A kedvenc részem nyilván az, amikor kiugranak a Wayland-birtokból, illetve az utána következő "dolgok"... (első rész legvége). Amúgy meg Sebastian gyanús volt nekem, és sajnos tudom, hogy mi fog még kiderülni, mert ugye előreolvastam... :/
Hogy egy kicsit másról is írjak, nagyon tetszik, ahogy az írónő (illetve a fordító) megfogalmazza a dolgokat. Azt hittem, hogy engem zavar a tájleírás, meg az ilyenek, de mégsem. Ja! Telis tele van a könyv hasonlatokkal, pl. Jace haját a napfény úgy világította meg, mintha glória lenne... vagy ilyesmi.
Egy idézet a 2. részből (Hamuváros):
„– Azt mikor szerezted?
Jace lenézett, és látta, hogy a pókdémon mérge kimarta a
pólóját, jó darabon láthatóvá téve csupasz bal vállát.
– A pólót? A Macy's
téli kiárusításán.
– A sebhelyet. Ezt a sebhelyet itt a válladon.”Erről jut eszembe, az Inkvizítor vagy ki kicsit fura volt...
A 3. részből (Üvegváros):
"Jace nem vette le a szemét Simonról. A tekintetében izzott a
düh, meg még valami, amitől Simonnak kedve támadt fejbe vágni egy a keze ügyébe
kerülő tompa tárggyal. Például egy kisebbfajta teherautóval."
"– Nincs rá okom, hogy hazudjak neked. Most nincs. – Jace tekintete
továbbra is rezzenéstelen maradt. – És ne villogtasd itt nekem a szemfogaidat!
Ideges leszek tőle.
– Jó – mondta Simon. – Ha tudni akarod, miért van, elárulom,
hogy dől rólad a vérszag.
– A kölnim. Eau de Friss Sérülés. – Jace felemelte a bal kezét.
Az ujjait körülvevő fehér kötszeren itt-ott átütöttek a vérfoltok."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.