Az Éhezők viadala: Futótűz

Igazából még frissiben akartam írni róla, csak az a baj, hogy este 1-kor értünk haza, ma délelőtt pedig sokminden közbejött...
Szóval ugye moziban néztem meg, másik 4 személy társaságában. Nem akarok most sokat írni az előzményekről, a lényeg talán annyi, hogy nem kaptunk jegyet, csak a fél 10-es(!!!) vetítésre. Ebben nekem az a meglepő, hogy a premier eléggé régen volt, és azt hittem, hogy ilyenkor már kevesen nézik meg. Mindegy.
Először is: Team Peeta!!! ♥♥♥
Másodszor pedig: Jennifer Lawrence-t pedig egyre jobban elismerem, mint színészt (nem mintha eddig nem tudtam volna, hogy tehetséges), annak ellenére, hogy nem igazán szeretem Katniss karakterét. Ja, és szerintem egyértelműen jobb neki a világosbarna(?) haj.
A filmről magáról annyit, hogy nagyon tetszett. Maga az aréna jobb volt szerintem az első részben, de itt viszont sokkal több izgalmasabb rész volt (eleve, már az eddigi nyertesek harcolnak), viszont néha szerintem átestek a ló túloldalára, és inkább a látványra (stb.) mentek. Van még ezek kívül egy-két dolog, amit nem értek, ebbe most nem mennék bele, mert a magyarázásom miatt még holnap reggel is itt ülnénk (gondolok itt arra, hogy mégis hogyan kerülhetett meg az a Mags vagy ki).
Nem tudom határozottan állítani, hogy az első rész jobb volt, mert nagyon hasonlóan jól sikerült mind a két film! :)

Ui.: A film vége kifejezetten jó, bár én ott hagytam volna abba, hogy a testét felemelik a vasráccsal(?), és ő pedig félrehajtja a fejét, és becsukja a szemét. Szerintem úgy nagyobb lett volna az izgalom, hogy mi lesz vele, de így is király lett!

Crescendo

Pontosan ebben a pillanatban fejeztem be. Illetve kb. fél perce, és mire a bejegyzés végére érek, több is lesz.
Szóval. Azt a mondást, vagy általános igazságot most sem hagyhatom ki, miszerint (szinte) mindig a az első rész a legjobb. Látszik is, hogy nem olyan gyorsan olvastam ezt a részt, mint az elsőt: az elejét konkrétan hatalmas csalódásnak ítéltem a Csitt csitt-hez épest (aminek a borítóját még mindig imádom). Szóval ez a bukott angyalos dolog még mindig tetszik, bár ahogy nézem, ez sem egy túlságosan egyedi alapsztori. De nem baj.
Az első, és legeslegnagyobb pirospont a könyvben, az az, amikor kiderül, hogy (spoiler!!!) Folt a Fekete kéz... akkor aztán tényleg megdöbbentem. Közben volt ugye ez a nyomozgatás, többször is változtattam a tippemet, miszerint ki lehet a főgonosz. Ez a Scott gyerek... megint csak nem akarok elárulni sokmindent (mintha az eddigi bejegyzéseim során nem spoilereztem volna), de nála is ugyanazt éreztem, mint az előző kötetben Elliott-nál: nem egy lényeges karakter, nem is túl szimpi, csak azért van, hogy megkeverje a dolgokat.
A cselekményről csak annyit, hogy nem vészes, de voltak benne (ha jól emlékszem) erőltetett dolgok, ez a nyomozósdi tényleg csak összekavart, de végül kell az ilyen is.
Negatívumként Norát említeném, aki konkrétan olyan hülye tud lenni (lásd a Folttal való veszekedése, stb.), ne is említsük, amikor szegény Angyalka (♥) szeme láttára esik neki konkrétan Scott-nak. Most Vee helyett inkább őt tudtam volna lelőni. Meg ugye az a Marcie miatti féltékenykedés... és nem mondom, hogy én ezt csinálnám, de amiket Nora művel, az egy kissé azért túlzás. És akkor még hol voltunk a nyomozástól...
Ja! Ez a Rixonos dolog... végülis...elmegy...talán...
Amit egyébként a legjobban hiányoltam, az Folt. Illetve az ő szerepe. Nagy része e könyvnek arról szólt, hogy Nora keresi az apja gyilkosát. Az előző könyvben nagyon tetszett az, hogy valaki járkál a házban, és szinte biztos, hogy Folt az, mert mindenki (nem csak Nora, ugyebár...) őt szeretné... mármint, hogy megjelenjen... vagyis gondolom, hogy azért... oké, most ezt befejeztem.
Sajnálom szóval, hogy nem... igazából nem tudom, hogy mit sajnálok, de az biztos, hogy hiányzott Folt. Hamár hiányzás, én ebben a Crescendo-ban humort sem nagyon találtam, míg az első kötetben imádtam a Nora-Folt csipkelődéseket... lehet, hogy újraolvasom az 1. rész elejét...
Még egy pozitívum!! Illetve, mivel eszembe jutott még egy, ezért kettő: 1. a vége a könyvnek (nem történt semmi "véresen komoly" + függőben maradt) 2. végre megtudtuk Folt igazi nevét. És most szerintem belefér egy spoiler... illetve majd.
Szóval összességében olvasható, de az első rész jobb... viszont egy új életérzést köszönhetek a könyvnek:
Jev!!! ♥♥♥

Még az előzőhöz tartozik...

Most úgy állok igazából... kellene valami bevezetés...
SZÓVAL. Most úgy állok, hogy neki akartam kezdeni a Csitt csitt 2. részének. Végül arra jutottam, hogy nem vezet sok jóra a sokáig fennmaradás (pedig én aztán igazi éjszakai bagoly vagyok), az pedig pláne nem, hogy ennyire gyorsan olvasok el teljesen különböző 'történeteket' egymás után. Úgyhogy most úgy döntöttem, hogy Sleepy Hollow-t fogok nézni, szigorúan 1 epizódot (mondjuk csak ennyi maradt), és megyek aludni... aztán még átgondolom az egészet.

Leginkább amúgy azért írok, mert eszembe jutott azok a dolgok, amiket még le akartam írni a könyvről, és szerintem fontosak...
Először is, muszáj idézeteket kiírnom, mert annyira jó részek voltak benne (leginkább poénok fognak következni):
"– Az illatod is jó – mondta Folt.
– Ezt hívják zuhanynak – Egyenesen előrebámultam. Mikor nem válaszolt, oldalra fordultam. – Szappan. Sampon. Meleg víz.
– Meztelenül. Ismerem a dörgést." - ez például személyes kedvenc.

Amúgy nagyon bírom a pimaszságát és a humorát Folt-nak (igazán érdekelne már a normális neve... de inkább nem mondjátok el!!! ...már ha van neki), mondjuk az köztudott, hogy nem egy egyéni karakter, valahogy itt is megjelenik a jó lány, és a rossz fiú páros, és fiú állandóan beszólogat a lánynak... meglepő... Itt valahogy mégsem éreztem annyira sablonnak a sztorit, mint a Tökéletes kémiánál. Sőt, még annyira sem látszott az éles váltás a 'rosszfiú' és a 'hősszerelmes' között... Hál' Istennek!
Oké, azért itt volt néháy dolog, amitől falra tudtam volna mászni... például Vee. Őt minden szívbaj nélkül meg tudtam volna/meg tudnám fojtani egy kanál vízben. Ez a portlandi nyomozgatás sem jött be: ki az a hülye, aki egyedül sétálgat sötétben, egy ismeretlen városban? (amúgy kicsit összevagyok zavarodva... tudomásom szerint Portland a nyugati parton van... de a sztori a keleti parton játszódik, nem? ott vannak ekkora zuhék meg hurrikánok, azt hiszem. Meg maga, Maine állam is keleti part, vagy nem????)
Ez az Elliot-Jules páros (haha, ez jó vicc... nem pár-pár, csak páros, mint legjobb barik vagy mi...), és a Dabrina, Darbina, D betűs angyalka (fene tudja, hogy hívják), és az ő kavarása sem jött be. Elég lett volna szerintem az, hogy Nora megtudja az igazat Folt-ról, és meginog a belé fektetett bizalma (ez is milyen költői volt!), nekem kicsit túl sok volt a kavarás. Azért viszont piros pont, hogy én is azt hittem, hogy Elliot a gonosz... vagy csak én hittem azt? Oké, mondjuk Folt-ról egy pillanatig sem képzeltem, hogy ilyet tenne! ♥
Ja! Még pozitívum. Ennél is, és a Megjelölvé-nél is örültem, hogy nem történt semmi véresen komoly a szereplők között (na jó, ez átvitt értelemnek indult, mindenki értse úgy, ahogy akarja... illetve értse úgy, ahogy a lehető leg... korhatárosabbként lehet, bár én 'nem' célozgatok semmire)

Szóval kéne még ide idézet...
"– Beismered, hogy szándékosan csinálod?
– Mit?
– Ezt… hogy provokálsz.
– Mondd újra, hogy „provokálsz”. Olyan provokatív a szád, ahogy kimondod."

"-A te őrangyalod vagyok- mondta Folt.
-Kaptam egy saját őrangyalt? Pontosan mi is a munkaköri leírásod?
-Hogy őrizzem a testedet. – Folt mosolya egyre szélesebb lett. – Komolyan veszem a munkámat, ami azt jelenti, hogy közelebbi ismerettséget kell kötnöm a szóban forgó tárggyal."

"– Szerinted rossz fiú vagyok?
– Megszállod más emberek…. testét.
Folt egy bólintással fogadta el a kijelentést.
– Meg akarod szállni a testemet?
– Sok mindent akarok csinálni a testeddel, de ez nincs köztük."

Na jó, azt hiszem, itt az ideje, hogy leálljak, mielőtt még belemerülnék a témába... na jóvan, még magamtól is félek (mégis ártalmas a Szürke 50?)... szóval, akkor én itt és most elköszönök:
Jó éjszakát Mindenkinek! ♥

Ui.: Nem kell azért tőlem félni... nem harapok!
Oké, ez már tényleg túlzás volt... szerintem mégsincs humorérzékem... :(

Na szóval. Azt mindenképp tudni kell, hogy most sokkal felszabadultabban írok, mint tegnap. Leginkább azért, mert túl vagyok a 200.-on, és így nem kötött a téma.
Tulajdonképpen arról akartam írni, hogy legújabb kedvenc sorozatom a Sleepy Hollow. Tegnapelőtt meg azelőtt rengeteg részt láttam, csak az a baj, hogy várni kell az újakra (tegnapra kitérek mindjárt).
A Sleepy Hollow-val kapcsolatban annyit, hogy kicsit nekem túl bonyolult a cselekmény, meg a szörnyek, de Ichabod-ot kétségtelenül imádom. Mondjuk magát a színészt, Tom Mison-t még jobban... Egészen pontosan nála még a kék szem is "elfogadható" ("senkit nem érdekel, senki nem akarja tudni!!!"). Amúgy irtó jó humora van (rengeteg interjút olvastam, lehet, hogy majd kigyűjtöm a legjobb poénjait), és nagyon szerény is. Röviden: emberileg is nagy érték, a színészi tehetsége meg...................
Szóval tegnap. Egész délutánt el....elfecséreltem, igen ez a megfelelő, és kompatibilis szó. Nyilván gépeztem. Furcsa, de este késztetést éreztem arra, hogy olvassak. Ja, tudom! Azt hiszem tegnapelőtt utánanéztem az Éjszaka háza-sorozatnak. Konkrétan dobtam egy hátast, amikor megláttam, hogy 9 részes, és elvileg jön a 10. is. Én leginkább azt hittem, hogy trilógia. Szóval a lelkesedésem kicsit alábbhagyott, mert a kommentekben is azt írták, hogy nagyon elhúzták a sztorit, stb. Egy szóval nem dicsőítették. Amúgy belekezdtem, csak az első mondat után valamiért be is fejeztem, mert valami mást akartam... na jó, ebbe ne menjünk bele... semmilyen értelemben sem... basszus, hozom a formám... szóval vegyük, hogy ezt nem én írtam.
Aztán belekezdtem valami 19. században játszódó történetbe, de 12 oldal után azt is feladtam, mivel valószínűleg kalózfordításban olvastam, és azt sem tudtam a szereplőkről, hogy ki kicsoda és kinek a rokona.
Így jutottam el végül a Csitt csitt-ig. Már hallottam kedves Barátnémtől, hogy jó könyv...
Első, és legfontosabb dolog róla: a borítóját imádom. Szóval ez... olyan könyvet sejtet, amit azonnal el kell olvasni.
Második fontos dolog, és az a helyzet, hogy a könyv hatása miatt nincs lelkiismeretfurdalásom: ÁTPÁRTOLTAM A VÁMPÍROKTÓL... most a Bukott Angyalok az eseteim, és rájuk hajtok... illetve egy bizonyosra... oké, befejeztem.
Azt még tudni kell, hogy este kezdtem el, és egy kb. 1 órás kihagyással éjjel fél háromig olvastam. Akkor már úgy éreztem, hogy a szemeim nem bírják, még ha szerettem volna tovább is olvasni. Most amúgy hat előtt 5 perccel keltem, és ugyan az ébresztő keltett, nem éreztem magam fáradtnak. Csak amint feltápászkodtam az ágyból (azaz befejeztem az olvasást), rájöttem, hogy borzalmasan fáj a fejem. Ezért ennem "kellett" egy kis Milka csokit... már megint eltértem a tárgytól.
Szóval. Most kicsit furcsa hangulatom van... nem jellemző rám a csúnya beszéd (óóó, dehogynem, csak ELVILEG nem). Amire ki akarok lyukadni, az az, hogy a könyv első negyed(?) részéig az volt minden második gondolatom, hogy: "ez ku**a jó!"
Maradjunk annyiban, hogy a nyomozgatás, a véletlen egybeesések, rokoni kapcsolatok nem a fénypontjai a regénynek... gondolom sejteni lehet, hogy akkor mi... vagyis ki. Hát igen, Folt.
Na, annyit azért megemlítenék, hogy addig, amíg Rixon vagy Nixon vagy ki, nem mondta a biliárdos klubban, hogy a Folt név a bunyók miatt ragadt rá Foltra, képtelen voltam elhinni, hogy ilyen neve van egy főszereplőnek, akit még a tanárok is így hívnak... arra is tippeltem már, hogy van ilyen angol név, aminek véletlenül van magyar... alakja? megfelelője? jelentése? nekem mondjuk tökmindegy.
A lényeg, hogy Foltot imádom, hozzámennék, sőt, továbbmegyek.... nem, inkább nem megyek tovább.... mindenki jobban jár... basszus, mi ütött belém? Oké, ezt sem kellett volna... szóval felejtsük el az összes félreérthető megjegyzésemet...
Most már gőzöm nincs, hogy mit akartam írni még, a lényeg úgyis itt van. Most azonnal nem merném bevállalni a 2. részt, bár ha azt írják, hogy nagyon jó, lehet, hogy elkezdem. Az a baj, hogy már visszaaludni sem érdemes... lehet, hogy Sleepy Hollow-t fogok nézni!!!!!!

200th

Hát igen, ehhez a ponthoz is elérkeztünk: ez lenne 200. bejegyzésem (igazából nem csak lenne, hanem az is). A 100. valahogy kimaradt, azt hiszem nem vettem észre anno... Meg amúgy is, azóta sok minden változott. A szekér is jobban megyeget (van ilyen mondás egyébként?)... ez olyan volt, mintha egy üzletről beszélnék. Természetesen ez a blog nem az. Na mindegy. Azért én is sokat "fejlődtem". Például az első bejegyzés óta megtanultam bekapcsolni a gépet...
Na jó, komolyra fordítva a szót: Köszönöm!
Köszönöm minden látogatónak, aki, még ha csak unalomból is, de már egyszer is benézett ide, mert végülis miattatok nem kapott kaszát ez a blog. Nyilván az látszik, hogy nem egy világhírű weblapot akartam csinálni, de nagyon jól esik, hogy akad egy-két ember, akit érdekelnek a dolgaim. Még egyszer köszönöm! ♥
Igazából máig nem tudom, hogy mit gondoltam, amikor elindítottam a blogot, és azt sem tudom, hogy mi vár a jövőben. Tisztában vagyok vele, hogy a látogatók kb. 0,1 %-át érdekli a sorozatmániám, vagy esetleg a sport iránti szenvedélyem (ez igazán költői lett). Szeretném érdekesebb témákkal és dolgokkal is feldobni a blogomat, de igazából minden, ami ÉN vagyok, megtalálható itt. Tulajdonképpen nincs semmi ötletem, úgyhogy szívesen várnék tanácsokat... mondjuk kommentkeben (a megjegyzések/kommentek csak akkor válnak nyilvánossá, amikor én közzéteszem, szóval minden jöhet qq).
Kezdek amúgy megijedni magamtól (nem szeretném összemocskolni ezt a megható bejegyzést a hülye gondolataimmal), mert nem tudom, hogy mit akartam ide írni. A lényeg úgyis az, hogy nagyon boldog vagyok, amiért idáig eljutottam (200. bejegyzés, hűha), és sok köszönet mindenkinek, aki olvassa ezt, hiszen az azt jelenti, hogy rákattintott a blogomra? vagy ezt hogy kéne kifejeznem?
Na tehát lezárásképp:
Végtelenül hálás vagyok, nagyon sokat jelent ez nekem, és hát valljuk be, rengeteg önbizalmat ad. Még egyszer nagyon köszönöm, drága Látogatók, köszönöm Nektek! ♥♥♥

Ui.: Eszembe jutott! A blogról akartam írni, de most már kicsit hülyébben hangzik annál, ami a fejemben volt... tehát ez a blog... végülis egy kis pajzs. Mert könnyebb kiírni magamból a dolgaimat, mint elmondani bárkinek. Személytelenebb ugyan, de könnyebb, és nekem való. Nem vagyok én azért olyan nyitott ember, mint... nem is tudom. És tényleg kár volt leírnom... gondolat szinen még tetszett ez a pár mondat... most már kevésbé...

Karácsony

Bármennyire is utálom az ajándékvásárlást, és a rohangálást Karácsony környékén, ez mégiscsak egy ünnep, a téli szünet kellős közepén. Sütni még mindig szeretek, és társasjátékozni is az éjszaka közepén (vagy esetleg sorozatot nézni, mint most: Sleepy Hollow ♥).
Szóval. Remélem, hogy a sok utálkozó bejegyzésemmel, és véleményemmel nem vettem el senki kedvét az ünnepléstől!
Mivel két héttel ezelőtt, hétvégén Train-napot tartottam, és kifejezetten megszerettem ezt az együttest, ezzel a számukkal szeretnék mindenkinem KELLEMES ÜNNEPEKET kívánni! ♥ (a köszönetnyilvánítás meg ezek maradjanak a 200. bejegyzésre)

P.C. & Kristin Cast - Megjelölve

Szóval befejeztem egy másik olyan könyvet, aminek adtam második esélyt... és ezt sem bántam meg.
Nem akarok, és amúgy sem tudnék sokat írni erről könyvről, de valami mégiscsak kéne...
Tehát. Végülis tetszik ez a megidézős dolog, mert ez azért ad izgalmat a könyvnek (még ha nem is rengeteget), meg nem kell magyarázni a vámpírok történetét, a vámpírrá válást, stb. Szintén remek ötlet ez a suli, mert nem igazán van szerintem ehhez hasonló könyv/történet.
Ami furcsa volt nekem:
1. A mesélő/író ugrált az idősíkok között. Ezt most nem úgy mondom, mintha igazi szakember, és kritikus lennék, de kicsit zavart az, hogy múlt időben mesél el mindent, de közben jelen időben teszi hozzá azokat a dolgokat, amiket akkor érzett, vagyis a múltban.
2. A baráti társaság. Végülis jó, hogy ilyen hamar beilleszkedett Zoey, és talált is azonnal barátokat, akik ráadásul nem árulják el, és támaszkodhat rájuk, de... a szokásos problémám: túl szép, hogy igaz legyen. De ezt nem is kell negatívumnak venni, mivel nekem mindig ez a bajom.
3. Már elfelejtettem.
4. Epilógus hiánya. Nem mintha hiányzott volna egy nyálas befejezés, de kicsit hirtelen lett vége.
Közben eszembe jutott a 3.:
Erik. Valahogy én az átlagosan jobban (meg)szeretem az Erikeket/Ericeket. Na, mindegy. Szóval az itteninél arról van szó, hogy a folyosós, jobb-ha-elfelejtem rész után azt hittem, ő egy olyan macsós rosszfiú, vagy nem is tudom. Mondjuk nem zavar, hogy jófiú, mert alapból én is a jófiúkat szeretem... mármint a filmekben/könyvekben/sorozatokban...
Az viszont kifejezetten tetszik, hogy nem lett semmi komoly közte és Zoey között, mert így jobban várom a 2. részt! :D
Összességében tehát jó könyv, az is bizonyítja ezt, hogy 1(!!!) nap alatt elolvastam. Nem volt bonyolult olvasmány, izgalmas(?), vicces (?), és abszolút nem lett a vége lezárva. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezzel a rejtélyes kiválasztottsággal, úgyhogy jöhet a 2. rész... majd valamikor...

Wiz Khalifa

Még mindig nem állítom, hogy hatalmas rajongója vagyok ennek a műfajnak, de az biztos, hogy van egy-két szám, amit imádok, vagy esetleg nagyon szeretek. Például örök kedvenc marad a Can't hold us Macklemore-tól. Ennek nyilván az éneklős részét szeretem, de a rap rész sem zavar annyira, magát az alapot pedig tényleg imádom.
Hamár Wiz Khalifa... az életvitelét semmiképp sem bírom, viszont tőle is van pár "szám" (már ha lehet ezt így nevezni... elnézést kérek, ha nem), amit szeretek. Legelső:



Ez sem arról híres, hogy végig rap van benne. A Can't hold us-hoz hasonlóan azt is gyönyörű szép angol órán hallaottam tavaly... illetve már előtte is hallottam, csak nem tudtam beazonosítani. A másik kettő, általam is kedvelt Wiz Khalifa-számot most, pár napja hallottam, mert Wiz Khalifa-délutánt tartottam. Nem mindegyi tetszett természetesen, de ezek nagyon:

December

Mivel elég rég írtam, gondoltam, hogy most egy hosszabb bejegyzéssel jelentkezem.
Szóval, az utolsó tanítási hét tényleg könnyű és laza volt, az órák fele meg sem volt tartva. Csütörtök osztálybuli, péntek mozi. Előbbi nagyon jó volt, az utóbbi... végülis az sem volt rossz. A Jégvarázst (Frozen) néztük meg.
Már régóta szerettem volna megnézni, mert szinte amint megjelent, meghallgattam a főcímdalt, ami már elsőre nagyon tetszett. Magában a filmben sem csalódtam: a legjobb animációs/rajzfilmek közé tartozik, mivel vicces, de szép, és a témája sem bugyuta. Biztos meg fogom még egyszer nézni, annyira tetszet...♥ (mondjuk egy részről lemaradtam, mert ki kellett mennem a film közepén a mosdóba... ez is annyira jellemző rám)



A tegnapi napot itthon töltöttem, egyedül. Gyakorlatilag délután egykor keltem, és elhatároztam, hogy értelmes dolgokat fogok csinálni. Elkezdtem rendberakni a szobámat, de csak elkezdtem. Igazából olyan zenéket hallgattam, amiket vagy most ismertem meg, vagy ismertem már, és meg akartam szerezni... (most igazából körülírtam azt, hogy zenéket hallgattam, miközben letöltöttem őket).
Nagy vonalakban néztem a Magyar Vándor c. filmet is a tévében
Jaa! jut eszembe: "ebédszünetben" megnéztem egy Gyilkos elmék epizódot. Nagyon tetszett, végre Morgan-es rész volt! ♥ És végre megtudtunk valamit a magánéletéről. Igazából eddig tetszik ez az évad, főleg úgy, hogy a 7. és a 8. nem sikerült olyan hű de jól. Ennek sem volt olyan jó az évadnyitó két epije, de arra emlékszem, hogy a következő kettő király vooolt! ♥ Most néztem meg a 8. részt, de az a baj, hogy mindig várni kell az új részekre, például a 200. epizód csak februárban jelenik meg azt hiszem... ezért olyan sorozatot kéne néznem, aminek már (vagy majdnem) lefutott az évada...
Szóval Magyar Vándor. Nem oda koncentráltam 100%-osan (gépeztem, milyen meglepő), de nagyjából tudom, miről szól. Már általánosban láttam elvileg, csak én néhány résznél nem voltam suliban, így konkrétan nem láttam. Még egyszer meg fogom valószínűleg nézni, hogy most már tényleg lássam is...
Végül, a fő attrakció: újra elkezdtem a Megjelölve c. könyvet. Talán még tavaly év végén kezdtem el, de nem tetszett, ezért abbahagytam a 9. fejezetnél. Most ugyanazt érzem, mint anno a Tökéletes kémiánál: csak még egy fejezetet... csak még egyet! Egy szóval nagyon tetszik a könyv, és a főszereplőket is bírom... nyilván Erik Night-ot, mert mégsem tűnik olyan taplónak, mint hittem. Mondjuk hallottam egyet s mást (ezt hogy írják?) a könyvről, szóval kíváncsi vagyok... Mindenesetre tényleg tetszik, és annak ellenére, hogy tegnap a legelejétől kezdtem el, már túl vagyok a felén, ami nálam nagy szó. Mondjuk az még mindig furcsa egy kicsit, hogy áldoznak, meg a cseroki szellemek, meg Nüx meg mittudomén. Amúgy meg most nincs olyan nagy bajom azzal, hogy a főszereplő "meglepően" kiválaszott, és (remélem) összejön a legjobb pasival az egész suliból. Mert végülis, kiről szólna a könyv, ha nem a legérdekesebb lányról/nem-tudom-már-mit-akartam....

Ui.: Még mindig irtózom a karácsonytól. Igen, lehet, hogy egy igazi Grincs vagyok (remélem, eddig azért nem fognak elfajulni a dolgok...), de annyira utálom, hogy azonnal ajándékot kell vennem mindenkinek, de ötletem nincs, viszont ők maguk sem tudnak előállni semmivel, amit igazán szeretnének... És szerintem az a baj, hogy az egész karácsony arról szól, hogy ki mennyi ajándékot kap és vesz, még akkor is, ha senkinek sincs szüksége semmire... ja, majdnem elfelejtettem, hogy közben unalmas, és irritáló karácsony zenéket kell hallgatni... egyedül a főzést szeretem a karácsonyban, meg azt, hogy sokáig fennmaradhatok...

Fanninak!♥ (még nov. 29. emlékére)