok az eseteim, és rájuk hajtok... illetve egy bizonyosra... oké, befejeztem.
Azt még tudni kell, hogy este kezdtem el, és egy kb. 1 órás kihagyással éjjel fél háromig olvastam. Akkor már úgy éreztem, hogy a szemeim nem bírják, még ha szerettem volna tovább is olvasni. Most amúgy hat előtt 5 perccel keltem, és ugyan az ébresztő keltett, nem éreztem magam fáradtnak. Csak amint feltápászkodtam az ágyból (azaz befejeztem az olvasást), rájöttem, hogy borzalmasan fáj a fejem. Ezért ennem "kellett" egy kis Milka csokit... már megint eltértem a tárgytól.
Szóval. Most kicsit furcsa hangulatom van... nem jellemző rám a csúnya beszéd (óóó, dehogynem, csak ELVILEG nem). Amire ki akarok lyukadni, az az, hogy a könyv első negyed(?) részéig az volt minden második gondolatom, hogy: "ez ku**a jó!"
Maradjunk annyiban, hogy a nyomozgatás, a véletlen egybeesések, rokoni kapcsolatok nem a fénypontjai a regénynek... gondolom sejteni lehet, hogy akkor mi... vagyis ki. Hát igen, Folt.
Na, annyit azért megemlítenék, hogy addig, amíg Rixon vagy Nixon vagy ki, nem mondta a biliárdos klubban, hogy a Folt név a bunyók miatt ragadt rá Foltra, képtelen voltam elhinni, hogy ilyen neve van egy főszereplőnek, akit még a tanárok is így hívnak... arra is tippeltem már, hogy van ilyen angol név, aminek véletlenül van magyar... alakja? megfelelője? jelentése? nekem mondjuk tökmindegy.
A lényeg, hogy Foltot imádom, hozzámennék, sőt, továbbmegyek.... nem, inkább nem megyek tovább.... mindenki jobban jár... basszus, mi ütött belém? Oké, ezt sem kellett volna... szóval felejtsük el az összes félreérthető megjegyzésemet...
Most már gőzöm nincs, hogy mit akartam írni még, a lényeg úgyis itt van. Most azonnal nem merném bevállalni a 2. részt, bár ha azt írják, hogy nagyon jó, lehet, hogy elkezdem. Az a baj, hogy már visszaaludni sem érdemes... lehet, hogy Sleepy Hollow-t fogok nézni!!!!!!