Ezen is túl vagyunk. Rá kellett jönnöm, hogy én igenis vártam már a sulit. Mondjuk kicsit kiábrándító volt úgy indulni az iskolába, hogy még a leheletem is látszott.
Viszont nem csak az időjárásban kellett csalódnom. Rá kellett jönnöm, hogy van, aki egyáltalán nem olyan, mint amilyennek én láttam. Illetve amilyennek látni akartam. Ugyanis teljesen más, és ez határozottan elszomorító. Egy év kellett, hogy rádöbbenjek sokmindenre. Például hiába teperek, felesleges, mert sosem fog sikerülni. És nem egy nagy cél, csak egy pici. Csak annyi, amivel egy kicsivel közelebb érezhetem magam a többiekhez. Viszont már rájöttem, hogy van, akitől nem kell semmit sem elvárnom, mert nem érdemes. Így legalább nem fáj majd annyira.
Összességében, bármennyire is reménykedtem abban, hogy nem így lesz, valamint vak voltam, de sikerült felfognom, hogy egy nyár alatt sokminden/mindenki megváltozott, csak én nem... illetve TALÁN én nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.