A Dal 2014 - Döntő

Igazából elégedett vagyok. Tényleg a legjobbak kerültek be (a Mystery Gang-et hiányoltam), és a legjobb négybe is nagyrészt a kedvenceim kerültek be: ha Bogi helyett a New Level Empire lett volna ott, tényleg azt mondhattam volna, hogy innentől kezdve bárki továbbjut, én örülök. Végül is Bogival sincs különösebben bajom, a dala is egész jó, mégis úgy éreztem, hogyha ő nyer, én falnak megyek. Mégpedig azért, mert nem értem, hogy mit sztárolják annyira, főleg a zsűri. Jó hangja van, meg minden, de azért mégiscsak ha össze kellene hasonlítani egy Király Viktorral, vagy egy Kállayval...
Szóval, örülök, hogy az utóbbi (mármint Kállay-Saunders András) nyert, naagyon megérdemelte, az eddigi összes Euróvíziós dalát imádtam, pl. az I love you-t is.
Mondjuk Viktorért nagyon vérzik a szívem, és a Fool Moon-t is imádtam, azon pedig, hogy a NLE nem jutott be, nagyon meglepődtem. Az igaz, hogy ha ők ott lettek volna, gyakorlatilag borítékolható lett volna a győzelmük, hiszen hatalmas rajongó táboruk van... nem mintha Kállay győzelme nem lett volna megjósolva.
Összegezve, én boldog vagyok, ismételten egy nem mindennapi dallal indulunk, aminek üzenete, és komolysága is van, megint van esély szerintem egy jó helyezésre. Hajrá András!

Pakolás

Igen, általában ez előzi meg a vendégfogadást... amire példa ma is volt♥
Igazából nekem nincs gondom a rendrakással (a saját szobámban, zenével), az viszont határozottan idegesít, hogy tele vagyok olyan cuccokkal, amikre újabb 10 évig rá sem fogok nézni, viszont mégsincs szívem kidobni, vagy "később még jól jöhet". Ez még oké. De az, hogy ezermillió olyan csecsebecse, figura, dísz, bánomisén mim van... na, az kiborít. Mert annak nincs semmi értelme, hogy egy kacatoknak fenntartott dobozban porosodjon, viszont mégsem dobhatok ki egy teljesen ép... mit tudom én... malackát, ugye?! Ami viszont még jobban nehezíti a dolgomat, az a tárolóhelyek hiánya...
Viszont azt nagyon meg szeretném köszönni két csajszinak♥, hogy eljöttek hozzám/hozzánk, mert nekik hála a november óta felgyülemlett mindenfélét eltakarítottam! Olyannyira, hogy amikor beléptem most a szobámba, alig ismertem rá! O_O

A Nagy Gatsby

Tegnap délután kezdtem el olvasni, ugyan könnyített olvasmányként, de angolul(!!!). Már eleve azért ezt a "könyvet" választottam, mert hallottam, és tudtam is, hogy van belőle egy nagyon új film, így érdekelt.
A legelső dolog, ami feltűnt, hogy a filmben szinte szó szerint benne vannak a könyvben megjelent mondatok, pedig elvileg ugye csak rövidített volt.
A második: ugyan még csak húsz percet láttam akkor a filmből, de már az volt a véleményem, hogy "k*rva jó!!!"... és ezt még most is tartom (épp most fejeztem be a film 2. felét). Először egyébként ami megfogott, az maga a film hangulata. És itt most nem arról van szó, hogy mi a történet, hanem az, ahogy a '20-as éveket visszahozták. Mert ugye nem éltem akkor (még jó!), viszont maga az atmoszféra, a filmmel kapcsolatban... nem is tudom. Talán az érzések. Igazából nehéz megfogalmazni. A lényeg, hogy maga a díszlet, a történelmi háttér, a korabeli divat... egyszerűen fenomenális. Egy pillanatig (talán több) úgy éreztem, én is szívesen éltem volna akkor, élveztem volna az életet, és buliztam volna féktelenül.
A színészekről annyit, hogy "perfect". Tobbey M.-t csak a Pókemberből ismertem (amit nagyon szerettem), és nehezen tudtam volna elképzelni komolyabb szerepben, de így utólag, jobb embert talán nem is találhattak volna. De ez egyébként minden karakterrel így van. A kedvencem nekem Jordan volt (vagyis az egyik), de maga Daisy is gyönyörű, csak nem nagyon tudtam megkedvelni. Mert végül is minden jó, de rossz (még ha közvetetten is) úgyszintén miatta történt. Gatsby-ről pedig annyit, hogy nagyon érdekes és szimpatikus karakter. DiCaprio-ról pedig mindig is tudtuk, hogy kiváló színész, és most is bizonyított. Igazából még mindig nem értem, hogy miért nem ő az egyik kedvenc színészem...
A történet... Ugye én pontosan tudtam, hogy mi fog történni, mégis jobb volt mindent a korabeli "környezetben" látni, mint ahogy esetleg én a könyv alapján elképzeltem. Megindító történet, de nekem mégsem síros... pedig ugye nem egy vígjáték. Nem tudom megmondani, hogy milyen, de furcsa érzésem volt a könyv befejezése után... Nehezen hittem el, hogy egyetlen nő miatt mi minden történhet, és nekem naaagyon szokatlan volt a karakterek visekedése. Mert ugye ma már sok mindent nem úgy intézünk el, ahogy ők akkor.
Mindenesetre nagyon-nagyon-nagyon jó film, biztos, hogy többször megnézős, sőt, erősen gondolkodom, hogy a teljes könyvet is elolvasom...

Ui.: Maga a filmnek a kivitelezése külön nagyszerű. A múlt és a jelen közötti ugrálás, a betűk megjelenése a filmvásznon/képernyőn... Hihetetlenül ötletes film!!!!

Van egy-két dolog, amire nemrég jöttem rá... először is, mérhetetlenül lusta vagyok. Igazából sosem tartottam magam túlságosan szorgalmasnak, de tegnap este bebizonyosodott előttem, hogyha nem raknak be egy üres, ajtó-ablak nélküli szobába a tananyaggal, én azt nem tanulom meg. Ugyanis, képes voltam azt megcsinálni, hogy ültem a gép előtt, kezemben a papír, amiről tanulnom kellett volna, de én gépeztem. Méghozzá úgy, hogy még netem sem volt(!!!), és tudtam, hogy másnapra meg KELL tanulnom a szavakat, mégis képes voltam képeket nézegetni... Nagyon durvaa! O_O

Második, az, hogy imádok zenét hallgatni. Jó, ezt tényleg tudtam magamról, mert általában mindig bekapcsolok valamit (esetleg Unorthodox Jukebox vagy Save Rock and Roll full album ♥♥♥), meg buszon utazás közben is általában zenét hallgatok, de vasárnap, amikor hazafelé jöttem kocsival, és megálltunk egy benzinkútnál (épp ByTheWay - Scream-et hallgattam), rájöttem, hogy mennyire jó a sztereó-hatás vagy mi. Egyszerűbben: jobban lehetett hallani az alapot. Utána pedig arra is fény derült, hogy ha fülhallgatóval hallagatok zenét, teljesen ki tudom üríteni a fejemet, és nem agyalok semmi hülyeségen...

Azon kívül, hogy remek volt a hét első...majdnem-harmada(?), komoly dillemmában vagyok. Igazából félek, mert azzal kapcsolatban, amit eddig imádtam, most kezdem elveszíteni a motivációmat. És azért én bármit megtehetek, mert szeretném szeretni, de úgy, hogy még az is hátráltat, akinek pont, hogy támogatnia kéne... nos, úgy tényleg kicsit nehéz. Most igazából az a kérdés, hogy ne erőltessem azt, ami nem megy, de ezzel adjam fel gyakorlatilag az álmaimat, vagy küzdjek, ami nem csak nehéz, de ezzel másokat ÉN fogok hátráltatni. Tulajdonképpem az eszem, a szívem, és jóakaróim is az utóbbira voksolnak, csak közben az is ott motoszkál a fejemben, hogy talán még MOST kéne abbahagyni, vagy legalább felfüggeszteni, mert az biztos, hogy egy lejtőn indultam el lefelé, és lehet, hogy ha időben kiszállok, nem utálom meg az egészet, mert most tisztán afelé haladok...

Szóval, jól esett, hogy kiírtam (nagyjából...többé-kevésbé...kevésbé) mindent magamból, de mielőtt még elkezdenék mélyebben lelkizni, tisztelettel elvonulok meccset nézni... Pá, jó éjt Mindenkinek! ♥

"Mazochistavagyok" #2

Na jó, ez egy kicsit erős volt... Tehát még múlt hétvégén nagyon-nagyon nem tudtam elaludni, ezért felkaptam ez első KÖNYVET (nem ám pdf-et), ami a kezem ügyébe került. Igen, ez volt a Hűvösvölgyi suli 2.
Azért volt erős kifejezés az, hogy mazochista vagyok, mert egyrészt nem vagyok az, másrészt pedig nem volt annyira borzasztó ez a könyv. Sőt, voltak benne kifejezetten meglepő "fordulatok".
Rájöttem, hogy engem az zavar talán a legjobban (ugyanez az SZJG-nél is), hogy az a központi téma gyakorlatilag, hogy mi a MENŐ. "Mert végül is csak vesegyulladást kapok, de most ez a divat, úgyhogy nem veszek fel mást, csak ezt a ruhát". Vagy mittudom. Esküszöm, falra tudnék ettől mászni. A "lúzer", "ulragáz" és társaik egyszerűen kiborítanak. A másik (talán a Renis könyv nem hangsúlyozza ennyire, de ez a könyv nagyon): azt sulykolja mindenkibe, hogy attól, mert átléptük a mittudomén, 13-14 éves korhatárt, valamiféle felismerhetetlen ufógyerekek lettünk, egészen pontosan KAMASZOK. Már nem azért, de ki nem sz*rja le? Már bocsánat, de nagyon ideges lettem. Azért, mert kicsit nagyobb öntudatom van, és határozottabb lettem, még nem kell úgy kezelni, mintha egy megvadult kisgyerek lennék.
Ez most igazából általánosság lett volna, mert szerencsére nálunk (otthon) ilyen probléma nincs, de ez a könyv... hát kicsit fura ebből a szempontból... mindenesetre nekem ez a rész talán jobban tetszett, de egyszerolvasós könyvecske, nem vészes, de semmi extra.

Újítááás

Szóval elérkezett ez is. Először is a gyönyörű fejlécért hatalmas köszönet Szindi-nek!!! ♥ (blogja megtalálható a cserék között, vagyis az "Ide is nézz be" alatt). Szóval visszatértünk az szimpla, jobb oldali menüsorhoz, bár ez nem hinném, hogy sok embert befolyásol... És naaagyon tervezem egy új sztori elindítását, csak még nem tudom, miről szóljon... Egyébként az előzőt valószínűleg le fogom törölni, annyira gyalázatosra sikeredett. Sőt, az egész tesóoldalnak kampec, inkább ide rakom ki majd a fejezeteket... Tehát, továbbra is várom a kedves látogatókat, nyugodtan fel lehet iratkozni rendszeres olvasónak (Google-fiók kell hozzá, vagy twitter, vagy... már nem tudom mi), hiszen így, ha jól tudom, értesítést küld a blogger, ha kiírok valamit... Azt hiszem, ennyi.

Végre egy jó hétvége!!!

Blogozni akartam, csak sajnos rengeteget kell(ene) tanulnom... Most viszont eljutottam odáig, hogy az agyam nem képes több információt jelenleg befogadni. Azt viszont legalább megtudtam, hogy miközben kémiát tanulok, az idő lassabban telik...
Egyébként ez a nap is jó volt, sütött a nap, és nem igazán kellett egyik órára sem tanulni...

Szóval most a számomra extra hosszúra sikeredett hétvégéről:
Annak ellenére, hogy nem sok értelmeset csináltam, nem tűnt úgy, mintha ellazsáltam volna az egészet...
Leginkább komolyabban elkezdtem blogozni, és mintha lassan kezdeném megtalálni önmagam... (most ezt nem kell annyira komolyan venni, nem arról van szó, hogy mostantól totál más leszek)
Szóval ez egyébként abban merült ki, hogy életemben nem olvastam és látogattam meg ennyi blogot, mint most hétvégén, és emiatt találtam egy olyan blogot, amilyet én mindig is szerettem volna csinálni... Nem mintha lopáson gondolkodnék.
Egyébként megpróbálok újra életet lehelni egy régi weblapomba, és elkezdtem egy angol nyelvűt is... majd meglátjuk, mi sül ki belőle.
Amúgy azon is gondolkodtam, hogy imádom a sportot, de mégsem írok róla semmit... vajon miért?
A másik fontos dolog: kellene egy tisztességes név... mert lássuk be, az 'Ano Nymus' nem túl szalonképes, a sajátomat pedig nincs kedvem használni...
Emelett frissítéseket tervezek (de még milyeneket?!!), valamint miután durván kaszát kapott az előző sztorim, lehet, hogy elkezdek egy vadonat újat. Vagy adok egy tisztességes befejezést az előzőnek. Még nem tudom.

Éneklős műsorok szombat-vasárnap

Szóval. Kezdeném az elsővel: A Dal 2014

Szégyellem magam, de az első két adásról lemaradtam, elfelejtettem, illetve betegeskedtem. A lényeg az, hogy az első kettő fordulót Király Viktor és Kállay-Saunders András nyerte magasan. Ez gyakorlatilag borítékolható volt, de leginkább az, hogy ők lesznek a kedvenceim is. Mindkettő előző Euróvíziós dalait imádtam, ahogy a mostaniakat is (utólag visszahallgattam).
A harmadik adást viszont teljesen láttam!!! :)
Nem akarok most kisregényt írni, de... a három kedvencemet juttatta tovább a zsűri. A Fool Moon nagyon tetszett, különleges, a New Level Empire is, csak tiszta dezsavü-m volt a dalukat illetően... valahonnan ismerős volt. Pál Dénest igazából sosem szerettem, de most ez a dala bejött.
Azon nem lepődtem meg, hogy Radics Gigi továbbjutott, bár benne most kicsit csalódtam... A Mystery Gang-nek nagyon szurkoltam (az énekesről valamiért Alex Turner jutott az eszembe - ne is kérdezzétek...). A Honeybeast-ről annyit, hogy nem tudom (már ha ők jutnak ki), a külföldiek honnan a fenéből fogják érteni a dalszöveget. Összességében elégedett vagyok, jó adás volt!!! :)

A Nagy Duett:

Ezen kívül csak az első évadot láttam (ugye a drága a Super TV2), amit nagyon szerettem. A műsorral kapcsolatban egyébként olyan érzésem van, hogy egyre jobban a show, és a hülyülés felé veszi az irányt. Jó, kétségtelen, Liptai bakiján, valamint Kasza (néha Dobrády) poénjain sírtam a röhögéstől... Mondanom sem kell, Király Viktor (új fav. ♥) és Hajni a kedvencem, hiszen ők énekelni is tudnak. Viktorról egyébként ezt tudtuk, lerí róla, hogy vérprofi... Akiknek még szintén szurkolok, az Cserpes Laura és Gesztesi Máté, esetleg még Hien és Cooky (szegényeket nagyon alulpontozták). Amint nagyon meglepődtem, az az, hogy L.L. Juniornak van hangja! Jó, ez így most kicsit csúnyán jött ki, de életemben nem hallottam még őt énekelni. Sipos Petit viszont igen, de azt nem tudtam, ahogy Liptai is megmondta, hogy "operai torok van a nyakán" (vagy ilyesmi). A lényeg az, hogy köszönjük Clau, beszélni tudni kell :)) Még esetleg annyit, hogy Fekete Laci: ??? ennyit tudok róla írni, Hujber Feri pedig továbbra is irritál...

Little Mix

Mostanában nagyon nehezen tudok elaludni. Valamelyik nap például ez a két szám a fejemben. Felváltva. Jelenleg ez a két kedvencem a Little Mix-től, bár a DNA-n, a Move-on, a How Ya Doin'-on, és ezeken kívül nem is ismerem más dalaikat... viszont magát a bandát egyre jobban kezdem megszeretni :)

Easy - Egyszeregy

Tegnap délután kezdtem el, és kb. egy fél órája fejeztem be. Hallottam róla, hogy jó könyv, hát gondoltam, miért is ne olvassuk el...
Előszöris nagyon tetszik az az alapötlet, vagy alapsztori, hogy egy egyetemi campus-on játszódik gyakorlatilag az egész. Pontosan megmutatja az egyetemi élet hangulatát, az életérzést. Nyilván emiatt ugottunk egy kategriát is, már nem középiskolásokról van szó, de mégsem tér el nagyon attól.
Aminek talán legjobban örülök, az az, hogy nincs benne semmi miszikum vagy természetfölötti dolog, és végre nem valami durván idegesítő csaj a legjobb barátnő (mint mondjuk a Csitt csitt-ben), és a főszereplő srác sem rosszfiú végre.
Igazából nem is tudok nagyon mit írni róla, tetszett, de ugye látszik is, hogy milyen gyorsan végeztem velem (igaz, hogy itthon ülök, de akkor is, mintha egy hétvége alatt olvastam volna el, ami nálam nem rossz).
Szóval tényleg, ez pont egy olyan könyv, ami romantikus, és azt várod, hogy mikor jelenik meg a srác, mikor menti meg a csajt, mikor mondja el a titkát, és "jujj, most valami kiderült". Vagyis izgalmas, de mégsem akció, vannak benne aranyos szereplők (pl. Benji), de mégsem elrugaszkodott.
Lényegében tehát gyorsan olvasható, nem bonyolult a cselekmény, nem csinál nagy marhaságokat senki (kivéve ugye a rosszfiút). Nem tudok rosszat mondani róla. Többször el lehet (vagy kell) olvasni, jó olvasmány, és legfőképp "könnyű, mint az egyszeregy"...

Ui.: nagyon jó ez a fordítás, ezáltal jó a cím is, bár a borító nagyon nem tetszik (still #1 a Csitt csitt-é), és Lucas is aranyos, és tényleg nem fiú, hanem férfi. Azt hiszem, tényleg ennyi. :)