2014. február 7., péntek

A Wall Street Farkasa

Nagyon-nagyon hirdették, úgyhogy kíváncsi lettem rá. Igazából nem mondtatom, hogy csalódtam, de nem éreztem egy felejthetetlen remekműnek.
Most sem térnék ki az összes részletre (szerintem így jár mindenki a legjobban), mert ugye +16-os... legalábbis elvileg.
Kezdeném végülis az egész film TALÁN lényegével: Leonardo DiCaprio személyével. Igazából sosem volt a kedvenc színészem, de tehetségét mindenképp elismerem... és még mindig nagyon fiatal. Abszolút jó színész, bár egy filmet sem imádok tőle jobban bármelyik mástól. Amúgy azt figyeltem meg, hogy mindig (legalábbis tudtommal) valamennyire rossz fiút játszik. Mert ugye itt is, az Eredetben is elvileg illegális dolgokat csinál, meg ugye a Titanic (amit máig nem láttam végig) elején sem éppen mintagyerek... már ha jól tudom.
A szereplőkről annyit, hogy nem volt mind szimpatikus, a legjobb barátja (a főszereplőnek) például kifejzetten idegesített.
A cselekmény állati hosszú, bár egyszer sem éreztem úgy, hogy várom már a végét. Voltak egyébként olyan jelenetek, amikor sírtam a röhögéstől (pl. amikor a feleségével vitázott, vagy amikor épségben hazavezette a Ferrariját), de például az, amikor totál betépve verekedett vagy nem is tudom a haverjával, na az "olyan WTF volt".
Szóval a film lényegében arról szól, hogy rengeteg pénznek van árnyoldala is: a rengeteg fű, a viták, az FBI, a romba dőlt család, és talán leginkább a függőség. Amit hiányoltam, az egyértelműen a happy end volt (bocs, ha lelőttem a poént), bár nem is öngyilkosságra meg depresszióra kell számítani. Megmondom őszintén, a film legeslegvégén lévő "adja el nekem ezt a tollat"-jelenetet nem igazán értem, csak sejtem, hogy mi akarna lenni.
Egyébként szerintem a legdurvább az egész filmben az, hogy ez egy életrajzni alkotás, és ez TÉNYLEG megtörtént (vagy legalábbis nagyjából) egy kezdetben még becsületes brókkerrel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.