Elnézést, de eléggé hosszú és bonyolult az írónő neve, és most nincs hangulatom kibetűzni (fáj a fejem. Megint)... Szóval akkor ne spoilerezzek... Oké, igyekszem.
Igazából nem is tudom, mit vártam ettől a könyvtől. Agyondícsérték, de nekem azért nem volt olyan nagy durranás, bár kétségtelenül kellemes kis olvasmány volt.
Mint majdnem minden könyvbe, ebbe is kellett valami természetfölötti. Hát, őszintén szólva először megijedtem (nyilván előreolvastam a kommenteknél. Öreg hiba), hogy mégis mi lesz ebből, mert azért nem túl mindennapi helyzetbe csöppentünk. a végére aztán szépen kialakult, nem is volt már zavaró a paranormalitás (oh, de szépen fogalmaztam...).
A történettel sincs bajom, bár kétség kívül voltak olyan dolgok, aminél húztam a számat. Például a jellemzően sok veszély, ami a szegény főszereplő lányt fenyegeti.
Apropó, szerintem a karakterek a legerősebb pillérei a könyvnek. Tetszett a főszereplő, Katy karakánsága, hogy nem hagyta szó nélkül Daemon (főszereplő srác) bunkóságait, de emellett Daemont is nayon bírtam, a bunkóságain nagyokat nevettem, szimpi karakter ő is, bár szerelmes nem lettem belé. És nem tudom, hogy ez baj-e. A mellékszereplők közül is mind oké volt, annak volt csak nagyobb szerepe, akinek kellett.
A problémám a könyv végével volt. Olvason nyugodtan a könyvet, épp nevetek egy-egy jó poénon, amikor látom, hogy nincs következő fejezet, de van még hátra rengeteg oldal. Ezen kicsit megdöbbentem. Amúgy jó lenne ez a befejezés, csak hirtelen ért: függőben maradt minden, és a kellő poént is megkaptuk, ami illik az egész könyvre.
A gondom az ezutániakkal volt. Ugyanis kaptunk betekintést Daemon gondolataiba, érzéseibe. Magyarra fordítva, egy-két előbbi fejezetet kaptunk meg az ő szemszögéből. Csak egy a probléma: nyáááááááááááááálas!!! De lehet, hogy csak nekem...
Még egy nagy piros pont (ezt az értheti, aki már olvasta) a srácnak, mert volt egy olyan rész, amikor nem tudtam eldönteni, hogy örüljek, vagy inkább szidjam az írót, amiért bepasszírozta a könyv kellős közepére, majdnem ok nélkül. De aztán jött Daemon, aki oldott mindent, csak hát a hozzá szokásos módon. Nyilván én is felpofoztam volna, de hát mi így szeretjük... :) ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.