Szóval, a borítóval kezdeném: bármennyire is magyar származású rajta a modell, és bármennyire is jók a többi képei, ez nekem nagyon nem jött be. Talán azért is, mert nem így képzel(t)em el a főszereplő srácot, másrészt pedig erről a képről nekem egy harmincas építőmunkás jut eszembe, aki rég járt fodrásznál. Bocs, Pepe Toth, de ezt a képedet pl. sokkal jobban csípem:
Ööö, lehet, hogy nem egy félmeztelent kellett volna választanom. Na, mindegy.
A szereplőkről nem is tudom, mit tudnék mondani... mindenki jó fej volt, akinek annak kellett lennie, Daemon (aki ugye az egyik főszereplő) új stílusát nagyon bírom, bár az igazi incselkedéseik Katyvel kicsit hiányoztak.
A történet... hát, jó volt, szépen meg lett csinálva. Nekem az volt kicsit furcsa, hogy a tetőpontot követi a romantikus (mégis milyen?) lezárás, de aztán a drága írónő csavar mégegyet az egészen, és közel sincs vége a sztorinak. Nem mondom, hogy ez nem tetszett, bár én egy tipikus 'minden happy' befejezést is el bírtam volna viselni. A valódi befejezés nem volt rossz, megint kicsit hirtelen jött, de hatalmas pirospont az, hogy nem kellett végigszenvednem egy nyáltól csöpögő epilógust.
Összességében (talán?) jobban tetszett, mint az első rész, csak ugye a csipkelődések... ja, igen! Hát a lényeget hagytam ki: Katy és a hülyeségei. De ez csak a szokásos (minden második regény ilyenekkel van "feldúsítva"), úgyhogy nem részletezném. Ezt leszámítva tényleg tetszett.
Ui.: és még a "gonoszok" nyakatekert indokait is elnézem. Mondjuk, hogy csak Daemon miatt :) ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.