Viszonylag rég írtam, mégpedig azért, mert nem volt miről. Így viszont mára összegyűlt egy csokor... nem is tudom mi... Na, mindegy.
Hétfőre egyébként végre ténylegesen megérkezett a tavasz, úgyhogy hivatalosan is kivontam egy időre a téli kabátomat a forgalomból. Ma pedig már annyira jó idő volt, hogy megkaptam a régen várt D vitamin adagomat. Tesin is kinnvoltunk az udvaron, jól esett már a friss levegőn mozogni.

Mi akartam még? Ja! A 2. fejezet már majdnem kész, viszont azon gondolkodom, hogy van-e egyáltalán értelme kirakni... mert ha legalább lenne "olvasóköröm", akkor esetleg.

Egyébként most fejeztem be a Chicago c. filmet (2002). Tulajdonképpen azért néztem meg, mert A Nagy Gatsby óta imádom a 20-as évek Amerikáját, és amint megláttam, hogy ez is akkor játszódik, úgy éreztem, meg kell néznem. Érdekes film, bár nem lesz a kedvencem. A befejezése nagyon tetszik, maga a cselekmény kevésbé. A zene szintén jó, és ami a legfontosabb, becsülendően sokat dolgozhattak a színészek.
Ha már itt tartunk, tervezem A nagy Gatsby (könyv) elolvasását is, valamint elkezdtem komolyabban utánaolvasni az évtizednek.

Ezeken kívül rájöttem, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni, valamint nem vagyok senkire nézve kötelező, úgyhogy kb. ennyi. Azt hiszem.

Gyönyörű sorscsapás

Most fejeztem be, jó kis könyv, gyorsan olvasós.
Először is: WTF??? Hogy tud két ember ennyit kínlódni? Nem akarom lelőni a poént, mindkettő szereti a másikat, de mégis összevesznek állandóan... Hát komolyan mondom...
Nekem elsőre az Easy urgott be, mert hasonlít szerintem, mondjuk nem zavaróan. Aztán láttam a köszönetnyilvánítást, ahol ugye szerepel az Egyszeregy írónőjének a neve. Na mindegy.
A karaktereket nem mindig tudtam megérteni (főleg Abby és Travis dolgait), meg nekem volt benne egy-két fölösleges rész. A történet alapból nem volt rossz, bár ez a se veled se nélküled cucc eléggé kiborított, és már untam is. A poénok viszont jók voltak, de persze akadt borzasztó szomorú, megható rész is. Nem rossz, bár nekem pont, hogy az egyszerűsége miatt az Easy jött be jobban, de ennek a könyvnek viszont határozottan jó (illetve jobb) a befejezése. Pont illik a könyvhöz, ahogyan a cím is, ami ugye kiderül, hogy hogyan lett "kiválasztva". Tényleg jó könyv, bár nem egy csúcskategória. Szerintem.

Ui.: Az America név nem tetszett, Finch-ről vagy kiről pedig nem igazán tudom eldönteni, hogy lány vagy fiú. Bár az utóbbira tippelnék.
Amúgy csak annyi a problémám, hogy egy kicsit unom már a rosszfiú (aki később hősszerelmes lesz), és a (minden tekintetben) jókislány-sztorikat, nem mintha baj lenne velük, mert már leírtam azt hiszem a Finale-nél, hogy pont az ilyenekre van szükségünk... csak nem állandóan.

Szóval. A betegségem miatt sok mindent el kellett napolnom/hetelnem, de egyvalamivel nem akartam elcsúszni: végre megszületett az új történetemnek az első fejezete...
Két részre osztottam, de még így is maratoni hosszúságú lett, úgyhogy nem fog megjelenni a bejegyzések között, hanem "lap"-ként lesz látható.
Eléggé sokat dolgoztam vele, különös nehézségnek bizonyult számomra az idősíkok kezelése. Nem vagyok hozzászokva, hogy ugrálnom kell a múlt és a jelen között, és itt ezt muszáj, mivel egy (nyilván kitalált) napló bejegyzéseiről van szó.
Maga a sztori egy osztály kollégista tanulóiról szól, egy bizonyos lány szemszögéből (aki a naplót is írja), kilétét még egyelőre homály fedi... Kesze-kuszák a szálak, jól tudom, sok a szereplő, de majd elvileg "csatolni" fogok egy ábrát segítségnek... már ha valakit érdekel.
Véleményeknek ill. kritikáknak amúgy nagyon örülnék, akár szóban, akár írásban (a kommenteléshez fel kell íratkozni). Remélem, tetszeni fog, jó olvasást! ♥

Finale

Most fejeztem be, kb. 10 perce. Talán ezért is eredt meg annyira a nyelvem az előző bejegyzésben...
Először is nem tudom, hogy a könyvet, vagy az egész sorozatot értékeljem. Mindenesetre talán megkönnyíti a dolgomat, hogy végre lezártam az egész sztorit, és érdekes módon nem érintett meg túlságosan az, hogy gyakorlatilag vége van valaminek.
De mégsem tudom azt állítani, hogy nem tetszett, és többet vártam, szimplán csak... nem is tudom. Egyszerűen nem hatott meg.
Talán ez a fő oka, hogy sem a Silence (azt hiszem, ezt akkor el is felejtettem megírni), sem pedig ennek a vége nem tetszett. Valahogy nem tartom "tisztességesnek" a lezárását. Mert itt tényleg egy fordulópontról kellene beszélni, hiszen például az írónő is befejezett valamit. Eleve nem szeretem az olyan végeket, hogy "x vagy y évvel később", főleg a Tökéletes kémia vége óta, amit még mindig emlegetek, és nem jó értelemben. Az oké, hogy Folt mondatával zárul, de akkor is...
Mert az, amit ki akarok emelni a legjobban, maga Folt. Imádtam a félreérthető, illetve pont, hogy egyértelmű beszólásait, amiktől néha a hasamat fogtam. És tényleg az az érzésem, hogy ő vitte a hátán az egész könyvsorozatot. De egyébként mondhatjuk, hogy ez így is van rendjén, mert mi kell az olvasónak? Egy tökéletes férfi karakter, akiért mindenki odavan, és akihez mindenki hozzá akar menni (mit tagadjuk, még én is, de szigorúan a józan ész, és a fantáziavilág határain belül). Ezt tényleg nagyon eltalálta az írónő, hiszen a fél történet arról szól, hogy mikor jön, és mikor menti meg a csajt a csávó, és mikor derül ki, hogy a pasi "VALÓBAN" tökéletes, hiszen mindvégig őszintén, és teljes odaadással szerette a lányt. És tényleg, ez kell nekünk. Egy bizonyíték arra, hogy elvileg létezhetne ilyen ember a Földön.
Magáról a történetről annyit, hogy nem vagyok megelégedve teljes mértékben vele. Folyt szépen a cselekmény, oké, Folt nyilván rendkívüli, aztán jön egy fordulópont, és akkor érzem azt, hogy igen, ez az az izgalom, amire vártam. Amikor nem csak arról van szó, hogy várjuk a főszereplő csávót, aki megint eljátszhatja a hőst, hanem tényleg történik is valami. Aztán borul minden. Olyanok is belemásznak a sztoriba, akiknek szerinten nagyon nem kéne, és még egyet csavar az író a történeten. A befejezésről már írtam. Szóval így összességében a fordulópont, és a közvetlen utána történő dolgok nagyon tetszettek, a többi kevésébé. Igazából nagyon nehéz bármit is írni, hiszen sokkal nagyobb durranásra számítottam, de alapból tetszett. Mondhatjuk. Az pedig nagyon jellemző, hogy a két mellészereplőből, akiket bírtam (volna), az egyik halott, a másik a főellenség lesz. A további árulásokról ne is beszéljünk, szerintem túlzások voltak, de tulajdonképpen erre gondoltam az "olyanok is belemásznak a sztoriba" mondatommal.
Ha döntenem kéne, hogy melyik könyv tetszett a legjobban, nem tudnék. Vagyis de. Legyen a Hush Hush, mivel általában mindig az első a legjobb, és talán abból eléggé sok mindenre emlékszem, és amúgy is, akkor simerjük meg Foltot♥♥♥ Utána jön holtversenyben a 3-4. rész, mert egyikel sem voltam maradéktalanul megelégedve, majd a 2. rész, amiből alig emlékszem valamire, tehát nem lehetett olyan nagyon nagy szám.
Igazából ez, és a Silence ébresztett rá engem arra, hogy ugyan lassabban haladok, de sokkal jobban szeretek pdf-ben olvasni...OMG, mennyit írtam!!! (elvileg spoiler nélkül)

Tavasz!!!

Végre elérkezett a március. Tulajdonképpen ez számomra egy hatalmas felüdülést jelent, hiszen vége a hideg, nyomasztó télnek, legalábbis elvileg. Ez nyilván attól is függ, hogy a drága időjárás is egyetért-e vele. Ugye én egy abszolút nyári ember vagyok, úgyhogy a március elseje számomra még csak az első lépcsőfok a teljes boldogság eléréséhez (legalábbis az idő tekintetében). Tehát ez után jön a "topánka-szezon", majd a nyár kezdete, és végül a nagy fordulópont: a nyáriszünet.
Igazából mindig is azt hittem, hogy a középiskola kezdetével majd átkozni fogom a tanév lezárásának napját, hiszen tavaly sem akartam szünetre menni, mert annyira szerettem az osztályt, és magát a sulit tanárustul. Idén viszont szerinten nagyon elfáradtam. És ez nem abban nyilvánul meg, hogy sokkal rosszabban teljesítek az iskolában, mert a szintet nagyjából tudom tartani, hanem csak abban, hogy több szabadidőre vágyom. A mosani nyarat ezért pont olyanra tervezem (mintha erről már írtam volna... talán a nyári zenéknél?), hogy minden ötletemet, megvalósítom, és nem pedig otthon fogok ülni. Majd meglátjuk, mi lesz belőle...
Ennek ellenére érdekes módon nem dobott föl eddig a bejegyzésig a tavasz gondolata, ehhez mondjuk az is hozzájárult, hogy megint szenvedtem tegnap, és nem is az a tipikus otthon ülős nap volt. Továbbá, tegnap hallhattam az év sztoriját, ami miatt még mindig sokkos állapotban vagyok...
Szerintem nagyjából ennyi mindent akartam írni, és nagyon várom, hogy hétfőn végre tényleg jó idő legyen, és lecserélhessem a téli cuccokat...

Becca Fitzpatrick - Silence

Szerintem ez az a könyv, ami tönkretesz. Ugyanis egy teljes, végigszenvedett nap kellett hozzá, hogy kiolvassam...
Hétfőn sokáig voltam fönn, csak azért, hogy olvashassak. Tegnap ezért hullafáradt voltam, fájt a fejem, és a hasam is. Ja, amúgy ez a suliban volt. Itthon már semmi étvagyam sem volt (pedig még aludtam is egy kicsit), úgyhogy az egész délutánt olvasással töltöttem, várva a halálra. Tehát ma is itthon ülök, úgyhogy bőven van időm megírni egy "értékelést":

Először is, meglátszik, hogy nagy szünetet tartottam az előző rész után. Szóval egy-két részletre (inkább akkor három-négy) nem emlékeztem.
Másodszor, szerintem kockázatos volt ez az amnézia-dolog, de végül szépen kiderült minden...
A történetről annyit, hogy az első fele a könyvnek gyakorlatilag nem szól semmiről. Szerintem. Utána viszont pörögnek az események (úgy nagyjából), talán túlságosan is, a végére belezavarodtam egy kicsit. Néha ugyan fogtam a fejem, pl. amikor a csaj az ígérete ellenére elszökik, stb. De hát ugye kell egy kis extra izgalom is, nem?
A szereplőkről annyit, hogy nekem fura volt, hogy a Fekete Kézzel nem lehet mit kezdeni, de a végére ez is megoldódott.
Foltról annyit, hogy mivel senki sem tökéletes, van egy-két hibája, de alapból perfect! ♥ Nekem a Jev még mindig jobban bejön, vagy akkor már inkább a Patch, csak azt meg ugye nem értettük volna meg... Egyébként nagyon jól megcsinálta az írónő, mert volt, amikor én is elbizonytalanodtam, hogy mi van, ha mégis átveri Norát, de... Foltot imádjuk, maradjunk annyiban.
Most jövök én, és a hülyeségeim.
Kezdtem azzal, hogy az utolsó fejezet első mondatán fennakadtam: "Folt nem vacakolt sírással"... aztán kiderült, hogy nem sírással, hanem sírásÁSSAL. Hát, kellemetlen... Ezután, nézem az könyv utolsó bekezdését... és nem értettem. Az elején még egymás kezét fogták, utána már Nora nem tudta eldönteni, hogy van-e, és ha igen, hol a határa az "én"-nek (mármint Nora) és az "ő"-nek (mármint Folt)... Nézem... mondom, "Atyaúristen! Ez milyen befejezés már?"
Aztán kiderült, hogy van még egy fejezet... Szintén kellemetlen...
És itt egy idézet (elvileg nem spoileres), az "utolsó" fejezetből, ami szerintem a kedvencem volt... ezen a Folt-Nora beszélgetésen egyébként hangosan röhögtem... először és utoljára a könyv olvasása közben:

"- Még ne - feleltem. Folt felvonta a szemöldökét.
- Még nem menjünk, vagy még nem jössz velem?
- Vannak még kérdéseim - vetettem rá egy jelentőségteljes pillantást. Elmosolyodott, de ez nem rejtette el a bizonytalanságát.
- Tudhattam volna, hogy csak azért tartasz, hogy legyen aki megadja neked a válaszokat.
- Hát igen, na meg a csókokat. Mondták már neked, hogy elképesztően csókolsz?
- Csak egyvalaki véleménye érdekel a kérdésben, és az éppen itt van. - Felemelte az államat, hogy a szemembe nézhessen. - Nem kell oda visszamennünk, angyalom. Haza is vihetlek, ha azt szeretnéd. De ha úgy akarod, alhatunk nálam is a hálószoba két oldalán, rendőrségi szalaggal középen. Megteszem. Nem tetszik a gondolat, de ha így akarod, legyen."

Ja, van még valami, amit félreolvastam... "Nem aludtunk rendőrségi szalaggal kettéosztott ágyban, ugyanis nem is aludtunk egyáltalán, és pont." Képzelhetitek, milyen fejem volt. Aztán észrevettem, hogy úgy van a mondat, hogy "...ugyanis nem is aludtunk EGYÜTT egyáltalán..." Azt hiszem, méltán nevezhető epic fail-nek...
Tehát úgy összességében az a véleményem, hogy: Foooolt!!!! ♥♥♥♥♥
Amúgy komolyra véve a szót, nem a legeslegjobb könyv, amit valaha olvastam, viszont ha úgy vesszük, izgalmas volt, remek szereplőkkel... illetve egy bizonyossal♥, de nekem akkor már inkább a Hush Hush (=Csitt Csitt) jött be. De amúgy tényleg jó könyv...

Amerikai botrány

Érdekes egy film... Nagyjából ennyit tudok róla mondani/írni. A legnagyobb problémám az volt vele, hogy teljesen belezavarodtam. Ebben közrejátszott az, hogy a felirat nem volt tökéletes, a rengeteg karakter, és az, hogy ki mit akar a másiktól. Végeredményben nem volt rossz, egyszer megnéztem, de szerintem ennyi elég is volt...

A Dal 2014 - Döntő

Igazából elégedett vagyok. Tényleg a legjobbak kerültek be (a Mystery Gang-et hiányoltam), és a legjobb négybe is nagyrészt a kedvenceim kerültek be: ha Bogi helyett a New Level Empire lett volna ott, tényleg azt mondhattam volna, hogy innentől kezdve bárki továbbjut, én örülök. Végül is Bogival sincs különösebben bajom, a dala is egész jó, mégis úgy éreztem, hogyha ő nyer, én falnak megyek. Mégpedig azért, mert nem értem, hogy mit sztárolják annyira, főleg a zsűri. Jó hangja van, meg minden, de azért mégiscsak ha össze kellene hasonlítani egy Király Viktorral, vagy egy Kállayval...
Szóval, örülök, hogy az utóbbi (mármint Kállay-Saunders András) nyert, naagyon megérdemelte, az eddigi összes Euróvíziós dalát imádtam, pl. az I love you-t is.
Mondjuk Viktorért nagyon vérzik a szívem, és a Fool Moon-t is imádtam, azon pedig, hogy a NLE nem jutott be, nagyon meglepődtem. Az igaz, hogy ha ők ott lettek volna, gyakorlatilag borítékolható lett volna a győzelmük, hiszen hatalmas rajongó táboruk van... nem mintha Kállay győzelme nem lett volna megjósolva.
Összegezve, én boldog vagyok, ismételten egy nem mindennapi dallal indulunk, aminek üzenete, és komolysága is van, megint van esély szerintem egy jó helyezésre. Hajrá András!

Pakolás

Igen, általában ez előzi meg a vendégfogadást... amire példa ma is volt♥
Igazából nekem nincs gondom a rendrakással (a saját szobámban, zenével), az viszont határozottan idegesít, hogy tele vagyok olyan cuccokkal, amikre újabb 10 évig rá sem fogok nézni, viszont mégsincs szívem kidobni, vagy "később még jól jöhet". Ez még oké. De az, hogy ezermillió olyan csecsebecse, figura, dísz, bánomisén mim van... na, az kiborít. Mert annak nincs semmi értelme, hogy egy kacatoknak fenntartott dobozban porosodjon, viszont mégsem dobhatok ki egy teljesen ép... mit tudom én... malackát, ugye?! Ami viszont még jobban nehezíti a dolgomat, az a tárolóhelyek hiánya...
Viszont azt nagyon meg szeretném köszönni két csajszinak♥, hogy eljöttek hozzám/hozzánk, mert nekik hála a november óta felgyülemlett mindenfélét eltakarítottam! Olyannyira, hogy amikor beléptem most a szobámba, alig ismertem rá! O_O

A Nagy Gatsby

Tegnap délután kezdtem el olvasni, ugyan könnyített olvasmányként, de angolul(!!!). Már eleve azért ezt a "könyvet" választottam, mert hallottam, és tudtam is, hogy van belőle egy nagyon új film, így érdekelt.
A legelső dolog, ami feltűnt, hogy a filmben szinte szó szerint benne vannak a könyvben megjelent mondatok, pedig elvileg ugye csak rövidített volt.
A második: ugyan még csak húsz percet láttam akkor a filmből, de már az volt a véleményem, hogy "k*rva jó!!!"... és ezt még most is tartom (épp most fejeztem be a film 2. felét). Először egyébként ami megfogott, az maga a film hangulata. És itt most nem arról van szó, hogy mi a történet, hanem az, ahogy a '20-as éveket visszahozták. Mert ugye nem éltem akkor (még jó!), viszont maga az atmoszféra, a filmmel kapcsolatban... nem is tudom. Talán az érzések. Igazából nehéz megfogalmazni. A lényeg, hogy maga a díszlet, a történelmi háttér, a korabeli divat... egyszerűen fenomenális. Egy pillanatig (talán több) úgy éreztem, én is szívesen éltem volna akkor, élveztem volna az életet, és buliztam volna féktelenül.
A színészekről annyit, hogy "perfect". Tobbey M.-t csak a Pókemberből ismertem (amit nagyon szerettem), és nehezen tudtam volna elképzelni komolyabb szerepben, de így utólag, jobb embert talán nem is találhattak volna. De ez egyébként minden karakterrel így van. A kedvencem nekem Jordan volt (vagyis az egyik), de maga Daisy is gyönyörű, csak nem nagyon tudtam megkedvelni. Mert végül is minden jó, de rossz (még ha közvetetten is) úgyszintén miatta történt. Gatsby-ről pedig annyit, hogy nagyon érdekes és szimpatikus karakter. DiCaprio-ról pedig mindig is tudtuk, hogy kiváló színész, és most is bizonyított. Igazából még mindig nem értem, hogy miért nem ő az egyik kedvenc színészem...
A történet... Ugye én pontosan tudtam, hogy mi fog történni, mégis jobb volt mindent a korabeli "környezetben" látni, mint ahogy esetleg én a könyv alapján elképzeltem. Megindító történet, de nekem mégsem síros... pedig ugye nem egy vígjáték. Nem tudom megmondani, hogy milyen, de furcsa érzésem volt a könyv befejezése után... Nehezen hittem el, hogy egyetlen nő miatt mi minden történhet, és nekem naaagyon szokatlan volt a karakterek visekedése. Mert ugye ma már sok mindent nem úgy intézünk el, ahogy ők akkor.
Mindenesetre nagyon-nagyon-nagyon jó film, biztos, hogy többször megnézős, sőt, erősen gondolkodom, hogy a teljes könyvet is elolvasom...

Ui.: Maga a filmnek a kivitelezése külön nagyszerű. A múlt és a jelen közötti ugrálás, a betűk megjelenése a filmvásznon/képernyőn... Hihetetlenül ötletes film!!!!