Becca Fitzpatrick - Silence

Szerintem ez az a könyv, ami tönkretesz. Ugyanis egy teljes, végigszenvedett nap kellett hozzá, hogy kiolvassam...
Hétfőn sokáig voltam fönn, csak azért, hogy olvashassak. Tegnap ezért hullafáradt voltam, fájt a fejem, és a hasam is. Ja, amúgy ez a suliban volt. Itthon már semmi étvagyam sem volt (pedig még aludtam is egy kicsit), úgyhogy az egész délutánt olvasással töltöttem, várva a halálra. Tehát ma is itthon ülök, úgyhogy bőven van időm megírni egy "értékelést":

Először is, meglátszik, hogy nagy szünetet tartottam az előző rész után. Szóval egy-két részletre (inkább akkor három-négy) nem emlékeztem.
Másodszor, szerintem kockázatos volt ez az amnézia-dolog, de végül szépen kiderült minden...
A történetről annyit, hogy az első fele a könyvnek gyakorlatilag nem szól semmiről. Szerintem. Utána viszont pörögnek az események (úgy nagyjából), talán túlságosan is, a végére belezavarodtam egy kicsit. Néha ugyan fogtam a fejem, pl. amikor a csaj az ígérete ellenére elszökik, stb. De hát ugye kell egy kis extra izgalom is, nem?
A szereplőkről annyit, hogy nekem fura volt, hogy a Fekete Kézzel nem lehet mit kezdeni, de a végére ez is megoldódott.
Foltról annyit, hogy mivel senki sem tökéletes, van egy-két hibája, de alapból perfect! ♥ Nekem a Jev még mindig jobban bejön, vagy akkor már inkább a Patch, csak azt meg ugye nem értettük volna meg... Egyébként nagyon jól megcsinálta az írónő, mert volt, amikor én is elbizonytalanodtam, hogy mi van, ha mégis átveri Norát, de... Foltot imádjuk, maradjunk annyiban.
Most jövök én, és a hülyeségeim.
Kezdtem azzal, hogy az utolsó fejezet első mondatán fennakadtam: "Folt nem vacakolt sírással"... aztán kiderült, hogy nem sírással, hanem sírásÁSSAL. Hát, kellemetlen... Ezután, nézem az könyv utolsó bekezdését... és nem értettem. Az elején még egymás kezét fogták, utána már Nora nem tudta eldönteni, hogy van-e, és ha igen, hol a határa az "én"-nek (mármint Nora) és az "ő"-nek (mármint Folt)... Nézem... mondom, "Atyaúristen! Ez milyen befejezés már?"
Aztán kiderült, hogy van még egy fejezet... Szintén kellemetlen...
És itt egy idézet (elvileg nem spoileres), az "utolsó" fejezetből, ami szerintem a kedvencem volt... ezen a Folt-Nora beszélgetésen egyébként hangosan röhögtem... először és utoljára a könyv olvasása közben:

"- Még ne - feleltem. Folt felvonta a szemöldökét.
- Még nem menjünk, vagy még nem jössz velem?
- Vannak még kérdéseim - vetettem rá egy jelentőségteljes pillantást. Elmosolyodott, de ez nem rejtette el a bizonytalanságát.
- Tudhattam volna, hogy csak azért tartasz, hogy legyen aki megadja neked a válaszokat.
- Hát igen, na meg a csókokat. Mondták már neked, hogy elképesztően csókolsz?
- Csak egyvalaki véleménye érdekel a kérdésben, és az éppen itt van. - Felemelte az államat, hogy a szemembe nézhessen. - Nem kell oda visszamennünk, angyalom. Haza is vihetlek, ha azt szeretnéd. De ha úgy akarod, alhatunk nálam is a hálószoba két oldalán, rendőrségi szalaggal középen. Megteszem. Nem tetszik a gondolat, de ha így akarod, legyen."

Ja, van még valami, amit félreolvastam... "Nem aludtunk rendőrségi szalaggal kettéosztott ágyban, ugyanis nem is aludtunk egyáltalán, és pont." Képzelhetitek, milyen fejem volt. Aztán észrevettem, hogy úgy van a mondat, hogy "...ugyanis nem is aludtunk EGYÜTT egyáltalán..." Azt hiszem, méltán nevezhető epic fail-nek...
Tehát úgy összességében az a véleményem, hogy: Foooolt!!!! ♥♥♥♥♥
Amúgy komolyra véve a szót, nem a legeslegjobb könyv, amit valaha olvastam, viszont ha úgy vesszük, izgalmas volt, remek szereplőkkel... illetve egy bizonyossal♥, de nekem akkor már inkább a Hush Hush (=Csitt Csitt) jött be. De amúgy tényleg jó könyv...