Ez az, yee! Remek volt sötétben, sűrű ködben, mínusz akárhány fokban, és metsző szélben (még mindig sapka nélkül) hazagyalogolni... Na jó, erről ennyit.
Szóval. Igazából egy ideje már akartam írni, csak vagy kedvem, vagy időm nem volt hozzá.
Tehát, december van. Ez számomra három dolgot jelent, és egyik sem jó. 1.: tél van, és én utálom a telet, mert állandóan megfagyok. Még a havat is rühellem. 2.: mindjárt itt a félév, amiből az következik, hogy mindjárt itt az évvége, amit nagyon nem várok. 3.: jön a Karácsony, aminek én szintén nem igazán örülök, mert ki nem állhatom az ajándékvásárlást, és mivel sosem tudom, hogy kinek mit vegyek, mindent az utolsó pillanatra (szó szerint) hagyok, és akkor már minden hülyeséget megveszek...
Oké, elég a télből.
Ma amúgy ritka egy szar napom volt... Először is elszúrtam a félévi jegyemet fizikából. Ez egyébként nem vészes, mert annyira nem érdekel, meg amúgy is tudom, hogy nem tettem oda magam 100%-osan, de azért csak jó lenne megkapni a jobb jegyet, hamár más a bukást ússza meg nulla tudással... Hát igen, éljen a fairplay...
Ha meg már itt tartunk, igazából nem is értem, hogy miért veszek mindent ilyen komolyan. Azt még mindig nem állítom, hogy rengeteget tanulok, de azért nekem számít a jegy. Nyilván az is igaz, hogy sokkal jobb zéró tanulással ötöst írni... hát, ez jelen esetben nem jött be. És igen, holnap is kettő olyan dogát írok, amin a félévi jegyem függ, de most is gépezek... Mert már úgy döntöttem, nem érdekel. Megtettem majdnem minden tőlem telhetőt, de nem akarom, hogy a tanulás felemésszen. Azért megkapom, hogy nem küzdök rendesen. De mégis hova és minek? A mai matek után majdnem kiugrottam az ablakon... még azt sem tudom, hogy mit nem értek, de valami nagyon nem tiszta, mert azt sem tudom, mit beszélt a tanár 45 percen keresztül. Ez egyébként azért furcsa, mert érteni szoktam a matekot... De egy biztos: a másodfokú egyenletet már most utálom... Ja, még valami: KIZÁRT, hogy matek szakra menjek bármilyen felsőoktatási... basszus, pedig olyan szépen indult... felsőoktatási miben? intézmény?
Amúgy is már letettem egy csomó mindenről... Most épp a 'give a f*ck' korszakomat élem: mindig az van, hogy kitűzök magam előtt egy célt. Amint rájövök, hogy úgysem fog sikerülni, bármennyire is teperek, úgy döntök, hogy nem ettől függ az életem, és más fontosabb dolog van ettől, tehát storno. És amint ezt elhatározom, mégis megjelenik valami reménysugár, ami totál feldob, hogy mégsem olyan elrhetetlen ez a cél, már megint csalódok. És kezdődik minden előlről...
Azért jó ilyen "király" hangulatban kezdeni a telet, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.