P.C. & Kristin Cast - Elárulva

Nos, igen, be is fejeztem. Úgy elöljáróban annyit, hogy nem volt végülis rossz, bár nem az a típusú könyv, aminél olvasás közben jegyzeteket készítek (lásd Lakatos Levente - LoveClub), mert fontosnak találom, hogy leírjam itt is. Erről a könyvről nem tudok túl sok mindent elmondani.
Azt a hibát megint elkövettem, hogy előreolvastam, így nekem nem jelentett túl nagy meglepetést, hogy miért ezt a címet kapta a könyv.
Szerintem ezt is mindenképp fontos megemlítenem: nekem mostanában szokásom lett, hogy elolvasom a könyv befejezése után mások véleményét is. Ez sokszor egyébként nem jó, mert valamilyen szinten befolyásolnak ezek a kritikák (főleg a rosszak), viszont néha ötleteket is adnak, illetve másképp fogalmazva, rávilágítanak egy-két dologra, ami nekem is megfordult a fejemben, csak nem akartam szőrős szívű lenni, vagy ilyemi.
Erre a legjobb példa pont ez a könyv. Mert végülis elolvastam eléggé gyorsan, tetszett is, és mondhatjuk, hogy izgalmas volt (bár ugye nekem nincsenek nagy elvárásaim a könyvekkel kapcsolatban). VISZONT. És ez egy nagybetűs "viszont", és tulajdonképpen ezt nem akartam ideírni, mert minek rontsam az összképet? Tehát. Már az első résznél is írtam (még Karácsony előtt valamikor), hogy az író, bár lehet, hogy a fordítás hibája, ugrál az idősíkok között... Olvastam egy nagyon kritizáló véleményt, de valamennyire egyet kell értenem: kicsit komolytalan a könyv. És ezt úgy értem, hogy nem egy többszörösen átírt, átdolgozott szövegről van szó, és úgy van majdnem minden megfogalmazva, mintha egy amatőr írta volna. Ergó ilyet bárki, még én is tudok írni, tök egyszerűen volt ott minden, sajna néha szerintem egy kicsit túl trehányan.
És igen, emellett ott van az, hogy nem véletlenül akartam én egy nagyátlagban véve jó értékelést írni: tetszett a könyv. Izgi volt, szerelmi(?) részekkel, meglepő, tényleg nem várt fordulatokkal... azt sajnálom, hogy már a könyv elején szóba került a szerelmi négyszög(!!!), mert egy kicsit később, amikor már lenyugszanak a kedélyek, elő lehetett volna hozakodni egy ilyen csavarral, ami felrúghatta volna az addigi normál dolgokat. És talán az is igaz, hogy néha inkább erről a szerelmi szálról volt csak szó, míg az akció, aminek a lényegét kellett volna adnia a könyvnek, háttérbe szorult, és csak a regény legvégén bontakozott ki.
A másik dolog, amivel nagyon-nagyon nem vagyok megelégedve, azok a karakterek. És itt főleg a fiúkról van szó. Mert az oké, hogy Aphrodité már nem egy kis.............., és Heath is szimpi lett (annak örülök, hogy fontosabb szereplő lett), de az, hogy a naaagy problémák mellett (amiket persze szegény Zoey-nak kell megoldni egyedül, mert ő olyan rendkívüli személy...) totál eltűnt a jellemzés. Nem azt vártam volna nyilván, hogy oldalkon keresztül ecsetljük/jék a csodálatos Erik belső kincseit, hiszen ezt én is utálom, de azon kivül, hogy "cuki volt", meg "szép kék szemei", meg "magához ölelt"-en kívül nem tudtunk meg semmit. És még Lorenről sem, aki elvileg nagy hatással van a csajszira. Oké, azt viszont már nagyon vágom, hogy sötét szemei vannak... Szóval szerintem ez kicsit gáz, főleg, hogy már vagy 9 kötetes a sorozat.
És itt akarva-akaratlanul beugrik a Finale, vagy akár az egész sorozat, ahol a karakterek szépen ki voltak dolgozva, nem szorult senki fontos a háttérbe. Szóval azért itt van a különbség az író és író között.
De! Ebben a történetben is vannak elfogadható, olvasható, és egészen ötletes dolgok is, szóval semmiképp sem mondok le róla, bármennyire is lehúztam ezt a szegény KIS könyvet...