Végre elérkezett a március. Tulajdonképpen ez számomra egy hatalmas felüdülést jelent, hiszen vége a hideg, nyomasztó télnek, legalábbis elvileg. Ez nyilván attól is függ, hogy a drága időjárás is egyetért-e vele. Ugye én egy abszolút nyári ember vagyok, úgyhogy a március elseje számomra még csak az első lépcsőfok a teljes boldogság eléréséhez (legalábbis az idő tekintetében). Tehát ez után jön a "topánka-szezon", majd a nyár kezdete, és végül a nagy fordulópont: a nyáriszünet.
Igazából mindig is azt hittem, hogy a középiskola kezdetével majd átkozni fogom a tanév lezárásának napját, hiszen tavaly sem akartam szünetre menni, mert annyira szerettem az osztályt, és magát a sulit tanárustul. Idén viszont szerinten nagyon elfáradtam. És ez nem abban nyilvánul meg, hogy sokkal rosszabban teljesítek az iskolában, mert a szintet nagyjából tudom tartani, hanem csak abban, hogy több szabadidőre vágyom. A mosani nyarat ezért pont olyanra tervezem (mintha erről már írtam volna... talán a nyári zenéknél?), hogy minden ötletemet, megvalósítom, és nem pedig otthon fogok ülni. Majd meglátjuk, mi lesz belőle...
Ennek ellenére érdekes módon nem dobott föl eddig a bejegyzésig a tavasz gondolata, ehhez mondjuk az is hozzájárult, hogy megint szenvedtem tegnap, és nem is az a tipikus otthon ülős nap volt. Továbbá, tegnap hallhattam az év sztoriját, ami miatt még mindig sokkos állapotban vagyok...
Szerintem nagyjából ennyi mindent akartam írni, és nagyon várom, hogy hétfőn végre tényleg jó idő legyen, és lecserélhessem a téli cuccokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.