Szüneteeet!

Kimerültem. Tegnap például megkérdeztem magamtól: „Óóó, még csak hétfő van?”. Eddig ilyen sosem történt. Mindig szerettem iskolába járni, csak a reggeli keléssel voltak gondjaim. És egyébként meg nem fáradt vagyok, mert egész múlt héten minimum egy órával előbb mentem aludni, de az sem segített. Már ma úgy érzem, mintha péntek lenne. Amúgy az a gond, hogy még gyakorlatilag hétvégém sincsen, mert valami mindig közbejön. Mert mikor nézzek sorozatokat, ha nem hétvégén? És mikor gépezzek rengetget, ha nem ilyenkor? Persze azért házi is van, de tegnap például egyszerűen nem tudtam magamat rávenni a tanulásra. Teljesen elvesztettem a motivációmat, és az akaraterőmet. Hiába határoztam el, hogy azért is megtanulom a Csokonai-t, az agyamban mindig az motoszkált, hogy úgyis van még egy-két napom. Nyilván tegnap is gépeztem, így mára maradt minden, nuku gépezéssel. (Na jó, ezt leszámítva)
A legnagyobb probléma viszont egyértelműen az, hogy egy ilyen ördögi spirálba kerültem: már annyira szükségem van egy kis kikapcsolódásra, hogy gyakorlatilag muszáj valami mást is csinálnom a tanuláson kívül. Ez pedig az eredményeim rovására megy, romlanak a jegyeim, a szintet viszont tartani kéne... már így is rezeg a léc jó pár tantárgyból. Viszont az agyam már annyira fáradt, hogy nem tudok szórakozás nélkül tanulni, mert meg fogok őrülni előbb vagy utóbb... azt hiszem, előbb.
Ilyen tényleg nem volt még, de most már nagyon várom a szünetet, mert az biztos, hogy a kis szünidő alatt nagyon össze kell szednem magam...