A Nagy Gatsby

Tegnap délután kezdtem el olvasni, ugyan könnyített olvasmányként, de angolul(!!!). Már eleve azért ezt a "könyvet" választottam, mert hallottam, és tudtam is, hogy van belőle egy nagyon új film, így érdekelt.
A legelső dolog, ami feltűnt, hogy a filmben szinte szó szerint benne vannak a könyvben megjelent mondatok, pedig elvileg ugye csak rövidített volt.
A második: ugyan még csak húsz percet láttam akkor a filmből, de már az volt a véleményem, hogy "k*rva jó!!!"... és ezt még most is tartom (épp most fejeztem be a film 2. felét). Először egyébként ami megfogott, az maga a film hangulata. És itt most nem arról van szó, hogy mi a történet, hanem az, ahogy a '20-as éveket visszahozták. Mert ugye nem éltem akkor (még jó!), viszont maga az atmoszféra, a filmmel kapcsolatban... nem is tudom. Talán az érzések. Igazából nehéz megfogalmazni. A lényeg, hogy maga a díszlet, a történelmi háttér, a korabeli divat... egyszerűen fenomenális. Egy pillanatig (talán több) úgy éreztem, én is szívesen éltem volna akkor, élveztem volna az életet, és buliztam volna féktelenül.
A színészekről annyit, hogy "perfect". Tobbey M.-t csak a Pókemberből ismertem (amit nagyon szerettem), és nehezen tudtam volna elképzelni komolyabb szerepben, de így utólag, jobb embert talán nem is találhattak volna. De ez egyébként minden karakterrel így van. A kedvencem nekem Jordan volt (vagyis az egyik), de maga Daisy is gyönyörű, csak nem nagyon tudtam megkedvelni. Mert végül is minden jó, de rossz (még ha közvetetten is) úgyszintén miatta történt. Gatsby-ről pedig annyit, hogy nagyon érdekes és szimpatikus karakter. DiCaprio-ról pedig mindig is tudtuk, hogy kiváló színész, és most is bizonyított. Igazából még mindig nem értem, hogy miért nem ő az egyik kedvenc színészem...
A történet... Ugye én pontosan tudtam, hogy mi fog történni, mégis jobb volt mindent a korabeli "környezetben" látni, mint ahogy esetleg én a könyv alapján elképzeltem. Megindító történet, de nekem mégsem síros... pedig ugye nem egy vígjáték. Nem tudom megmondani, hogy milyen, de furcsa érzésem volt a könyv befejezése után... Nehezen hittem el, hogy egyetlen nő miatt mi minden történhet, és nekem naaagyon szokatlan volt a karakterek visekedése. Mert ugye ma már sok mindent nem úgy intézünk el, ahogy ők akkor.
Mindenesetre nagyon-nagyon-nagyon jó film, biztos, hogy többször megnézős, sőt, erősen gondolkodom, hogy a teljes könyvet is elolvasom...

Ui.: Maga a filmnek a kivitelezése külön nagyszerű. A múlt és a jelen közötti ugrálás, a betűk megjelenése a filmvásznon/képernyőn... Hihetetlenül ötletes film!!!!