"Gyilkos" zene

Rászedtem magamat arra, hogy megnézzem a Breaking Dawn II-t. Emlékszem, amikor még Twilight-rajongó voltam, ötvenhatszor megnéztem az első részt (hozzá kell tennem, a többi már nem annyira tetszett). Mostanában már kifejezetten hangoztattam, hogy mennyire gyenge, és mennyire nem szeretem (enyhén fogalmaztam) az Alkonyatot. Végül is a Part 1 tetszett, de semmi különös. Hallottam már erről a részről is, tudtam, hogy nagyjából mi történik benne. Mégis úgy voltam vele, hogy megnézem, mit „alkottak”.

És azt kell mondjam, nagyon ütős lett. A csatarész és az utána következő pár perc nagyon jól sikerült. De nem emiatt írtam ezt a bejegyzést. A lényeg: SOSEM GONDOLTAM VOLNA, HOGY EZEN A FILMEN (vagy bármely más részén) ÉN SÍRNI FOGOK.

Most egy kicsit elkanyarodnék. Sokan tudják rólam, hogy Szombat Esti Láz mániás vagyok. Tóth Gabiékat és a táncaikat imádom (szintén: Markó Robi ♥♥♥). A legutóbbi rumbájuk és quickstepjük tetszett eddig a legjobban (utóbbin szakadtam a röhögéstől). De már megint nem ez a lényeg. A 3. adásban volt az a bizonyos közös produkció, az angol keringő. Amikor online néztem, azt mondtam, szép. Amikor letöltöttem, és újranéztem (igen, „kissé” fanatikus vagyok) ott volt az a bizonyos gombóc a torkomban. Szóval az a tánc gyönyörű lett, és a zene… Gyakorlatilag megtiltottam magamnak, hogy még akár egyszer is megnézzem, egyrészt azért, hogy nehogy elbőgjem magam azon a dalon, másrészt az ihletet későbbre tartogatom (mindegy, most olyan dologba mentem bele, amibe nem kellett volna).

Most visszamennék a filmhez. Nekem a Carlisle-os rész meg se kottyant. Tudtam, hogy nem lesz gond, mert valaki (remélem, elolvassa ezt a bejegyzést az a bizonyos személy) elárulta a lényeget (haragszom is rá… nem, dehogy). És akkor jött a vége. Oké, megható volt, hogy Bella bemutatja gyakorlatilag az egész történetüket. Azért ezen nem tudtam volna sírni. De amikor rájöttem, hogy a kettő zene ugyanaz, és bevillant a tánc, aztán tudatosult bennem, hogy ez a film egy lezárás, egy történet lezárása (amiken én általában sírok), és az is eszembe jutott, hogy én valaha éltem-haltam a Twilight-ért, és közben a gyönyörű szöveg motoszkált a fejemben… nem bírtam végignézni a stáblistát, mert azonnal megkerestem azt a bizonyos keringőt, és azt hiszem, ismét más szemmel láttam. Még egyszer mondom (írom): a megható tánc és befejezés… betette nálam a kiskaput. Potyogtak a könnyeim, és egyszerűen nem tudtam magammal mit kezdeni, de nem is akartam.

Lehet, hogy ez egy szörnyű összegzés lett, lehet, hogy tele van hibával, de az biztos, hogy még könnyes szemmel írtam…

Ui.: nekem ezt a zenét nem szabad(na) hallgatnom!!!