Tulajdonképpen arra jutottam, hogy valószínűleg velem van a baj.
Ugyanis olyan véleményen vagyok a könyv befejezése után, hogy: "Végül is elolvastam...." - de semmi több. És ez baj.
Igazából nem vártam egetrengető dolgokat a könyvtől, és nem is vagyok vele maradéktalanul megelégedve.
Az első, és legnagyobb problémám az, hogy olvasás közben a Szürke Ötven Árnyalatától kezdve a Barátság extrákkal c. filmig... esküszöm, még az Obszidián (egészen pontosan az Ónix) is az eszembe jutott. Rövidebben: nem éreztem eredetinek a történetet.
A cselekményre sem tudom azt mondani, hogy izgalmas és pörögnek az események, bár ez zavart a legkevésbé. Hamár kínlódós sztori, akkor nekem a Gyönyörű sorscsapás jobban bejött, ami így visszagondolva pozitív emléket hagyott bennem.
Apropó kínlódás... a szereplőkkel nem volt problémám, mondhatni, hogy szerethetőek voltak, csak a főszereplő csaj mártírsága akasztott ki. Illetve én ezt álszentségnek vagy esetleg hülyeségnek nevezném. De! Nyilván ez is kell minden regénybe, illetve a twitteres "csúnya vagyok" és a "magányos vagyok" tweetek után ez a harmadik dolog, amitől a falra tudnék mászni. Mármint a mártírság, de szerintem (bár ugye nem vagyok én sem pszichológus sem valami hasonló) minden ember van egy bizonyos, akár egészséges, akár már egészségtelen szintű/mennyiségű önzőség, és pont ezért nem szeretem amikor valaki eljátssza, hogy csak a másik érdeke a fontos számára.
És most következik, ami elképzelhetően az én hibám: a sokak által említett mögöttes tartalom, a "hogyan bízzunk meg a másikban" nekem nem jött át. És ezt sajnálom. Csak a köszönetnyilvánításban éreztem, hogy amit az írónő a gyászról ír, az bizony jelent is valamit... Nyilván az is lehet persze, hogy túl fiatal és éretlen vagyok ehhez a könyvhöz (is, a korhatáros részek miatt elvileg biztosan), és azért nem éreztem a hatást.
A befejezésen egyébként kiakadtam, mintha össze lett volna csapva az egész. Az ominózusnak bevezetett hazautazás egyáltalán nem lett kidolgozva, pedig ha az "üzenetét" vesszük a könyvnek, nagyon fontos lett volna. A könyv tényleges vége pedig... lóg a levegőben, pedig tudtommal nincs folytásul szolgáló második ill. harmadik kötet. Szóval elolvastam, és ez volt a véleményem: "Ennyi???"
Ha azt vesszük, hogy egy laza kis könyvet szerettem volna olvasni, azt megkaptam, nem panaszkodom, de eléggé kiakasztott, hogy minden második oldal alja hiányzott. Igen, ez az egyik hátránya a pdf-nek. A másik az, hogy nem mindig az eredeti fordítást olvasod...
Ui.: Alapból ugyan nem szeretem a skótokat, de jól esett, hogy nem megint Amerikában játszodik a történet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.