Ha jól emlékszem tegnap (vagy tegnapelőtt) fejeztem be A Szabadság Ötven Árnyalatát. Igazából már régen kiolvastam az 1-2. részt, a 3.-ba is belekezdtem, csak nekem annyira unalmas volt a nászutas rész, hogy abbahagytam. Vagy két hete folytattam, pont a legjobb résztől.
Igazából azt kell, hogy mondjam, jó könyv. Mert sokkal többnek tűnik annál, mint ami. Például a harmadik rész végén olvashatjuk az első találkozásukat, csak Christian szemszögéből. És valóban rengeteget változott C. azóta, mert amilyen arrogáns volt... látszik, mennyire átformálta őt Ana. Sok más hozzáfűznivalóm nincs, de a lényeg, hogy igenis komoly témája van a könyvek, egy komoly fejlődéstörténetet láthatunk/olvashatunk (most büszke vagyok magamra a megfogalmazásért).
Mivel elég rég olvastam az első részt, nem sokra emlékszem belőle, de az tetszett a legjobban benne, hogy a vége nem volt egy erőltetett happy end, és történet is függőben maradt.
(most eszembe jutott, hogy szintén pozitívum, hogy a cselekmény nagyon átgondolt, és az eseméynek egymásra épülnek)
A második részben a legjobban az autós üldözés/menekülés(?) jött be, mondjuk sokkal több nem is rémlik...
A harmadik tényleg tetszett, bár nekem a vége (az epilógus) kicsit erőltetett volt, és a Christian-os karácsonyi rész is.
Amúgy örülök, hogy folytattam, mert jó a könyv CSELEKMÉNYE. Mert ugye azt tudjuk, hogy vannak benne korhatáros részek (úgy röpke 80%), de szerintem egy normális embernek ez nem káros vagy mittomén. Mert én például magát a történetet nagyon szerettem, a karaktereket is, azt a 80%-ot pedig... hát én olyan "nem" olvastam... csak fogok... majd 18 évesen...
Ui.: Tudtam, hogy valami kiment a fejemből. Szóval, a film. Őszintén szólva nem igazán várom, mert másokat szerettem volna színészeknek. Például nekem C. egy az egyben Alexander Skarsgard, szinte végig őt láttam magam előtt olvasás közben. Ana szerepére mondjuk el tudtam volna képzelni Mila Kunist...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.