Being Perfect? - it's impossible

Kezdem úgy érezni, hogy kezd ez az egész felemészteni... I mean előbb vagy utóbb bele foguk őrülni abba, hogy semmi szabadidőm sincs. Oké, jobban is beoszthatnám, de egyszerűen nem megy! Túl sokat vállaltam egyszerre, és már elég közel állok ahhoz, hogy feladjam... Lehet, hogy közhely, de tényleg élveznem kellene az életet! Ez az utolsó olyan év, amikor még nem minden az érettségiről szól. Én pedig mit csinálok? Ülök a szobámban és tanulok, amíg mások a haverokkal sétálgatnak kint a városban. Elegem vagy! Lassan tényleg a végkimerülésig jutok, mert állandóan fáj a fejem, szédülök, már majdnem el is ájultam. Azt hiszem, arra jutottam, hogy nem kell ez nekem. Továbbra is meg kell tennem minden tőlem telhetőt (hiszen saját magamnak tanulok, nem másnak), de normális keretek között. Minden csak egyre nehezebb lesz, és én nem fogom bírni... Talán túl komolyan veszek minden?!