Hát ugye én elég kritikus vagyok a könyvekkel kapcsolatban, de ez tényleg tetszett!
Mondjuk remélem, hogy a létező tinik/sztárok nem ilyen durvák (pl. füvezés)... magyarul jobban el tudtam volna képzelni a történetet 18 évesnél idősebb szereplőkkel...
Ami a legeslegjobban tetszett, az maga a stílus:
1. nem csak az írja, hogy pl. levette a csizmáját, hanem azt, hogy "leoperálta magáról a csizmát", azaz nem a leggyakoribb szavakat használja az író
2. leírja az álmokat és emlékeket
3. leírja az egyidőben történő eseményeket is
4. nem E/1.-ben ír, de mégis ismerjük a szereplők gondolatait és érzéseit.
A történetről csak annyi, hogy tetszik, és két kedvenc részem: amikor Barbi összeomlik, és levágja a haját, és amikor Krisz (amúgy ő a kedvenc szereplőm) rájön az e-mail cím szójáték(?)ára.
Csak a vége miatt vagyok csalódott, ez a kiszökés és a többi nekem felesleges, nem ilyen véget vártam volna, túl hamar fejeződött be. Örültem volna olyannak, hogy mondjuk "1 hónappal később", és akkor Simon és Krisz, valamint Barbi és Milán mondjuk turbékolnak, vagy mittomén.
Tényleg tetszett, az eddigi kedvencem. Amúgy mostanában rengeteg könyvet akarok kiolvasni, kezdve a Csontvárossal, mert állandóan ez megy a tévében, és elkezdett nagyon érdekelni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.