Filmek, amiket meg KELLETT néznem #1 - A beavatott

Na, ez tipikusan egy olyan film, amit olyannak, aki nem olvasta a könyvet, ESZÉBE NE JUSSON MEGNÉZNI!!! (és azoknak egyébként nem is nagyon érdemes továbbolvasni, bár a spoilerek "láthatatlanok")

Mit ne mondjak, többet vártam. Már elképzeltem, hogy milyen ódákat fogok majd róla zengeni. De ha a könyvet sem éreztem (márpedig tényleg nem) 100%-osnak, akkor a film a közelében sincs.
Csalódott mégsem vagyok, hiszen pontosan tudom, hogy egy brutálisan hosszú könyvet nem lehet tökéletesen egy két órás filmbe. Pontosan ezért nem akarok nagyon kritizálni.
Az viszont nyilvánvaló, hogy a sztori (majdnem) legfontosabb támpillérei kimaradtak. Gondolok itt arra, hogy egyik pillanatról a másikra Beatrice összehaverkodik két emberrel, de semmi előzmény.
Vagy: az általam nagyon várt romatikus résznek konkrétan kampec, ugyanis Négyes és Tris beszélgetnek, a következő pillanatban pedig már egymás torkán akarják lenyomni a nyelvüket.
Összességében, és talán ez is fejezi ki a véleményemet (és attól tartok a tényeket is) az egész cselekményről: mindenbe kicsit belekaptak, és még nekem is, úgy, hogy becsülettel elolvastam köynvet, ERŐSEN KONCENTRÁLNOM KELLETT, hogy egyáltalán felfogjam, most mi is történik. És ezt nagyon sajnálom.
Ami még szívfájdalmam, az a karakterek fontossága. Ugyanis a két főszereplőn kívül egyiküknek sem volt jelentős szerepe. Mindenki csak úgy ott volt, és szépen teljesítette is a "feladatát", de ennyi. Például Miles Teller, akire tényleg nagyon kíváncsi voltam, mondjuk 5 olyan jelenetben szerepelt, ahol 2 mondatnál több jutott neki.
Viszont!!! Shailene Woodley tényleg tehetséges, jól állt neki Tris karaktere.
És a legfontosabbat hagytam utoljára: THEO JAMES♥♥♥
Jééézusom, az az ember... Már amikor először megláttam az arcát a legelső jelenetében, én meghaltam. Végem volt. Imáááádom♥ Bár ugye az "összesűrítés" miatt róla sem tudtunk meg sok mindent, de a lényeg itt szerintem az, hogy a "filmbéli" Négyes ezerszer jobban megszerettem, mint a "könyvbélit". És ez azért a színész jelenlététől, kisugárzásától(!!!), és tehetségétől függ. Én komolyan nem értem, hogy miért nincs százmillió világhírű filmje. Na mindegy, megvan, hogy kiről fogok most képeket gyűjteni...

Végül is nem volt vészes, bár nem hiszem, hogy a közeljövőben újra megnézem. Jobb, ha könyvről megmaradt szebb emlékeket őrzöm tovább.
Meg azért kicsit levon az élvezhetőségből az is, hogy angol szinkron és magyar felirat helyett magyarul, és spanyol(!!!) felirattal találtam meg, halk volt, emberi fejek lógtak bele a képbe, de amúgy tényleg nem bánom, hogy megnéztem.

Veronica Roth - Divergent

Nos, már egy jóóóó ideje olvasom, de mindössze azért, mert rohadt hosszú egy könyv.
Az alapvető véleményem az, hogy szerintem többet is ki lehetett volna hozni belőle. De ezért most nem haragszom, ugyanis gyakorlatilag megfogalmazni sem tudom, mi volt a bajom... Na jó, mégis megpróbálom:
1. Először is az elvileg nagy meglepetést, hogy ki is Négyes (a főszereplő valójában) és túl hamar levágtam. Ennyit a rejtélyről.
2. Ehhez (is) kapcsolódik a következő kivetni valóm: a 'Négyes' név lefordítása. Szerintem maradhatott volna 'Four' (bár itt kell megjegyeznem, hogy kockázatot jelentett volna meghagyni az angol változatot, ugyanis így, hogy mindenki érti, hogy mit jelent a szó /bár szerintem ha első alkalommal megcsillagozzák, és a lap aljára kiírják a jelentést, az is jó lett volna/ szépen értelmet kapott ez a becenév a történet során)
3. A főszereplő csaj. Alapból nincs vele bajom, nem ellenszenves, bár nem is lett a kedvenem, csak az írónő egészen érdekesen oldotta meg a 'mesélését': E/1.-ben, és jelen időben olvassuk az egészet, miközben a gondolatait is megtudjuk, de az érzelmeiről valahogy semmit sem. (gondolok itt arra, hogy "nem bírja levenni a tekintetét Négyesről", de még magának sem vallja be gyakorlatilag, hogy jól néz ki, és belészeretett, viszont a következő fejezetben már smárolnak. szóval ilyen kis apróságok)
Ezt leszámítva az alapötlet nagyon bejött, bár hamár utópiás könyv (=a jövő társadalmának bemutatása), akkor Az Éhezők viadala jobban tetszett.
Magával a cselekménnyel még annyi a problémám, hogy a vége túl lett húzva (természetesen be kellett ékelni egy lázadást is), a bonyodalom, ami így a regény legvégére szorult, pedig lóg a levegőben, nem lett lezárva.
Amúgy tényleg jó könyv, bár a főszereplő srác nekem "csak" aranyos, és nem "lettem szerelmes" belé.
VISZONT!!!
A film miatt nagyon be vagyok zsongva, nagyon-nagyon meg szeretném nézni.
Mégpedig egyrészt azért, mert érdekel, hogy az általam elképzelt világot hogy mutatja be.
Másrészt pedig nyilván a színészek miatt.
1. Shailene Woodley - Az Utódok c. filmjét már láttam, az nem jött be (írtam is róla), de nagyon tehetségesnek tűnik, és mostanában sok filmje van.
2. Miles Teller - A Képszakadásban láttam, na, ott haláli volt. Most viszont nagyon érdekel, hogy milyen lett negatív karakterként.
3. Theo James - Nem tudom, láttam-e már egy filmjét is, de nagyon ismerős. Valószínűleg azért, mert hihetetlen James Franco-hasonmás. És!!! Amire a legjobban kíváncsi vagyok, hogy a korához (29 éves!!!) és a macsós kinézetéhez képest hogy fogja eljátszani az érzelmesebb részeket...

Viszonylag rég írtam, mégpedig azért, mert nem volt miről. Így viszont mára összegyűlt egy csokor... nem is tudom mi... Na, mindegy.
Hétfőre egyébként végre ténylegesen megérkezett a tavasz, úgyhogy hivatalosan is kivontam egy időre a téli kabátomat a forgalomból. Ma pedig már annyira jó idő volt, hogy megkaptam a régen várt D vitamin adagomat. Tesin is kinnvoltunk az udvaron, jól esett már a friss levegőn mozogni.

Mi akartam még? Ja! A 2. fejezet már majdnem kész, viszont azon gondolkodom, hogy van-e egyáltalán értelme kirakni... mert ha legalább lenne "olvasóköröm", akkor esetleg.

Egyébként most fejeztem be a Chicago c. filmet (2002). Tulajdonképpen azért néztem meg, mert A Nagy Gatsby óta imádom a 20-as évek Amerikáját, és amint megláttam, hogy ez is akkor játszódik, úgy éreztem, meg kell néznem. Érdekes film, bár nem lesz a kedvencem. A befejezése nagyon tetszik, maga a cselekmény kevésbé. A zene szintén jó, és ami a legfontosabb, becsülendően sokat dolgozhattak a színészek.
Ha már itt tartunk, tervezem A nagy Gatsby (könyv) elolvasását is, valamint elkezdtem komolyabban utánaolvasni az évtizednek.

Ezeken kívül rájöttem, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni, valamint nem vagyok senkire nézve kötelező, úgyhogy kb. ennyi. Azt hiszem.

Amerikai botrány

Érdekes egy film... Nagyjából ennyit tudok róla mondani/írni. A legnagyobb problémám az volt vele, hogy teljesen belezavarodtam. Ebben közrejátszott az, hogy a felirat nem volt tökéletes, a rengeteg karakter, és az, hogy ki mit akar a másiktól. Végeredményben nem volt rossz, egyszer megnéztem, de szerintem ennyi elég is volt...

A Nagy Gatsby

Tegnap délután kezdtem el olvasni, ugyan könnyített olvasmányként, de angolul(!!!). Már eleve azért ezt a "könyvet" választottam, mert hallottam, és tudtam is, hogy van belőle egy nagyon új film, így érdekelt.
A legelső dolog, ami feltűnt, hogy a filmben szinte szó szerint benne vannak a könyvben megjelent mondatok, pedig elvileg ugye csak rövidített volt.
A második: ugyan még csak húsz percet láttam akkor a filmből, de már az volt a véleményem, hogy "k*rva jó!!!"... és ezt még most is tartom (épp most fejeztem be a film 2. felét). Először egyébként ami megfogott, az maga a film hangulata. És itt most nem arról van szó, hogy mi a történet, hanem az, ahogy a '20-as éveket visszahozták. Mert ugye nem éltem akkor (még jó!), viszont maga az atmoszféra, a filmmel kapcsolatban... nem is tudom. Talán az érzések. Igazából nehéz megfogalmazni. A lényeg, hogy maga a díszlet, a történelmi háttér, a korabeli divat... egyszerűen fenomenális. Egy pillanatig (talán több) úgy éreztem, én is szívesen éltem volna akkor, élveztem volna az életet, és buliztam volna féktelenül.
A színészekről annyit, hogy "perfect". Tobbey M.-t csak a Pókemberből ismertem (amit nagyon szerettem), és nehezen tudtam volna elképzelni komolyabb szerepben, de így utólag, jobb embert talán nem is találhattak volna. De ez egyébként minden karakterrel így van. A kedvencem nekem Jordan volt (vagyis az egyik), de maga Daisy is gyönyörű, csak nem nagyon tudtam megkedvelni. Mert végül is minden jó, de rossz (még ha közvetetten is) úgyszintén miatta történt. Gatsby-ről pedig annyit, hogy nagyon érdekes és szimpatikus karakter. DiCaprio-ról pedig mindig is tudtuk, hogy kiváló színész, és most is bizonyított. Igazából még mindig nem értem, hogy miért nem ő az egyik kedvenc színészem...
A történet... Ugye én pontosan tudtam, hogy mi fog történni, mégis jobb volt mindent a korabeli "környezetben" látni, mint ahogy esetleg én a könyv alapján elképzeltem. Megindító történet, de nekem mégsem síros... pedig ugye nem egy vígjáték. Nem tudom megmondani, hogy milyen, de furcsa érzésem volt a könyv befejezése után... Nehezen hittem el, hogy egyetlen nő miatt mi minden történhet, és nekem naaagyon szokatlan volt a karakterek visekedése. Mert ugye ma már sok mindent nem úgy intézünk el, ahogy ők akkor.
Mindenesetre nagyon-nagyon-nagyon jó film, biztos, hogy többször megnézős, sőt, erősen gondolkodom, hogy a teljes könyvet is elolvasom...

Ui.: Maga a filmnek a kivitelezése külön nagyszerű. A múlt és a jelen közötti ugrálás, a betűk megjelenése a filmvásznon/képernyőn... Hihetetlenül ötletes film!!!!

A Wall Street Farkasa

Nagyon-nagyon hirdették, úgyhogy kíváncsi lettem rá. Igazából nem mondtatom, hogy csalódtam, de nem éreztem egy felejthetetlen remekműnek.
Most sem térnék ki az összes részletre (szerintem így jár mindenki a legjobban), mert ugye +16-os... legalábbis elvileg.
Kezdeném végülis az egész film TALÁN lényegével: Leonardo DiCaprio személyével. Igazából sosem volt a kedvenc színészem, de tehetségét mindenképp elismerem... és még mindig nagyon fiatal. Abszolút jó színész, bár egy filmet sem imádok tőle jobban bármelyik mástól. Amúgy azt figyeltem meg, hogy mindig (legalábbis tudtommal) valamennyire rossz fiút játszik. Mert ugye itt is, az Eredetben is elvileg illegális dolgokat csinál, meg ugye a Titanic (amit máig nem láttam végig) elején sem éppen mintagyerek... már ha jól tudom.
A szereplőkről annyit, hogy nem volt mind szimpatikus, a legjobb barátja (a főszereplőnek) például kifejzetten idegesített.
A cselekmény állati hosszú, bár egyszer sem éreztem úgy, hogy várom már a végét. Voltak egyébként olyan jelenetek, amikor sírtam a röhögéstől (pl. amikor a feleségével vitázott, vagy amikor épségben hazavezette a Ferrariját), de például az, amikor totál betépve verekedett vagy nem is tudom a haverjával, na az "olyan WTF volt".
Szóval a film lényegében arról szól, hogy rengeteg pénznek van árnyoldala is: a rengeteg fű, a viták, az FBI, a romba dőlt család, és talán leginkább a függőség. Amit hiányoltam, az egyértelműen a happy end volt (bocs, ha lelőttem a poént), bár nem is öngyilkosságra meg depresszióra kell számítani. Megmondom őszintén, a film legeslegvégén lévő "adja el nekem ezt a tollat"-jelenetet nem igazán értem, csak sejtem, hogy mi akarna lenni.
Egyébként szerintem a legdurvább az egész filmben az, hogy ez egy életrajzni alkotás, és ez TÉNYLEG megtörtént (vagy legalábbis nagyjából) egy kezdetben még becsületes brókkerrel...

Az Éhezők viadala: Futótűz

Igazából még frissiben akartam írni róla, csak az a baj, hogy este 1-kor értünk haza, ma délelőtt pedig sokminden közbejött...
Szóval ugye moziban néztem meg, másik 4 személy társaságában. Nem akarok most sokat írni az előzményekről, a lényeg talán annyi, hogy nem kaptunk jegyet, csak a fél 10-es(!!!) vetítésre. Ebben nekem az a meglepő, hogy a premier eléggé régen volt, és azt hittem, hogy ilyenkor már kevesen nézik meg. Mindegy.
Először is: Team Peeta!!! ♥♥♥
Másodszor pedig: Jennifer Lawrence-t pedig egyre jobban elismerem, mint színészt (nem mintha eddig nem tudtam volna, hogy tehetséges), annak ellenére, hogy nem igazán szeretem Katniss karakterét. Ja, és szerintem egyértelműen jobb neki a világosbarna(?) haj.
A filmről magáról annyit, hogy nagyon tetszett. Maga az aréna jobb volt szerintem az első részben, de itt viszont sokkal több izgalmasabb rész volt (eleve, már az eddigi nyertesek harcolnak), viszont néha szerintem átestek a ló túloldalára, és inkább a látványra (stb.) mentek. Van még ezek kívül egy-két dolog, amit nem értek, ebbe most nem mennék bele, mert a magyarázásom miatt még holnap reggel is itt ülnénk (gondolok itt arra, hogy mégis hogyan kerülhetett meg az a Mags vagy ki).
Nem tudom határozottan állítani, hogy az első rész jobb volt, mert nagyon hasonlóan jól sikerült mind a két film! :)

Ui.: A film vége kifejezetten jó, bár én ott hagytam volna abba, hogy a testét felemelik a vasráccsal(?), és ő pedig félrehajtja a fejét, és becsukja a szemét. Szerintem úgy nagyobb lett volna az izgalom, hogy mi lesz vele, de így is király lett!

December

Mivel elég rég írtam, gondoltam, hogy most egy hosszabb bejegyzéssel jelentkezem.
Szóval, az utolsó tanítási hét tényleg könnyű és laza volt, az órák fele meg sem volt tartva. Csütörtök osztálybuli, péntek mozi. Előbbi nagyon jó volt, az utóbbi... végülis az sem volt rossz. A Jégvarázst (Frozen) néztük meg.
Már régóta szerettem volna megnézni, mert szinte amint megjelent, meghallgattam a főcímdalt, ami már elsőre nagyon tetszett. Magában a filmben sem csalódtam: a legjobb animációs/rajzfilmek közé tartozik, mivel vicces, de szép, és a témája sem bugyuta. Biztos meg fogom még egyszer nézni, annyira tetszet...♥ (mondjuk egy részről lemaradtam, mert ki kellett mennem a film közepén a mosdóba... ez is annyira jellemző rám)



A tegnapi napot itthon töltöttem, egyedül. Gyakorlatilag délután egykor keltem, és elhatároztam, hogy értelmes dolgokat fogok csinálni. Elkezdtem rendberakni a szobámat, de csak elkezdtem. Igazából olyan zenéket hallgattam, amiket vagy most ismertem meg, vagy ismertem már, és meg akartam szerezni... (most igazából körülírtam azt, hogy zenéket hallgattam, miközben letöltöttem őket).
Nagy vonalakban néztem a Magyar Vándor c. filmet is a tévében
Jaa! jut eszembe: "ebédszünetben" megnéztem egy Gyilkos elmék epizódot. Nagyon tetszett, végre Morgan-es rész volt! ♥ És végre megtudtunk valamit a magánéletéről. Igazából eddig tetszik ez az évad, főleg úgy, hogy a 7. és a 8. nem sikerült olyan hű de jól. Ennek sem volt olyan jó az évadnyitó két epije, de arra emlékszem, hogy a következő kettő király vooolt! ♥ Most néztem meg a 8. részt, de az a baj, hogy mindig várni kell az új részekre, például a 200. epizód csak februárban jelenik meg azt hiszem... ezért olyan sorozatot kéne néznem, aminek már (vagy majdnem) lefutott az évada...
Szóval Magyar Vándor. Nem oda koncentráltam 100%-osan (gépeztem, milyen meglepő), de nagyjából tudom, miről szól. Már általánosban láttam elvileg, csak én néhány résznél nem voltam suliban, így konkrétan nem láttam. Még egyszer meg fogom valószínűleg nézni, hogy most már tényleg lássam is...
Végül, a fő attrakció: újra elkezdtem a Megjelölve c. könyvet. Talán még tavaly év végén kezdtem el, de nem tetszett, ezért abbahagytam a 9. fejezetnél. Most ugyanazt érzem, mint anno a Tökéletes kémiánál: csak még egy fejezetet... csak még egyet! Egy szóval nagyon tetszik a könyv, és a főszereplőket is bírom... nyilván Erik Night-ot, mert mégsem tűnik olyan taplónak, mint hittem. Mondjuk hallottam egyet s mást (ezt hogy írják?) a könyvről, szóval kíváncsi vagyok... Mindenesetre tényleg tetszik, és annak ellenére, hogy tegnap a legelejétől kezdtem el, már túl vagyok a felén, ami nálam nagy szó. Mondjuk az még mindig furcsa egy kicsit, hogy áldoznak, meg a cseroki szellemek, meg Nüx meg mittudomén. Amúgy meg most nincs olyan nagy bajom azzal, hogy a főszereplő "meglepően" kiválaszott, és (remélem) összejön a legjobb pasival az egész suliból. Mert végülis, kiről szólna a könyv, ha nem a legérdekesebb lányról/nem-tudom-már-mit-akartam....

Ui.: Még mindig irtózom a karácsonytól. Igen, lehet, hogy egy igazi Grincs vagyok (remélem, eddig azért nem fognak elfajulni a dolgok...), de annyira utálom, hogy azonnal ajándékot kell vennem mindenkinek, de ötletem nincs, viszont ők maguk sem tudnak előállni semmivel, amit igazán szeretnének... És szerintem az a baj, hogy az egész karácsony arról szól, hogy ki mennyi ajándékot kap és vesz, még akkor is, ha senkinek sincs szüksége semmire... ja, majdnem elfelejtettem, hogy közben unalmas, és irritáló karácsony zenéket kell hallgatni... egyedül a főzést szeretem a karácsonyban, meg azt, hogy sokáig fennmaradhatok...

Éhezők viadala

Ezt a filmet (is) két részletben néztem meg, mert iszonyat hosszú. Ez nyilván nem baj, mert jó film. És igazából ennyit is akarok róla írni, mert sok negatívumot nem "találtam" (nem mintha kerestem volna). Még esetleg azt tenném hozzá, hogy a végén azt hittem, lesz a csajszinak egy beszélgetése azzal a barna hajú sráccal (asszem Liam Hemsworth játsza), aki otthon várta. Na mindegy, aranyos a szőke is. Nekem amúgy egyik nagy kedvencem a kreol(?) bőrű, kifestett szemű stylist vagy ki.
Szóval lényegében tetszett a film, amúgy is szeretem az olyan filmeket, ahol erdőben vannak összezárva... nem tudom, van-e még ilyen film, de nekem akkoris tetszik...

Tél&Spring Breakers

Erről a két dologról akarok írni. Először is, ma volt az első olyan nap, amikor úgy rendesen esett a hó, és meg is maradt... Én nemzeti gyásznapot rendelnék el... Na jó, ennyire azért nem utálom a havat, csak a csúszós utat, ami igazából ennek a következménye, úgyhogy végülis közvetetten mégis utálom a havat...
A másik, hogy tegnap éjszakába nyúlóan befejeztem a Spring Breakers-t. Már nagyon meg akartam nézni, leginkább James Franco♥ miatt.
Hát, azt kell, hogy mondjam, furcsa egy film. Nem rossz, csak furcsa. Amúgy pont ezért hagytam abba még múlt hétvégén: az első fél óra dögunalom. Jellemző, amint felbukkan Alien, nézhető lesz a film.
Konkrétan pont ő/ez az egyetlen olyan dolog, amit értékelni tudok. Mert az, ahogy isznak, buliznak, és szerencsétlenkednek Selenáék (hozzá kell tennem, "irtózatosan nagy" színész tehetséggel), engem nem nagyon érdekel.
Azt viszont el tudom mondani, hogy amit James Franco csinál, AZ a színészet. Imádom ezt a palit, borzasztó tehetséges (a lehető legjobb értelemben), bármilyen karaktert hitelesen tud eljátszani, alázattal, és beleéléssel. A Pókemberben láttam először, már ott is ő volt a kedvencem. Hát igen, ha egykorúak lennénk, és ismernénk egymást... Jó, befejeztem.
Nekem amúgy a cselekményszél is érdekes volt... Azon már nem is csodálkoztam, hogy Selena volt a 'jókislány', aki először hazament, viszont azt az Alien, és a volt barátja közötti harcot nem értettem. Lehet, hogy velem van a baj. A befejezéssel sem voltam kibékülve: Alien meghalt, csak úgy. Hirtelen, azonnal, semmi búcsú (ja, de mégis... hát, az is fura volt). A lányokról meg nem is beszélve: odamennek, felforgatnak mindent, és miután mindenkit megöltek, hazamennek...
Nem lesz a kedvencem ez a film sem, de a lényeg tehát az, hogy amint kivégeztem a filmlistámat ('must-see'-k), biztosan James Franco-filmeket fogok nézni...♥
Ennyit üzennék:
Good night, y'all!!!♥
(bocs, ezt csak azok érthetik, akik látták a filmet)

Csontváros - film

Kb. 3 perce fejeztem be. Igazából jó kis film, úgyhogy nem akarom kritizálni, viszont pont ez is a bajom. Azt hittem, hogy a végén fel fogok pattani a székből, és ugrálok, hogy: "meg kell újra néznem MOST". De abszolút nem. Vagy, amire talán a legjobban számítottam (magamtól) az egy olyan vélemény lett volna, hogy: "SZERELMES VAGYOK JACE WAYLANDBE!!!" Ezt sem kell félreérteni, mert szerintem (is) Jamie Campbell Bower-nél jobb színészt nem is találhattak volna, de mégis van egy olyan érzésem, hogy a könyv(ek) során kapott képemet egy kicsit lerombolták... Mert amúgy tényleg imádom Jamie-t (csak ne cigizne...), de valahogy nekem nem jött át Jace karaktere...
Amúgy ez is tipikusan olyan film, amit nem tudsz megérteni, ha nem olvastad a könyvet. Én is csak a remek memóriámnak köszönhetem (igen, túláradó szerénység...), hogy tudom, miért tudta Clary rendberakni a lakást egy rúnával...
Nyilván nehéz egy mittomén hány oldalas könyv tartalmát egy filmbe sűríteni... hát nem nagyon sikerült... a karakterekkel nincs igazán gond, mondjuk szerintem Jace és Jocelyn, esetleg Clary "lett" a legjobb. A Lightwood-testvérek és Luke kevésbé... ja, meg Valentine sem. Oké, még Simon is jó lett.
Szóval a lényeg az, hogy a könyv cselekménye százszorta jobb (amúgy van ilyen szó?), kidolgozottabb, stb. Nekem személy szerint a 3. könyv tetszett a legjobban, de már megint elkanyarodtam a témától, és locsogok...
Tehát. Biztos meg fogom még nézni a filmet, de sajna nem zsongtam be tőle egyáltalán, pedig nagyon számítottam rá. lehet, hogy egy filmkritikus lesz belőlem, de nekem akkor is az egész filmből a legvégén szóló zene tetszett (a stáblistánál) ... Meg az előzetes, az ÁLLATI JÓ! Meg az is jó, hogy abban össze-vissza rakták bele a jeleneteket, hogy ugye felkeltsék a figyelmet...
Nem mondom igazából, hogy csalódtam, mert tényleg nem rossz film... De, mondom, mert csalódtam. És ez abszolút nem a színészek hibája. Jamie hangját még mindig imádom.
Lehet, hogy ez furcsán hangzik tőlem, de azt hiszem, maradok a könyvnél...

Rush

Na, végre, megnéztem... Mennyi is? Két és fél hónappal a premier után? Jellemző...
Igazából nem nagyon szeretnék most elemezgetni (nem mintha alapból értenék hozzá)... Először is. Én azt hittem, 3D-s lesz. Hát nem. Apummal és tesómmal néztem meg, és hát.... mit is mondjak... még jó hogy kirakták a 16-os karikát... Kicsit ledöbbentem, mert azt hittem, Forma 1-es filmre jöttem. Oké, ez nem lényeg.
Tényleg nem tudok sok mindent írni a filmről, mert egyszerűen jó. A szinészek tökéletesek, és ami a legjobban meglep, valóban hasonlítanak a valódi szereplőkre.
Fogalmam sincs, hogy mennyi igaz a sztoriból, de annyira jellemző, hogy amikor már végre mondanám, hogy de k*csög ez a Hunt, beveri az újságíró képét, és máris sokkal szerethetőbb lesz. Apa mondta erre, hogy annyira látszik, hogy az élet nem fekete-fehér. Mert tényleg nem az: minden rosszban van valami jó (most nem Hunt-ra céloztam).
Mit 'adott' a film?
Először a pálya szélétől kb. 2 méterre hasaló fotóshoz, és a többi durva dolgokhoz képest, merem állítani, A MAI FORMA-1 BIZTONSÁGOS. Az akkori körülmények iszonyatosan durvák voltak.
A másik... kicsit más szemmel nézem ez a film után az F1-et. Azt ugyan nem tudom, miért, de az biztos, hogy így van.
És ami (számomra) a legszembetűnőbb hatás, az Niki Laudáról szóló véleményem. Mert eddig úgy voltam, hogy: "oké, van ez a csávó, akinek megégett az arca egy balesetben, szerencséje volt". Ha tényleg van valóságalapja (nem is kicsi) a filmnek, akkor Lauda egy tipikus példakép-alkat. Mert ahogy küzdött, hat hét után már újra versenyzett, a zuhogó esőben feladta a versenyt...
Hát, igen, én abszolút Lauda-párti vagyok. Az ő személyisége sokkal közelebb áll hozzám, mint Hunt-é (illetve csak az övé). Mert abszolút becsülöm, hogy gyakorlatilag lemondott a vb-címéről, mert nem találta biztonságosnak a pályát. Szerintem én is ezt tettem volna. Ugyanez a veszélyes Német Nagydíjnál (mármint a megbeszélés).
Hunt viszont bulizott, cigizett, ivott, igen, most a 16-os(?) karika... És ő 45 évesen meg is halt. Lehet, hogy boldogabb volt, mint Lauda, de csak egy rövig ideig...

Most éppen ott tartok, hogy Bruno Marst hallgatok, és tudom, hogy írnom kéne ide valamit, csak nem emlékszem, hogy mit akartam...
Igazából semmi értelmeset nem csinálok mostanában, de mégis úgy érzem, hogy nagyon elfoglalt vagyok. Hogy van ez?
Szóval igazából annyi, hogy eléggé átszoktam a twitterre. Mondjuk az a hátránya, hogy vadidegenek írogatnak... mondjuk jófejek. Eddig.
Erről jut eszembe, hogy nagyon szeretem a telóm! ♥ Tudok vele wifizni :3
Mostanában abszolút nem nézek sorozatot, mert nincs időm. Mert mással ütöm el az időt.
Például már fél hónapja a Werther-rel kínlódom, de mivel nem igazán szeretem a lelkizős könyveket, alig haladok. Mindegy.
A suli most viszonylag lájtos.
Osztálytalálkozón voltam. Hát, túléltem. Amúgy nem volt vészes, mert jól éreztem magam, csak semmi értelme nem volt elmenni (na oké, az ingyen pizza miatt megérte), mivel csak azokkal beszélgettem, akikkel gyakrolatilag (majdnem) minden nap találkozom/osztálytársaim most is. Erről ennyit.
Valamit még akartam....
Most mondjuk úgysem fog eszembe jutni. Amúgy tök fura, de hiányzik az olvasás. Mármint az, hogy végre egy értelmes és izgalmas sztorit olvashassak. Talán tényleg ennyi.
Ja! Majdnem elkészült a filmes listám. Netem végülis van, szóval tudnám nézni, de nincs kedvem. Nem tudom miért, de semmiféle sorozat/film nem köt le. Lehet, hogy tényleg mély depresszióba fogok zuhanni... Na jó, csak vicceltem. Bár kit tudja, mit tartogat a jövő...
HÁT PERSZE! Csak a lényeget hagytam ki majdnem... jellemző -.-
Szóval. Olvastam egy cikket a YouTube-osokról, akik mindenféle videókat töltenek fel magukról. És elkezdtem nézni az egyik videóit, és az a helyzet, hogy imádom! Nagyon nagy arc, konkrétan szakadok állandóan a röhögéstől... nem mellesleg pedig jól néz ki... Nem, igazából nem ezt akartam írni, bár tényleg jól néz ki, de a lényegesebb az, hogy brit, szóval jót is tesz (nyelvtanulás)...
Jé, és véget is ért a Bruno-lejátszási listám (Gorilla, Moonshine, Natalie, Show me, When I was your man)
Amúgy most sem Gyilkos elméket fogok nézni, pedig azt akartam, hanem megint a videóit fogom nézni ♥
Most jöttem rá, hogy igazából most pont olyan sorozatokat nézek (elvileg), amik pont most mennek még csak az USA-ban is, és ugye én utálok várni, mivel általában egyhuzamban ledarálom az egész évadot/évadokat... Oké, most már tényleg befejeztem. Nem kisregényt akartam írni...

Szüneeet!

Végre ez is elérkezett!
Úgy volt, hogy ki tudom pihenni magam, de tegnapelőtt fél négyig olvastam... Na, mindegy.
A sorozatokkal most úgy állok, hogy sehogy. Egyik sem keltette fel igazán az érdeklődésemet.
Amúgy most néztem meg a Bosszúállókat. Igazából már rég készültem rá, de azt hallottam, hogy előtte érdemes még megnézni a Hulkot, az Amerika kapitányt, stb., úgyhogy vártam. Ma viszont elegem lett, és megnéztem. Jó film, de semmi extra. Kicsit már túl sok volt az akció, meg ez az UFO-s dolog még mindig nem tiszta. A nagy nevek azért nagyot dobtak a filmen... Tony Starkot még mindig imádom, főleg a humorát. Amúgy Mark Ruffalo-t is nagyon szeretem, jó színész :)

Frissítés

Kaptam egy olyan kérést, hogy frissítsek... Hát, öööö...
Szombaton fennmaradtam fél háromig, hogy megnézzem a TVD és az Originals évadnyitóját. Hát, mit ne mondjak, többet vártam. Azt reméltem, hogy sokáig fog tartani, amíg rájönnek, hogy "Stefan" igazából Silas. Na mindegy, azt mondták, mindkettőnek a 2. epizódja sokkal jobb lesz. Hát remélem is!
Listát kéne írnom azokról a filmekről és sorozatokról, amiket még nem láttam, de a 'must-see' kategória... Ötletek jöhetnek! ;))
Lássuk csak... egyre furcsább beszélgetéseket folytatok, és azt hiszem, kezdek félni a rendfenntartóktól! (némelyik kifejezetten veszélyes)
Iszonyatosan nagy vihar volt hajnalban, szóval arra keltem... a cipőm is átázott :(
Oké, ez nyilván nem érdekel senkit...
Amúgy borzasztó nagy alkotói válságban vagyok, semmit sem tudok befejezni, amit elkezdtem, mert elszáll az ihlet.
Most más téma.
Kezdem úgy érezni, hogy egy csomóan megőrültek. Kezdjük ott, hogy "ízlésficam" van, de kegyetlenül... akkor ott vannak a 'kicsik' (épphogy fiatalabbak nálam), akik azt hiszik, hogy minimum 20 évesek, és úgy öltözködnek, mint a k**vák. Ez csúnya volt, de ez a véleményem. Az egészben a legszomorúbb az, hogy a legközelebbi ismerőseimen/rokonaimon is észreveszem ezt (nyilván ők azért normál keretek között 'felnőttesek')... Tényleg mi vagyunk az utolsó normális korosztály! (bocs, kivételek)
Mi történt ma? Asszem, ennyi.
Egyébként még mindig olyan furcsa érzéseim vanak egyes ismerőseim/osztálytársaimmal kapcsolatban (konkrétumot nem akarok írni). Például van olyan, aki hol jó fej, hol ijesztő vagy bunkó. És én egyszerűen nem tudom megfejteni, hogy akkor most mégis milyen. Mert beszélgetünk, totál normális, de next time (bocs, sok az angol) meg mintha nem is önmaga lenne... Lehet, hogy csak a társaság teszi. Nyilván azért ott vannak az olyanok is, akiktől először féltem, és hittem azt, hogy bunkók, de kiderült, hogy jó fejek. Hát, így van ez... Meg is érteném, hogy nem mindenki tökéletes, de szerintem ez a kettő tulajdonság nagyon üti egymást... Vagy ilyenek azok, akik tisztára szerények, de olyan képek készülnek róluk.. hát, mondom, okéé...
Wáá! Nem hiszem el! A 'rejtélyességről' Cortez jutott az eszembe... Már megint csak felhúzza az agyamat... Még mindig csak a 7. rész elején járok kb. fél éve, de könnyen lehet, hogy be sem fejezem, mert vannak olyan könyvek, amik jobban érdekelnek, és amúgy meg olyan dolgokat hallok a 8. rész(ek)ről, hogy a hajamat tudnám kitépni...
Na, tényleg ennyi.
Ezt most EGY bizonyos embertől kérdezném: Megfelelő volt a frissítés? ;) ♥

...

Hát egy kicsit megcsúsztam, úgyhogy mindent gyorsan:
Az Üvegváros-t még tegnap előtt-előtt-előtt, vagyis kedden(?) kiolvastam. Sok mindent akartam róla írni, de elfelejtettem...
Az időjárás borzasztó, mintha szeptember kimaradt volna... Sötétben kelek, állandóan zuhog az eső, a buszon már fűtés is van...
Akartam making-elni egy kedvenc színészes listát, de rájöttem, hogy felesleges. Két színészt tudnék kiemelni: első helen Jamie Campbell Bower. Sajna még mindig nem láttam a Csontvárost, de már az előzetes alapján látni, hogy nagyon jó színész. Mondjuk szerintem nem 100%-ig Jace (nyilván ez lehetelen), de not bad. Főleg amikor azt mondja Clary-nek: "So I need You", akkor látszik, ahogy lesüti a szemét... ez viszont tényleg Jace-es. Szóval biztos jó nagyon a film.
A második, akit leginkább a személyisége miatt szeretek (nyilván irtó jó színész, és hát ugye Ő, és Jamie sem ronda... mondjuk került már fel a listámra "nem ronda" személy? nem hiszem...), az James Franco. Imádom a filmjeit (Pókember, Óz, egy kicsit az Ízek, imák, szerelmek... most több nem jut eszembe), de kíváncsi vagyok a Spring Breakers-re is. Szóval amiket hallottam róla, pl. több lábon áll, azaz nem csak színész, hanem ír, forgatókönyveket is, tanít, de ő maga is tanít... ez nagyon tetszik. Amúgy meg állítólag munkamániás is, ami egy színésznél (szerintem) hatalmas előny.
Azt hiszem most ennyi.

City of Bones

És igen... Megint Csontváros... valahogy nem tudok elszakadni ettől a témától.
Elkezdtem a második részt, ami nem is olyan rossz, mint gondoltam. Még mindig fura nekem ez a testvéres dolog, de a Tündérkirálynős jelenet... hát azért jelent valamit.  Ha már itt tartok, szeretném itt kirakni a kedvenc idézetemet eddig, amin szó szerint hangosan nevettem. (mondanom sem kell, hogy ez is egy Jace-beszólás... illetve aranyköpés)

"- Hát pedig én nem csókolom meg a mondént* - közölte Jace**. - Inkább itt rohadok az örökkévalóságig.
- Az örökkévalóságig? - kérdezte Simon***. - Az szörnyű hosszú idő ám.
Jace felhúzta a szemöldökét. - Tudtam - mondta. - Meg akarsz csókolni, igaz?
Simon elkeseredetten emelte fel a kezét. - Eszem ágában sincs. De ha...
- Ezek szerint igaz, amit mondanak - állapította meg Jace. - A lövészárokban nincsenek heteró férfiak.
- Ateisták****, seggfej - javította ki Simon dühösen. - A lövészárokban nincsenek ateisták."

* így hívják az Árnyvadászok a normális embereket
** a főszereplő Árnyvadász, fiú
*** Jace rá utalt, mint mondén.... és igen, ő is fiú XDD
**** egyszerűen: nem vallásos

Szóval ezen jót röhögtem. Ha már Jace akkor nagyon jó karakter. Mondjuk a börtönös érzelmeit(?) valahogy nem tudtam valóságosnak felfogni. Akkor most háziírás helyett haladok tovább a gondolatmenetemben: miután megtudtam, hogy a filmben (igen, még mindig nagyon meg akarom nézni♥) Jamie Campbell Bower játsza (tetszik a neve... mindjárt kitérek a nevekre is), kicsit fura véleményem van róla.
először: Úristen, hogy néz ki ez a csávó?...aztán, ahogy egyre többször láttam a reklámokban: nem is vészes... aztán kerestem róla képeket: hát borzalmas... aztán találtam róla "modell" képeket: hmm... not bad... aztán találtam róla olyan képeket, hogy cigi lóg a szájából: hát oké... aztán néztem interjúkat: Hű, milyen jó fej, és milyen jó a humora...  Hát igen. Fura...
Amúgy meg nem értem, hogy miért nem olyan csúnya, cigis hangja van... mert imádom a hangját, nagyon kellemes hallgatni... és jól énekel. Asszem.

Szóval nevek: nagyon jó neveik vannak az Árnyvadászoknak. Jókat talált ki az írónő, méghozzá olyanokat, amik két értelmes szóból tevődnek össze, pl. Way-land, Light-wood, Fair-child...

És nem tudom, hogy jött ez a bejegyzés... mindegy.

Képszakadás

Ennek a filmnek is az előzetesét a moziban láttam.
Az első gondolatom, miután megnéztem: "Ezek betegek"
Talán ez a film még durvább, mint a Másnaposok. Főleg úgy, hogy a szereplők itt fiatalabbak.
Egyébként nagyon tetszett (a vége után még kb. fél óráig röhögtem), néha ugyan túlzásnak éreztem, negatívumként még annyit, hogy: én is kibuktam volna, de összeverekednek a kampusz közepén egy szál zokniban??? A másik az, amikor Casey rájön, hogy az indián a kulcs. Na, akkor a fejemet fogtam, mert nagyon a Másnaposokra hajazott (poéén).
Amúgy Casey a kedvencem (szerintem egy kicsit hasonlít Mark Ruffalo-ra), talán ő testesíti meg az ép elmét a filmben. Miller se rossz, bár ő a legeslegbetegebb hármójuk közül. Oké, Jeff Chang megelőzi, csak ő csontrészeg volt, Miller viszont viszonylag józan. Ja! Még a latin csajos részt se tudtam hova tenni. Szerintem az felesleges volt... vagyis inkább sok.
Összességében ez a film jobban tetszett a Másnaposoknál, mondjuk annak az a fő baja, hogy sok bőrt akartak lenyúzni róla, így a folytatása már nagyon uncsi lett...

Films

Még vasárnap LB-mnél megnéztük a Másnaposok 1-2-t. Hát az hatalmas film! Nekem a kedvencem Bradley Cooper (bár meg kell jegyezni, természetellenesen kék a szeme). Szerintem az első rész jobb, ugyanis a másodikban már lehetett tudni, hogy akkor jön rá a doki, hogy hol az elveszett személy, amikor Phil felhív valakit. De a Las Vegas-os mindenképp nagyon jóóó! Szakadtunk rajta.

A másik film/filmsorozat amit láttam, az a Ropi Naplója 1-2 (a második részt most fejeztem be). Húgom egyik kedvenc könyve, és úgy gondoltam, megszerzem neki a filmet. A haramadik részt is megtaláltam, és úgy voltam vele, akkor én is megnézem, hogy azért mégis tudjam, mit adok neki. És meg kell, hogy mondjam, nagyon tetszik! Azt ugyan hozzá kell tennem, elröhögtem a vicces részeken, de nekem a kedvenc karakterem mégiscsak Rodrick... Lehet, hogy új kedvenc?

"Gyilkos" zene

Rászedtem magamat arra, hogy megnézzem a Breaking Dawn II-t. Emlékszem, amikor még Twilight-rajongó voltam, ötvenhatszor megnéztem az első részt (hozzá kell tennem, a többi már nem annyira tetszett). Mostanában már kifejezetten hangoztattam, hogy mennyire gyenge, és mennyire nem szeretem (enyhén fogalmaztam) az Alkonyatot. Végül is a Part 1 tetszett, de semmi különös. Hallottam már erről a részről is, tudtam, hogy nagyjából mi történik benne. Mégis úgy voltam vele, hogy megnézem, mit „alkottak”.

És azt kell mondjam, nagyon ütős lett. A csatarész és az utána következő pár perc nagyon jól sikerült. De nem emiatt írtam ezt a bejegyzést. A lényeg: SOSEM GONDOLTAM VOLNA, HOGY EZEN A FILMEN (vagy bármely más részén) ÉN SÍRNI FOGOK.

Most egy kicsit elkanyarodnék. Sokan tudják rólam, hogy Szombat Esti Láz mániás vagyok. Tóth Gabiékat és a táncaikat imádom (szintén: Markó Robi ♥♥♥). A legutóbbi rumbájuk és quickstepjük tetszett eddig a legjobban (utóbbin szakadtam a röhögéstől). De már megint nem ez a lényeg. A 3. adásban volt az a bizonyos közös produkció, az angol keringő. Amikor online néztem, azt mondtam, szép. Amikor letöltöttem, és újranéztem (igen, „kissé” fanatikus vagyok) ott volt az a bizonyos gombóc a torkomban. Szóval az a tánc gyönyörű lett, és a zene… Gyakorlatilag megtiltottam magamnak, hogy még akár egyszer is megnézzem, egyrészt azért, hogy nehogy elbőgjem magam azon a dalon, másrészt az ihletet későbbre tartogatom (mindegy, most olyan dologba mentem bele, amibe nem kellett volna).

Most visszamennék a filmhez. Nekem a Carlisle-os rész meg se kottyant. Tudtam, hogy nem lesz gond, mert valaki (remélem, elolvassa ezt a bejegyzést az a bizonyos személy) elárulta a lényeget (haragszom is rá… nem, dehogy). És akkor jött a vége. Oké, megható volt, hogy Bella bemutatja gyakorlatilag az egész történetüket. Azért ezen nem tudtam volna sírni. De amikor rájöttem, hogy a kettő zene ugyanaz, és bevillant a tánc, aztán tudatosult bennem, hogy ez a film egy lezárás, egy történet lezárása (amiken én általában sírok), és az is eszembe jutott, hogy én valaha éltem-haltam a Twilight-ért, és közben a gyönyörű szöveg motoszkált a fejemben… nem bírtam végignézni a stáblistát, mert azonnal megkerestem azt a bizonyos keringőt, és azt hiszem, ismét más szemmel láttam. Még egyszer mondom (írom): a megható tánc és befejezés… betette nálam a kiskaput. Potyogtak a könnyeim, és egyszerűen nem tudtam magammal mit kezdeni, de nem is akartam.

Lehet, hogy ez egy szörnyű összegzés lett, lehet, hogy tele van hibával, de az biztos, hogy még könnyes szemmel írtam…

Ui.: nekem ezt a zenét nem szabad(na) hallgatnom!!!