Wiz Khalifa

Még mindig nem állítom, hogy hatalmas rajongója vagyok ennek a műfajnak, de az biztos, hogy van egy-két szám, amit imádok, vagy esetleg nagyon szeretek. Például örök kedvenc marad a Can't hold us Macklemore-tól. Ennek nyilván az éneklős részét szeretem, de a rap rész sem zavar annyira, magát az alapot pedig tényleg imádom.
Hamár Wiz Khalifa... az életvitelét semmiképp sem bírom, viszont tőle is van pár "szám" (már ha lehet ezt így nevezni... elnézést kérek, ha nem), amit szeretek. Legelső:



Ez sem arról híres, hogy végig rap van benne. A Can't hold us-hoz hasonlóan azt is gyönyörű szép angol órán hallaottam tavaly... illetve már előtte is hallottam, csak nem tudtam beazonosítani. A másik kettő, általam is kedvelt Wiz Khalifa-számot most, pár napja hallottam, mert Wiz Khalifa-délutánt tartottam. Nem mindegyi tetszett természetesen, de ezek nagyon:

December

Mivel elég rég írtam, gondoltam, hogy most egy hosszabb bejegyzéssel jelentkezem.
Szóval, az utolsó tanítási hét tényleg könnyű és laza volt, az órák fele meg sem volt tartva. Csütörtök osztálybuli, péntek mozi. Előbbi nagyon jó volt, az utóbbi... végülis az sem volt rossz. A Jégvarázst (Frozen) néztük meg.
Már régóta szerettem volna megnézni, mert szinte amint megjelent, meghallgattam a főcímdalt, ami már elsőre nagyon tetszett. Magában a filmben sem csalódtam: a legjobb animációs/rajzfilmek közé tartozik, mivel vicces, de szép, és a témája sem bugyuta. Biztos meg fogom még egyszer nézni, annyira tetszet...♥ (mondjuk egy részről lemaradtam, mert ki kellett mennem a film közepén a mosdóba... ez is annyira jellemző rám)



A tegnapi napot itthon töltöttem, egyedül. Gyakorlatilag délután egykor keltem, és elhatároztam, hogy értelmes dolgokat fogok csinálni. Elkezdtem rendberakni a szobámat, de csak elkezdtem. Igazából olyan zenéket hallgattam, amiket vagy most ismertem meg, vagy ismertem már, és meg akartam szerezni... (most igazából körülírtam azt, hogy zenéket hallgattam, miközben letöltöttem őket).
Nagy vonalakban néztem a Magyar Vándor c. filmet is a tévében
Jaa! jut eszembe: "ebédszünetben" megnéztem egy Gyilkos elmék epizódot. Nagyon tetszett, végre Morgan-es rész volt! ♥ És végre megtudtunk valamit a magánéletéről. Igazából eddig tetszik ez az évad, főleg úgy, hogy a 7. és a 8. nem sikerült olyan hű de jól. Ennek sem volt olyan jó az évadnyitó két epije, de arra emlékszem, hogy a következő kettő király vooolt! ♥ Most néztem meg a 8. részt, de az a baj, hogy mindig várni kell az új részekre, például a 200. epizód csak februárban jelenik meg azt hiszem... ezért olyan sorozatot kéne néznem, aminek már (vagy majdnem) lefutott az évada...
Szóval Magyar Vándor. Nem oda koncentráltam 100%-osan (gépeztem, milyen meglepő), de nagyjából tudom, miről szól. Már általánosban láttam elvileg, csak én néhány résznél nem voltam suliban, így konkrétan nem láttam. Még egyszer meg fogom valószínűleg nézni, hogy most már tényleg lássam is...
Végül, a fő attrakció: újra elkezdtem a Megjelölve c. könyvet. Talán még tavaly év végén kezdtem el, de nem tetszett, ezért abbahagytam a 9. fejezetnél. Most ugyanazt érzem, mint anno a Tökéletes kémiánál: csak még egy fejezetet... csak még egyet! Egy szóval nagyon tetszik a könyv, és a főszereplőket is bírom... nyilván Erik Night-ot, mert mégsem tűnik olyan taplónak, mint hittem. Mondjuk hallottam egyet s mást (ezt hogy írják?) a könyvről, szóval kíváncsi vagyok... Mindenesetre tényleg tetszik, és annak ellenére, hogy tegnap a legelejétől kezdtem el, már túl vagyok a felén, ami nálam nagy szó. Mondjuk az még mindig furcsa egy kicsit, hogy áldoznak, meg a cseroki szellemek, meg Nüx meg mittudomén. Amúgy meg most nincs olyan nagy bajom azzal, hogy a főszereplő "meglepően" kiválaszott, és (remélem) összejön a legjobb pasival az egész suliból. Mert végülis, kiről szólna a könyv, ha nem a legérdekesebb lányról/nem-tudom-már-mit-akartam....

Ui.: Még mindig irtózom a karácsonytól. Igen, lehet, hogy egy igazi Grincs vagyok (remélem, eddig azért nem fognak elfajulni a dolgok...), de annyira utálom, hogy azonnal ajándékot kell vennem mindenkinek, de ötletem nincs, viszont ők maguk sem tudnak előállni semmivel, amit igazán szeretnének... És szerintem az a baj, hogy az egész karácsony arról szól, hogy ki mennyi ajándékot kap és vesz, még akkor is, ha senkinek sincs szüksége semmire... ja, majdnem elfelejtettem, hogy közben unalmas, és irritáló karácsony zenéket kell hallgatni... egyedül a főzést szeretem a karácsonyban, meg azt, hogy sokáig fennmaradhatok...

Fanninak!♥ (még nov. 29. emlékére)

SzÖÁ - 3.

Ha jól emlékszem tegnap (vagy tegnapelőtt) fejeztem be A Szabadság Ötven Árnyalatát. Igazából már régen kiolvastam az 1-2. részt, a 3.-ba is belekezdtem, csak nekem annyira unalmas volt a nászutas rész, hogy abbahagytam. Vagy két hete folytattam, pont a legjobb résztől.
Igazából azt kell, hogy mondjam, jó könyv. Mert sokkal többnek tűnik annál, mint ami. Például a harmadik rész végén olvashatjuk az első találkozásukat, csak Christian szemszögéből. És valóban rengeteget változott C. azóta, mert amilyen arrogáns volt... látszik, mennyire átformálta őt Ana. Sok más hozzáfűznivalóm nincs, de a lényeg, hogy igenis komoly témája van a könyvek, egy komoly fejlődéstörténetet láthatunk/olvashatunk (most büszke vagyok magamra a megfogalmazásért).
Mivel elég rég olvastam az első részt, nem sokra emlékszem belőle, de az tetszett a legjobban benne, hogy a vége nem volt egy erőltetett happy end, és történet is függőben maradt.
(most eszembe jutott, hogy szintén pozitívum, hogy a cselekmény nagyon átgondolt, és az eseméynek egymásra épülnek)
A második részben a legjobban az autós üldözés/menekülés(?) jött be, mondjuk sokkal több nem is rémlik...
A harmadik tényleg tetszett, bár nekem a vége (az epilógus) kicsit erőltetett volt, és a Christian-os karácsonyi rész is.
Amúgy örülök, hogy folytattam, mert jó a könyv CSELEKMÉNYE. Mert ugye azt tudjuk, hogy vannak benne korhatáros részek (úgy röpke 80%), de szerintem egy normális embernek ez nem káros vagy mittomén. Mert én például magát a történetet nagyon szerettem, a karaktereket is, azt a 80%-ot pedig... hát én olyan "nem" olvastam... csak fogok... majd 18 évesen...

Ui.: Tudtam, hogy valami kiment a fejemből. Szóval, a film. Őszintén szólva nem igazán várom, mert másokat szerettem volna színészeknek. Például nekem C. egy az egyben Alexander Skarsgard, szinte végig őt láttam magam előtt olvasás közben. Ana szerepére mondjuk el tudtam volna képzelni Mila Kunist...

Végre egy jó nap! *-*

Ilyen már nagyon rég volt...
Időben keltem, nem kellett sietnem, mégsem késtem le a buszt. Suliban: 1 helyettesítés és 2 lyukas, a fizika tz-m 5-ös lett (nagyon örülök, bár enyhén szólva levitte a ponthatárokat a tanár), irodalomból pedg nem feleltünk. Nem volt hideg, szerencsére elértem a korábbi buszt hazafelé, és holnapra pedig nem kell sokat tanulni... Remélem, az egész hét ilyen laza lesz!!!

Éhezők viadala

Ezt a filmet (is) két részletben néztem meg, mert iszonyat hosszú. Ez nyilván nem baj, mert jó film. És igazából ennyit is akarok róla írni, mert sok negatívumot nem "találtam" (nem mintha kerestem volna). Még esetleg azt tenném hozzá, hogy a végén azt hittem, lesz a csajszinak egy beszélgetése azzal a barna hajú sráccal (asszem Liam Hemsworth játsza), aki otthon várta. Na mindegy, aranyos a szőke is. Nekem amúgy egyik nagy kedvencem a kreol(?) bőrű, kifestett szemű stylist vagy ki.
Szóval lényegében tetszett a film, amúgy is szeretem az olyan filmeket, ahol erdőben vannak összezárva... nem tudom, van-e még ilyen film, de nekem akkoris tetszik...

Szüneteeet!

Kimerültem. Tegnap például megkérdeztem magamtól: „Óóó, még csak hétfő van?”. Eddig ilyen sosem történt. Mindig szerettem iskolába járni, csak a reggeli keléssel voltak gondjaim. És egyébként meg nem fáradt vagyok, mert egész múlt héten minimum egy órával előbb mentem aludni, de az sem segített. Már ma úgy érzem, mintha péntek lenne. Amúgy az a gond, hogy még gyakorlatilag hétvégém sincsen, mert valami mindig közbejön. Mert mikor nézzek sorozatokat, ha nem hétvégén? És mikor gépezzek rengetget, ha nem ilyenkor? Persze azért házi is van, de tegnap például egyszerűen nem tudtam magamat rávenni a tanulásra. Teljesen elvesztettem a motivációmat, és az akaraterőmet. Hiába határoztam el, hogy azért is megtanulom a Csokonai-t, az agyamban mindig az motoszkált, hogy úgyis van még egy-két napom. Nyilván tegnap is gépeztem, így mára maradt minden, nuku gépezéssel. (Na jó, ezt leszámítva)
A legnagyobb probléma viszont egyértelműen az, hogy egy ilyen ördögi spirálba kerültem: már annyira szükségem van egy kis kikapcsolódásra, hogy gyakorlatilag muszáj valami mást is csinálnom a tanuláson kívül. Ez pedig az eredményeim rovására megy, romlanak a jegyeim, a szintet viszont tartani kéne... már így is rezeg a léc jó pár tantárgyból. Viszont az agyam már annyira fáradt, hogy nem tudok szórakozás nélkül tanulni, mert meg fogok őrülni előbb vagy utóbb... azt hiszem, előbb.
Ilyen tényleg nem volt még, de most már nagyon várom a szünetet, mert az biztos, hogy a kis szünidő alatt nagyon össze kell szednem magam...

BTW - Scream

Már az első adástól szurkolok nekik, de igazán most szerettem meg őket, nem sokkal a kiesésük előtt. Akkor már majdnem csatlakoztam valami petícióhoz is, mert szerintem is nagyon jók, és talán nekik van a legnagyobb esélyük arra, hogy tényleg befussanak. Jó hangjuk van, jó a stílusuk... Nekem Sziki♥ a kedvencem, mert ő nem csak hangilag, hanem szakmailag is abszolút profi. Például ez a dal is az ő nevéhez fűződik. Amúgy ez a szám jár a fejemben szombat óta (asszem akkor láttam a klipet is először). Talán (remélem) már nevezhetem magam Wayer-nek... :)

Tél&Spring Breakers

Erről a két dologról akarok írni. Először is, ma volt az első olyan nap, amikor úgy rendesen esett a hó, és meg is maradt... Én nemzeti gyásznapot rendelnék el... Na jó, ennyire azért nem utálom a havat, csak a csúszós utat, ami igazából ennek a következménye, úgyhogy végülis közvetetten mégis utálom a havat...
A másik, hogy tegnap éjszakába nyúlóan befejeztem a Spring Breakers-t. Már nagyon meg akartam nézni, leginkább James Franco♥ miatt.
Hát, azt kell, hogy mondjam, furcsa egy film. Nem rossz, csak furcsa. Amúgy pont ezért hagytam abba még múlt hétvégén: az első fél óra dögunalom. Jellemző, amint felbukkan Alien, nézhető lesz a film.
Konkrétan pont ő/ez az egyetlen olyan dolog, amit értékelni tudok. Mert az, ahogy isznak, buliznak, és szerencsétlenkednek Selenáék (hozzá kell tennem, "irtózatosan nagy" színész tehetséggel), engem nem nagyon érdekel.
Azt viszont el tudom mondani, hogy amit James Franco csinál, AZ a színészet. Imádom ezt a palit, borzasztó tehetséges (a lehető legjobb értelemben), bármilyen karaktert hitelesen tud eljátszani, alázattal, és beleéléssel. A Pókemberben láttam először, már ott is ő volt a kedvencem. Hát igen, ha egykorúak lennénk, és ismernénk egymást... Jó, befejeztem.
Nekem amúgy a cselekményszél is érdekes volt... Azon már nem is csodálkoztam, hogy Selena volt a 'jókislány', aki először hazament, viszont azt az Alien, és a volt barátja közötti harcot nem értettem. Lehet, hogy velem van a baj. A befejezéssel sem voltam kibékülve: Alien meghalt, csak úgy. Hirtelen, azonnal, semmi búcsú (ja, de mégis... hát, az is fura volt). A lányokról meg nem is beszélve: odamennek, felforgatnak mindent, és miután mindenkit megöltek, hazamennek...
Nem lesz a kedvencem ez a film sem, de a lényeg tehát az, hogy amint kivégeztem a filmlistámat ('must-see'-k), biztosan James Franco-filmeket fogok nézni...♥
Ennyit üzennék:
Good night, y'all!!!♥
(bocs, ezt csak azok érthetik, akik látták a filmet)

Ez az, yee! Remek volt sötétben, sűrű ködben, mínusz akárhány fokban, és metsző szélben (még mindig sapka nélkül) hazagyalogolni... Na jó, erről ennyit.
Szóval. Igazából egy ideje már akartam írni, csak vagy kedvem, vagy időm nem volt hozzá.
Tehát, december van. Ez számomra három dolgot jelent, és egyik sem jó. 1.: tél van, és én utálom a telet, mert állandóan megfagyok. Még a havat is rühellem. 2.: mindjárt itt a félév, amiből az következik, hogy mindjárt itt az évvége, amit nagyon nem várok. 3.: jön a Karácsony, aminek én szintén nem igazán örülök, mert ki nem állhatom az ajándékvásárlást, és mivel sosem tudom, hogy kinek mit vegyek, mindent az utolsó pillanatra (szó szerint) hagyok, és akkor már minden hülyeséget megveszek...
Oké, elég a télből.
Ma amúgy ritka egy szar napom volt... Először is elszúrtam a félévi jegyemet fizikából. Ez egyébként nem vészes, mert annyira nem érdekel, meg amúgy is tudom, hogy nem tettem oda magam 100%-osan, de azért csak jó lenne megkapni a jobb jegyet, hamár más a bukást ússza meg nulla tudással... Hát igen, éljen a fairplay...
Ha meg már itt tartunk, igazából nem is értem, hogy miért veszek mindent ilyen komolyan. Azt még mindig nem állítom, hogy rengeteget tanulok, de azért nekem számít a jegy. Nyilván az is igaz, hogy sokkal jobb zéró tanulással ötöst írni... hát, ez jelen esetben nem jött be. És igen, holnap is kettő olyan dogát írok, amin a félévi jegyem függ, de most is gépezek... Mert már úgy döntöttem, nem érdekel. Megtettem majdnem minden tőlem telhetőt, de nem akarom, hogy a tanulás felemésszen. Azért megkapom, hogy nem küzdök rendesen. De mégis hova és minek? A mai matek után majdnem kiugrottam az ablakon... még azt sem tudom, hogy mit nem értek, de valami nagyon nem tiszta, mert azt sem tudom, mit beszélt a tanár 45 percen keresztül. Ez egyébként azért furcsa, mert érteni szoktam a matekot... De egy biztos: a másodfokú egyenletet már most utálom... Ja, még valami: KIZÁRT, hogy matek szakra menjek bármilyen felsőoktatási... basszus, pedig olyan szépen indult... felsőoktatási miben? intézmény?
Amúgy is már letettem egy csomó mindenről... Most épp a 'give a f*ck' korszakomat élem: mindig az van, hogy kitűzök magam előtt egy célt. Amint rájövök, hogy úgysem fog sikerülni, bármennyire is teperek, úgy döntök, hogy nem ettől függ az életem, és más fontosabb dolog van ettől, tehát storno. És amint ezt elhatározom, mégis megjelenik valami reménysugár, ami totál feldob, hogy mégsem olyan elrhetetlen ez a cél, már megint csalódok. És kezdődik minden előlről...
Azért jó ilyen "király" hangulatban kezdeni a telet, nem?