A Nagy Pesti Kiruccanás Története (máj. 1.)

Szóval felugrottunk Pestre. Mivel kicsit el vagyok maradva, gyorsan foglalom össze a történteket, mert azok azért akadtak bőven.
Az egész ott kezdődött, hogy megtudtuk, hogy Ricciardo jön Budapestre. Két barátnőmmel így nekivágtunk hármasban a városnak (mindannyian Forma 1-őrültek vagyunk).
Vonattal mentünk, az út kellemes volt, semmi probléma nem volt. Felértünk a Keletibe, ahonnan azonnal a metróba mentünk. Mivel nem voltunk maximálisan felkészülve a tömegközlekedésre, az esetleges konfliktusokat pedig szerettük volna elkerülni, felvettük a három spanyol cserediák szerepét. Ebből aztán három erdélyi (egészen pontosan kolozsvári és csíkszeredai) turista lett, vagy fordítva. Már nem emlékszem, a lényeg az, hogy végül egy kolozsvári kürtöskalácssütő lánya/unokája(?), egy spanyol cserediák, és egy szintén erdélyi, de Pesten viszonylag járatos idegenvezető-szerűség barangolt a városban. Ezek voltunk mi, ugyebár.
Az első megállónk hosszas tanaokdás, és lehetséges úticélok megvitatása után a Deák tér volt, ahonnan a pirosról a sárga, 1-es metróra (földalatti) szálltunk át. Egyet emntünk csak, a végállomásra, a Vörösmarty térre.
Tulajdonképpen nem rémlik, hogy miért pont ezt választottuk, talán azért, mert a nyári "Szállodázás" központja is ez a környék volt. Mindenesetre lesétáltunk a Duna-partra, ahol már javában ment a légiparádé. A 2-es villamos üres, akkor épp nem használt sínjén állva néztük a gépeket, és képeket csináltunk: itt készült az első, "Szökőkút-szelfink". Nagyjából itt kezdődhetett a "Szelfi-day".
Ezután átugrottunk a közeli mekibe kajálni, ahol sikeresen megismerhettük Ricciardo vigyorgásban hasonmását, Gyurit (húú, remélem, nem olvassa ezt O_O). Meki után visszamentünk a repcsiket nézni, majd (ha jól emlékszem) átsétáltunk a Kossuth térre. Nem volt egy rövid séta, már fél egy(?) körül lehetett. Itt lőttük az első "Parlament-szelfit". Megint metróra szálltunk, most a Moszkva térre utaztunk (elnézést, Széll Kálmán tér): "Metró-, illetve Mozgólépcső-szelfik" kíséretében, így szerencsésen hülyének nézett minket a fél város, miközben nyomtuk a spanyol-erdélyi tájszólást, és vihogtunk össze.vissza. A spanyolul beszélésnek (hablatyolásnak?) akkor lett vége, amikor a metrón meghallottuk, hogy valaki eredeti, nyelvtanilag helyes spanyolt beszél...
A Moszkva térre azért ugrottunk át, mert fel akartunk menni a Várba. A probléma ott kezdődött, hogy nekem csak halványan rémlett, hogy honnan indul a busz, így találomra ültünk fel egyre, úgy, hogy gőzünk nem volt, hová megyünk. Itt csináltunk "Eltévedtünk-szelfit", valamint a szalonképesebb változat szerint "Hová a francba megyünk?-szelfit". Szerencsénk volt, bár majdnem korábban szálltunk le, a Mátyás-templomnál, de végül csak felértünk a várba. Mondanom sem kell, a buszon, ami meglehetősen kicsit volt mindenki minket hallgatott, többen hátra is fordultak...
A várban megnéztünk valami őrségváltást, majd kimentünk a vár falához képeket csinálni. Ott volt szerencsénk találkozni egy (magas) portugál fiatalemberrel. Állítólag helyes is volt, én arra emlékszem, hogy fülbevalója volt, és kifejezetten jól beszélt angolul. Szóval a srác felajánlotta, hogy csinál rólunk képet, és akkor mi is csinálhatnánk róla. Végül enyém lett a megtisztelő feladat, amit ő megköszönt, majd pár szót beszélgettünk vele. Megtudtuk, hogy angolul és portugálul beszél, először jár(t) Magyarországon/Pesten, és nehéz neki kiejteni a "köszönöm"-öt (megkérdezte, hogy hová valósiak vagyunk, és hogy van a nyelvünkön a "thank you").
Néhány másodpercnyi kellemetlen csend után elköszöntünk egymástól, mire mi észbe kaptunk, hogy legalább egy képet csinálhattunk vola vele, így a nyomába eredtünk, mivel volt még időnk a Ricciardo-féle "futamig". Közben inunkba szállt a bátorság, így másfelé sétáltunk, de aztán mégiscsak követni kezdtük. Mivel kicsit égő lett volna odaállni elé, és kérni egy közös képet, inkább a vár másik részébe mentünk át képeket csinálni. Jó sokat...
A futamra felültünk egy lépcső korlátjára, és bár csak egyszer láttuk a pilótát átsüvíteni a Lánchídon, jól szórakoztunk. Hozzá kell tenni, minden második ember megbámult minket (kezdve kigyúrt rendőrökkel, folytatva ázsiai turistákkal), még egy kétségtelenül beszívott fiú kiröhögött, a valószínűleg füves cigit szívó haverja pedig kis híján a fejünkbe fújta a füstöt. Dirket.
Lassan elindultunk visszafelé... amikor.... megpillantottunk egy Kodály-szobrot. Hogy ott milyen fényképek készültek?! Szétröhögtük az agyunkat, például a "Kodály-szelfin", valamint a "Keresd a hibát"-képen.
Miután kitomboltuk magunkat (normális kereteken belül, természetesen) visszabotorkáltunk megkeresni a buszmegállót, amit épphogy megtaláltunk buszindulás előtt. Újra a Moszkva térre mentünk, egy újabb mekis körre. Utána majdnem visszamentünk a Halászbástyához (át akartunk oda is menni), illetve a Mátyás-templomhoz, de végül egy 4/6-os villamos-út, és egy Margit-szigeti túra lett belőle. Itt is találkoztunk rikoltozó, gyanúsan vidám állapotban lévő fiatalokkal, akik egymás nyakába ugráltak(?). Biztos túl rég látták egymást...
Csodálos brit(?) akcentust hallgatva sétáltunk le a hídról a szigetre, ahol megcsináltuk a szökőkutat ("Szökőkút-szelfik"), majd a Duna-partra gyalogoltunk ("Dunapart-Parlament-Margithíd-szelfi"&"Homlok-szelfi)". Visszamásztunk a hídra, és átvillamosoztunk újra Pestre.
Egy rövidebb túra keretében a Kossuth térre sétáltunk, újabb "Parlament-szelfiket" készítve. Itt megtalált minket egy biciklis úriember...
Megkérdezte, hogy van valami Tabán út(?), mert ő a Vársoligetből jön, ahol már elkezdődtek a koncertek, de ahová ő menni akar ott még nem. Az volt a lényeg, hogy nagy kerülő lett volna neki valami (gondolom, ha a Margit-hídon megy), úgyhogy azt akarta tudni, merre nem olyan hosszú. És ezt úgy háromszor megismételte. Én pedig szintén háromszor megmondtam neki, hogy csak a Lánchíd van lezárva, így bárhol máshol mehet. Kiderült, hogy csak azt érti meg, hogy HANYADIK hídon kell átmennie. What the f*ck? Az értelmes magyarázatot nem érti? Aztán kiderült, hogy tényleg nem.... ugyanis vigyorogva, és túlságosan lelekesen magyarázta, hogy milyen kár, hogy nincs nála valami amivel meghálálhatná a segítségünket. Gondolt itt (idézem) "cukorkára, rágóra, füves cigire, whiskey-re, hagyományos cigire, valami porra, TAMPONra(!!!!), vagy esetleg sonka(vagy szalámi?)szeletre". És itt éreztük úgy, hogy ha egy lépést is közelít, mi elfutunk, de erre szerencsére nem került sor, így jó hangosan, és tisztán érthetően elköszöntünk tőle, és jó utat kívántunk.
E megrázó élmény után már meg sem kottyant egy ultrahosszú, és bizonytalan séta vissza a Vörösmarty térre. Be akartunk ugrani újra a mekibe, de kiderült, hogy lekésnénk a vonatot. Meghúztuk a lépéseket, de inkább arra jutottunk, majd megyünk a következővel. Így nem siettünk, és ismét Gyurinál kértük a kaját, én pedig, amíg a mosdóra vártam sorba, találkoztam egy volt tanárommal... jó, az túlzás, hogy találkoztam.
Közben a következő vonatot is lekéstük, de legalább nem kellett sietnünk vissza a Keletibe, és volt időnk teljesíttetni egy fogadást is... A földalattin készül egy újabb szelfi, majd fél órával vonatindukás előtt már a kivetítőtáblát néztük, ergó az előzőt is elértük volna...
Várakozás helyett ital-kereső körútra indultunk, sikertelenül.
Közvetlenül hazaindulás előtt két incidens is ért még minket: 1. nem tudtuk, melyik vonatra kell szállni, 2. ha jól emlékszem, 3 kedves fiúcska kért meg minket arra, hogy utazzunk velük. Mindezt a vonat ablakából tették. A kellemetlenség az volt, hogy valóban egy vonaton utaztunk velük...

Összességében állati jó nap volt, irtó sokat röhögtünk, remélem, nem csak én éreztem magam jól... Ismétlés hamarosan!!!♥