P.C. & Kristin Cast - Megjelölve

Szóval befejeztem egy másik olyan könyvet, aminek adtam második esélyt... és ezt sem bántam meg.
Nem akarok, és amúgy sem tudnék sokat írni erről könyvről, de valami mégiscsak kéne...
Tehát. Végülis tetszik ez a megidézős dolog, mert ez azért ad izgalmat a könyvnek (még ha nem is rengeteget), meg nem kell magyarázni a vámpírok történetét, a vámpírrá válást, stb. Szintén remek ötlet ez a suli, mert nem igazán van szerintem ehhez hasonló könyv/történet.
Ami furcsa volt nekem:
1. A mesélő/író ugrált az idősíkok között. Ezt most nem úgy mondom, mintha igazi szakember, és kritikus lennék, de kicsit zavart az, hogy múlt időben mesél el mindent, de közben jelen időben teszi hozzá azokat a dolgokat, amiket akkor érzett, vagyis a múltban.
2. A baráti társaság. Végülis jó, hogy ilyen hamar beilleszkedett Zoey, és talált is azonnal barátokat, akik ráadásul nem árulják el, és támaszkodhat rájuk, de... a szokásos problémám: túl szép, hogy igaz legyen. De ezt nem is kell negatívumnak venni, mivel nekem mindig ez a bajom.
3. Már elfelejtettem.
4. Epilógus hiánya. Nem mintha hiányzott volna egy nyálas befejezés, de kicsit hirtelen lett vége.
Közben eszembe jutott a 3.:
Erik. Valahogy én az átlagosan jobban (meg)szeretem az Erikeket/Ericeket. Na, mindegy. Szóval az itteninél arról van szó, hogy a folyosós, jobb-ha-elfelejtem rész után azt hittem, ő egy olyan macsós rosszfiú, vagy nem is tudom. Mondjuk nem zavar, hogy jófiú, mert alapból én is a jófiúkat szeretem... mármint a filmekben/könyvekben/sorozatokban...
Az viszont kifejezetten tetszik, hogy nem lett semmi komoly közte és Zoey között, mert így jobban várom a 2. részt! :D
Összességében tehát jó könyv, az is bizonyítja ezt, hogy 1(!!!) nap alatt elolvastam. Nem volt bonyolult olvasmány, izgalmas(?), vicces (?), és abszolút nem lett a vége lezárva. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezzel a rejtélyes kiválasztottsággal, úgyhogy jöhet a 2. rész... majd valamikor...