Finale

Most fejeztem be, kb. 10 perce. Talán ezért is eredt meg annyira a nyelvem az előző bejegyzésben...
Először is nem tudom, hogy a könyvet, vagy az egész sorozatot értékeljem. Mindenesetre talán megkönnyíti a dolgomat, hogy végre lezártam az egész sztorit, és érdekes módon nem érintett meg túlságosan az, hogy gyakorlatilag vége van valaminek.
De mégsem tudom azt állítani, hogy nem tetszett, és többet vártam, szimplán csak... nem is tudom. Egyszerűen nem hatott meg.
Talán ez a fő oka, hogy sem a Silence (azt hiszem, ezt akkor el is felejtettem megírni), sem pedig ennek a vége nem tetszett. Valahogy nem tartom "tisztességesnek" a lezárását. Mert itt tényleg egy fordulópontról kellene beszélni, hiszen például az írónő is befejezett valamit. Eleve nem szeretem az olyan végeket, hogy "x vagy y évvel később", főleg a Tökéletes kémia vége óta, amit még mindig emlegetek, és nem jó értelemben. Az oké, hogy Folt mondatával zárul, de akkor is...
Mert az, amit ki akarok emelni a legjobban, maga Folt. Imádtam a félreérthető, illetve pont, hogy egyértelmű beszólásait, amiktől néha a hasamat fogtam. És tényleg az az érzésem, hogy ő vitte a hátán az egész könyvsorozatot. De egyébként mondhatjuk, hogy ez így is van rendjén, mert mi kell az olvasónak? Egy tökéletes férfi karakter, akiért mindenki odavan, és akihez mindenki hozzá akar menni (mit tagadjuk, még én is, de szigorúan a józan ész, és a fantáziavilág határain belül). Ezt tényleg nagyon eltalálta az írónő, hiszen a fél történet arról szól, hogy mikor jön, és mikor menti meg a csajt a csávó, és mikor derül ki, hogy a pasi "VALÓBAN" tökéletes, hiszen mindvégig őszintén, és teljes odaadással szerette a lányt. És tényleg, ez kell nekünk. Egy bizonyíték arra, hogy elvileg létezhetne ilyen ember a Földön.
Magáról a történetről annyit, hogy nem vagyok megelégedve teljes mértékben vele. Folyt szépen a cselekmény, oké, Folt nyilván rendkívüli, aztán jön egy fordulópont, és akkor érzem azt, hogy igen, ez az az izgalom, amire vártam. Amikor nem csak arról van szó, hogy várjuk a főszereplő csávót, aki megint eljátszhatja a hőst, hanem tényleg történik is valami. Aztán borul minden. Olyanok is belemásznak a sztoriba, akiknek szerinten nagyon nem kéne, és még egyet csavar az író a történeten. A befejezésről már írtam. Szóval így összességében a fordulópont, és a közvetlen utána történő dolgok nagyon tetszettek, a többi kevésébé. Igazából nagyon nehéz bármit is írni, hiszen sokkal nagyobb durranásra számítottam, de alapból tetszett. Mondhatjuk. Az pedig nagyon jellemző, hogy a két mellészereplőből, akiket bírtam (volna), az egyik halott, a másik a főellenség lesz. A további árulásokról ne is beszéljünk, szerintem túlzások voltak, de tulajdonképpen erre gondoltam az "olyanok is belemásznak a sztoriba" mondatommal.
Ha döntenem kéne, hogy melyik könyv tetszett a legjobban, nem tudnék. Vagyis de. Legyen a Hush Hush, mivel általában mindig az első a legjobb, és talán abból eléggé sok mindenre emlékszem, és amúgy is, akkor simerjük meg Foltot♥♥♥ Utána jön holtversenyben a 3-4. rész, mert egyikel sem voltam maradéktalanul megelégedve, majd a 2. rész, amiből alig emlékszem valamire, tehát nem lehetett olyan nagyon nagy szám.
Igazából ez, és a Silence ébresztett rá engem arra, hogy ugyan lassabban haladok, de sokkal jobban szeretek pdf-ben olvasni...OMG, mennyit írtam!!! (elvileg spoiler nélkül)