3. fejezet - Üvegezés

Szeptember 2, kedd

Kiderült, miért viselkedett olyan furcsán Maja tegnap. Illetve az, hogy miért nem jöttek még össze Erikkel...

Az egész ott kezdődött, hogy (ugyan nem vagyok egy pletykakirálynő, de mint barátnőnek, kötelességem volt) miután kigépeztem magam (hogy azért mégse legyen olyan feltűnő) átmentem Lauráékhoz elmesélni a történteket. Mármint azt, hogy Maja lekoptatta Eriket.

Szerencsére egyedül volt Laura a szobában, épp a tankönyveit és a füzeteit rendezgette, így nem kellett tulajdonképpen megjátszania magát.

Ha jól tudom, csak nekem beszélt arról, hogy gyengéd érzelmeket táplál Erik iránt. Tart attól, hogy Virág kifecsegné, és akkor megtudná Flóra, Maja, Noémi, és még Erik is... tehát a lényeg az, hogy nagyon örült annak, hogy Maja kikerült a képből.

De maga a nagy sztori akkor indult be, amikor vacsi közben Maja jelent meg az asztalunknál, aminél most Laura, Virág, Viki, Timi, és én is ott voltunk, és megkérdezte, hogy van-e kedvünk a tanévkezdés „megünnepléseként” csatlakozni hozzájuk (Maja-Noémi-Flóra) egy csajos üvegezésre.

Igazából akkor jöttem rá, hogy Maja egyikünket sem utálja, csak Laura tekinti őt ellenségnek, aki egyébként azonnal kapott az alkalmon, hiszen így megtudhat valamit róluk. Viki és Timi is rábólintott, csak Virág és én tartózkodtunk. Virág valószínűleg azért, mert eléggé visszahúzódó, én pedig azért, mert féltem attól, hogy kiderül, hogy Petibe vagyok belezúgva.

Végül minket is meggyőztek, nem akartam kimaradni egy ekkora buliból: talán még sosem volt így együtt az osztály összes koleszos lánya.

Így aztán este fél kilenckor összegyűltünk Majáék szobájában. Ott várt ránk Kata is, Maja és Noémi szobatársa. Egyébként ők hárman nagyon jól megoldották azt, hogy legyen elég hely. Az egész olyan volt, mint egy pizsiparti: mindenki hozott egy kis enni, - és innivalót, leültünk a teljesen falhoz tolt ágyak közé törökülésben.

Laura gonosz vigyorán látszott, hogy készül a vallatásra, Virág hófehér arccal tördelte az ujjait, Viki és Timi vihogtak, a Maja-Noémi-Flóra hármas „felsőbbrendűen” mosolyogtak, Kata pókerarccal ült, gondolom, neki nem volt titkolnivalója. Én pedig megpróbáltam nyugodtnak tűnni, pedig nagyon nem voltam az.

Maja a kezében fogta az üres kólásüvegét, miközben a szabályokat sorolta:

- Mindenki őszintén válaszoljon! Akiről kiderül, hogy hazudott, szembe kell néznie a kiközösítéssel – ezen a ponton Laura a szemét forgatta, így akarta gondolom jelezni, hogy ő nem veszi ennyire komolyan. – Mindenkinek van egy passz lehetősége, de cserébe valamilyen bevállalós feladatot kap, amit majd teljesítenie kell. Mindig az kérdez, aki pörgetett, és akitől kérdeztek, az pörget legközelebb. Akinek nem tetszik, most menjen el! Ja, és a legfontosabb! Ami itt elhangzik, az köztünk marad!

Nekem gőzöm sincs, hogy Majáéknál otthon is így játszák-e, de nálunk nagyon nem. Annak viszont örültem, hogy van egy „passzom”, bár már szerintem annyira kivörösödtem és leizzadtam, hogy majdnem mindegy volt.

Természetesen Maja pörgetett először, és Timi felé mutatott a kupak. Maja egy kicsit gondolkodott, majd kérdezett:

- Egy tízes skálán mennyire tartod magad nőiesnek?

Ez egy csúnya kérdés volt. Igaz, hogy Timi nem öltözködik kihívóan, a haja rövid, és elvileg régebben focizott, de akkor is. Látszott, hogy Maja ki akarja gúnyolni szegényt, bár ő nem vette magára.

- Talán hét – felelt Timi.

- Miért? – kapott rá Maja, gondolom meg akarta alázni.

- Nem csak egy kérdést szabad feltenni? – lepődött meg Viki.

- Hát jó... – Maja megsértődött.

Timi végül vigyorogva nyúlt az üvegért. Kizárt, hogy észrevette Maja reakcióját.

- Volt már barátod? – kérdezte Virágtól, akin látszott, hogy megkönnyebbült, amiért "csak" ennyire kell válaszolnia.

- Még nem.

Pörgetett. Most Katának kellett válaszolnia.

- Mi a véleményed Erikről?

- Jól néz ki, jó a teste, de ennyi – gyorsan lezárta a témát, de megint Virágon volt a sor, hogy válaszoljon egy kérdésre. – Dettó. NEKED mi a véleményed róla?

- Passz – Virág borzasztóan elpirult.

Laurának konkrétan leesett az álla, Maja nevetett, Kata pedig büszkén vigyorodott el, hogy hála neki fény derült egy titokra: Virág szerelmes Erikbe! Illetve Virág IS...

Tulajdonképpen hatalmasat bukott, mert ugyan elpasszolta, rájöttünk a titkára, ráadásul vár rá valami szívatós feladat.

Újra ő jött, most Laurától kérdezhetett:

- Ki a legjobb pasi az osztályban?

- Egyértelműen Erik.

Hogy őszinte legyek, Laurának viszont óriási mázlija volt. Ezzel a válasszal ugyanis nem árulta el magát, mivel valóban 100%, hogy tényleg Erik a legjobb pasi nálunk.

Laura szája széles vigyorra húzódott, amikor Flóránál állt meg a kupak:

- Mennyire komoly a kapcsolatotok?

Azt biztos, hogyha nem Flóra felé fordul minden tekintet, akkor mindent elárultam volna az égővörös fejemmel. Igaz, Flóra is eléggé kellemetlenül érezhette magát, amikor rájött, hogy pontosan mire céloz Laura.

- Majdnem egy éve járunk. Pont.

Laura övön aluli kérdése után Flóra pörgetett, Timinek kellett megint válaszolnia.

- Hány pasid volt már?

- Kettő.

Életem eddigi leghosszabb pár másodperce következett. Bármennyire is szurkoltam ellene, előttem kötött ki az az átkozott kóláskupak.

- Ki tetszik? – ennyi volt a kérdés, de úgy leizzadtam, mint még soha. Végül aztán az egyetlen mentsváramhoz nyúltam:

- Passz.

Pont az történt, amire számítottam: a lányok összenéztek, de aztán annyiban hagyták a dolgot. Szerencsére.

Annyira lüktetett a fejem, hogy még azzal sem tudtam igazán foglalkozni, hogy Majának kell válaszolnia. Nem jutott eszembe semmi frappáns, másrészt pedig szinte „kötelességem” volt Laura malmára hajtanom a vizet.

- Marad ez a kérdés – közöltem Majával.

- Boti.

Kétségtelenül ez volt az este fénypontja. Bár Maja teljesen nyugodtan felelt, én azért jócskán megdöbbentem. Nem mintha Boti nem lenne helyes, és még ráadásul jó fej is, csak azt hittem, Maja valami végzős nevét nyögi majd be.

Már csak Laura véleménye volt durvább: kitört belőle a röhögés.

- Mi van? – kérdezte meglepetten Maja, és láthatóan zavarba jött.

- Semmi – próbálta elfojtani a nevetést Laura, és komoly képet igyekezett vágni. – Bocs.

- Oké – válaszolt összehúzott szemekkel Maja. – Most én jövök.

Katától kérdezett, aki Laurától, aki Noémitől, aztán azt hiszem, Vikivel zártunk, aki passzolt. A lényeg úgyis Virág és Maja „vallomása volt”, illetve az, ami ezek után következett...

- Oké, akkor már csak az vár ránk, hogy kitaláljuk a „passzolók ” feladatait – zárta le az üvegezést Maja, mikor már majdnem tíz óra volt.

- Fiúk mindenképp legyenek benne – vigyorgott Noémi.

- Petit nem adom! – szögezte le Flóra.

Azóta is áldom a féltékenységét, hiszen megmentett attól, hogy egy újabb kínosabb szituba keveredjek.

- Mi lenne, ha mindegyiküknek egy-egy fiúnak kellene szerelmet vallania? – vetette fel Kata.

- Az azért egy kicsit durva – szólt közbe Laura. Köszönet érte!

- Én vállalom, ha elmondhatjuk nekik előtte, hogy ez csak egy feladat – mondta Viki.

- Jó lesz így? – nézett körbe Maja. Senki sem válaszolt. – Rendben. Akkor ki kit választ?

- Boti – csaptam le azonnal. Szerintem vagyunk vele annyira jóban, hogy kulturáltan kezelje az ügyet.

- Akkor Márk – vonta meg a vállát Viki.

- Virág? – kérdezte Noémi.

- Viktor – felelt.

Nagyjából fél tizenegy volt, mire ágyba kerültünk. Alig bírtam elaludni a stressz miatt. Még mindig nem vallottam szerelmet Botinak, nem mintha csak halogatni akarnám. Majd ha eljön a megfelelő pillanat, és kettesben leszünk. Végül is így szokás bevallani az „érzéseinket”, nem?