Már megint nem tudom, hogy mi legyen a cím...
Igazából két dologról akarok írni. Az első: BORZASZTÓ AZ IDŐ!!!! Hétfőn még havazott is, ma meg már reggel csak befagyott pocsolyákat láttam... A fülem, a kezem, mindenem lefagy, konkrétan átfúj rajtam állandóan a szél... Mondjuk, lehet, hogy vennem/hordanom kéne sapkát és kesztyűt... hamár itt tartunk, pulcsi sem ártana... Mert ugye "nincs rossz idő, csak nem megfelelő felszerelés..."

A másik, legfontosabb dolog az, hogy tegnap volt a szülinapom. Itt most nem annak van a helye, hogy ünepeltessem magam, csak szeretném megköszönni a barátnőimnek, hogy gondoltak rám, sütöttek sütit, és szintén köszönet a fotómontázsért!!! Nem tudom, szabad-e neveket említenem, de KÖSZÖNÖM, LÁNYOK! ♥♥♥

Abszolút nem az én ízlésvilágom, de kifejezetten hallgatható... és hát igen, Jason ♥

Csontváros - film

Kb. 3 perce fejeztem be. Igazából jó kis film, úgyhogy nem akarom kritizálni, viszont pont ez is a bajom. Azt hittem, hogy a végén fel fogok pattani a székből, és ugrálok, hogy: "meg kell újra néznem MOST". De abszolút nem. Vagy, amire talán a legjobban számítottam (magamtól) az egy olyan vélemény lett volna, hogy: "SZERELMES VAGYOK JACE WAYLANDBE!!!" Ezt sem kell félreérteni, mert szerintem (is) Jamie Campbell Bower-nél jobb színészt nem is találhattak volna, de mégis van egy olyan érzésem, hogy a könyv(ek) során kapott képemet egy kicsit lerombolták... Mert amúgy tényleg imádom Jamie-t (csak ne cigizne...), de valahogy nekem nem jött át Jace karaktere...
Amúgy ez is tipikusan olyan film, amit nem tudsz megérteni, ha nem olvastad a könyvet. Én is csak a remek memóriámnak köszönhetem (igen, túláradó szerénység...), hogy tudom, miért tudta Clary rendberakni a lakást egy rúnával...
Nyilván nehéz egy mittomén hány oldalas könyv tartalmát egy filmbe sűríteni... hát nem nagyon sikerült... a karakterekkel nincs igazán gond, mondjuk szerintem Jace és Jocelyn, esetleg Clary "lett" a legjobb. A Lightwood-testvérek és Luke kevésbé... ja, meg Valentine sem. Oké, még Simon is jó lett.
Szóval a lényeg az, hogy a könyv cselekménye százszorta jobb (amúgy van ilyen szó?), kidolgozottabb, stb. Nekem személy szerint a 3. könyv tetszett a legjobban, de már megint elkanyarodtam a témától, és locsogok...
Tehát. Biztos meg fogom még nézni a filmet, de sajna nem zsongtam be tőle egyáltalán, pedig nagyon számítottam rá. lehet, hogy egy filmkritikus lesz belőlem, de nekem akkor is az egész filmből a legvégén szóló zene tetszett (a stáblistánál) ... Meg az előzetes, az ÁLLATI JÓ! Meg az is jó, hogy abban össze-vissza rakták bele a jeleneteket, hogy ugye felkeltsék a figyelmet...
Nem mondom igazából, hogy csalódtam, mert tényleg nem rossz film... De, mondom, mert csalódtam. És ez abszolút nem a színészek hibája. Jamie hangját még mindig imádom.
Lehet, hogy ez furcsán hangzik tőlem, de azt hiszem, maradok a könyvnél...

Rush

Na, végre, megnéztem... Mennyi is? Két és fél hónappal a premier után? Jellemző...
Igazából nem nagyon szeretnék most elemezgetni (nem mintha alapból értenék hozzá)... Először is. Én azt hittem, 3D-s lesz. Hát nem. Apummal és tesómmal néztem meg, és hát.... mit is mondjak... még jó hogy kirakták a 16-os karikát... Kicsit ledöbbentem, mert azt hittem, Forma 1-es filmre jöttem. Oké, ez nem lényeg.
Tényleg nem tudok sok mindent írni a filmről, mert egyszerűen jó. A szinészek tökéletesek, és ami a legjobban meglep, valóban hasonlítanak a valódi szereplőkre.
Fogalmam sincs, hogy mennyi igaz a sztoriból, de annyira jellemző, hogy amikor már végre mondanám, hogy de k*csög ez a Hunt, beveri az újságíró képét, és máris sokkal szerethetőbb lesz. Apa mondta erre, hogy annyira látszik, hogy az élet nem fekete-fehér. Mert tényleg nem az: minden rosszban van valami jó (most nem Hunt-ra céloztam).
Mit 'adott' a film?
Először a pálya szélétől kb. 2 méterre hasaló fotóshoz, és a többi durva dolgokhoz képest, merem állítani, A MAI FORMA-1 BIZTONSÁGOS. Az akkori körülmények iszonyatosan durvák voltak.
A másik... kicsit más szemmel nézem ez a film után az F1-et. Azt ugyan nem tudom, miért, de az biztos, hogy így van.
És ami (számomra) a legszembetűnőbb hatás, az Niki Laudáról szóló véleményem. Mert eddig úgy voltam, hogy: "oké, van ez a csávó, akinek megégett az arca egy balesetben, szerencséje volt". Ha tényleg van valóságalapja (nem is kicsi) a filmnek, akkor Lauda egy tipikus példakép-alkat. Mert ahogy küzdött, hat hét után már újra versenyzett, a zuhogó esőben feladta a versenyt...
Hát, igen, én abszolút Lauda-párti vagyok. Az ő személyisége sokkal közelebb áll hozzám, mint Hunt-é (illetve csak az övé). Mert abszolút becsülöm, hogy gyakorlatilag lemondott a vb-címéről, mert nem találta biztonságosnak a pályát. Szerintem én is ezt tettem volna. Ugyanez a veszélyes Német Nagydíjnál (mármint a megbeszélés).
Hunt viszont bulizott, cigizett, ivott, igen, most a 16-os(?) karika... És ő 45 évesen meg is halt. Lehet, hogy boldogabb volt, mint Lauda, de csak egy rövig ideig...

Olyan szép és/vagy szomorú!!! ♥

Tökéletes kémia

Tegnap kb. negyed 12-ig olvastam, és tegnapelőtt is majdnem az összes tanulnivalómat feladtam, csakhogy ezt a könyvet olvashassam. Hát, sajnos azt kell mondanom, nem igazán érte meg.
Az eleje nagyon tetszett (még majdnem a 'letehetetlenek' családjába is soroltam) , mondjuk addig, hogy Brittany vagy ki részegen találkozik a tóparton a beszívott Alex-szel. Már egyébként ekkor is azt (illetve ezelőtt) is azt gondoltam, hogy jó ez csak kár, hogy abszolút sablonsztori. Mert tényleg az.
Rögtön, már alig pár fejezet után a 3 méterrel a felhők fölött c. film ugrott be: a szigorúan nevelt gazdag lány, a motoros rosszfiú (akiről később kiderül, hogy mégsem olyan rossz), és a legjobb barátja, aki miatta hal meg... lehet, hogy még több hasonlóság is van benne.
Innentől kezdve már egyre rosszabb. Pont az a fele, amit tegnap olvastam. Amúgy nekem inkább erről jut eszembe a negatív fejlődéstörténet, mint a Werther-ről (sok a heti 3 irodalom óra...).
Ami viszont végülis jó ötlet, az az, hogy a mesélők között ugrál. Igaz, néha nem sikerült rögtön átváltanom.
Van egyébként másik bajom is, például Alex és az ő érzései vagy mik. Félreértés ne essék, és nem arra akarok célozni, hogy minden fiú legyen k*csög és bunkó, de hamár 'rosszfiú', maradhatott volna még egy kicsit az, mert szerintem túl hirtelen váltott át  hősszerelmesbe. A műhelyes részről csak annyit, hogy azt aztán jó gyorsan lerendezték...
A vége pedig egyenes borzalmas. SZERINTEM. A dorogos balhé, a fogadás 'kiderülése' (nyilván a lány érdekében hazudott. Miért is nem lep ez meg engem?), a tanár, akiről kiderült, hogy mégis jó fej, a szülők is elfogadják a fiút... TUCAAAAAAAAAAT! Már az elején tudni lehetett, hogy mi fog történni... sajos.
Könyörgöm, miért kell minden könyvet a végén elrontani? Jó, annyi biztos, hogy valamit megint csúnyán félreértettem, mert azt hittem, mind a 3 könyv róluk szól. Amikor megláttam, hogy öt hónappal későb... na, akkor már éreztem, hogy ez sem lesz a kedvenc könyvem. És igazából az a legrosszabb, hogy az eleje meg nagyon jó (volt?).
Már majdnem sírtam a végénél, mert ugye milyen megható az egész, amikor olvasom, hogy Alex letérdel. Na, akkor nekem végem volt. És NEM bőgni kezdtem el...
Nem viccelek, konkrétan tátott szájjal olvastam tovább (nyilván a sírógörcsömnek annyi), és majdnem földhözvágtam a telefont (igen, arról olvastam), és/vagy végigkarmoltam az arcomat.
Az epilógus meg... "köszönöm, nekem ennyi elég volt". Mondanom sem kell, a 2. kötet beharangozójához hozzá sem fogtam, és szerintem el sem fogom olvasni. Főleg úgy, hogy elvileg a gyerekükről szól, akit nyilván Paconak neveztek el...

Hát, sajnos ebben a könyvben (is) hatalamasat csalódtam. És most már rájöttem, hogy nem abba a kategóriába tartozik, ami után szünetet kell hagyni az olvasásban, mert a hatása alatt akarok még maradni. Ez után AZONNAL (vagyis majdnem azonnal) el kell kezdenem valami mást olvasni.
Csak mit? Sok ötletem van, bár lehet, hogy esélyt adok most olyan könyveknek, amiket nem fejeztem be. Esetleg egy Stephanie Plum 2. lesz belőle, vagy visszatérek a jól bevált depressziós könyvekhez... Werther, én úgy szeretlek! Ááá, 'semmi' szarkazmus... Oké, legyen csak egy kicsi, mert tényleg tetszett. Valamennyire.

Vasárnap. Igazából azzal telt, hogy vásárolni mentünk, de egész napra. Nekem abszolút nem érte meg, de legalább végre elolvastam 'Werther bácsit' (enyhe célzás, ismerős valakinek?). Ez aztán egy jó kis depressziós sztori, mondjuk nem vészes. A problémám vele csak annyi volt, hogy az eleje dögunalom, a végén meg az a Homéroszos izé... Na, akkor kis híján a hajamat téptem. A végét sem nagyon értettem (azt a télen virágot szedő hapsit, meg azt, hogy ő kit gyilkolt meg), de azért egy megismerkedésnél és öngyilkosságnál kissé több ez a történet. Hú... Egyre több ilyen lehangoló dolgot olvasok/kell olvasnom. Amúgy a másik ilyentől, a 13 okom volt-tól ez annyiban különbözik, hogy itt talán meg tudom érteni Werthert, bár... én azért (remélem) nem lennék ilyen helyzetben öngyilkos... Mindenesetre megható és furcsa egy könyv.
Amúgy kíváncsi lennék több Goethe-műre is, mondjuk most eléggé alábbhagyott a lelkesedésrem. De például a Tündérkirály nagyot tetszik, mondjuk az is egy durva vers. Én amúgy, amikor irodalmon olvastuk, azt hittem, hogy a gyerek viccelődik, álmodik vagy ilyesmi...Hát, a végén kissé sokkot kaptam, mert nem ilyen hirtelen és meglepő befejezésre számítottam. Külön nagyon jó a fordítás is... Uramisten! A végén még verseket fogok olvasni... félek magamtól!

Most egyébként végre el szeretném kezdeni a Tökéletes kémiát. Ami akadályoz, az leginkább az, hogy nehéz átállni a 'mindjárt fejbelövöm/felakasztom magam' témáról. A másik pedig az, hogy szerintem tetszeni fog nekem, és akkor már jobb egybe elolvasni az összes részt (nem úgy, mint a Csontvárosnál), de arra viszont nincs időm... Lehet, hogy kicsit kínzom még magam a Werther-könyv emlékeivel, mert igen, ehelyett is tanulnom kellett volna...

Most éppen ott tartok, hogy Bruno Marst hallgatok, és tudom, hogy írnom kéne ide valamit, csak nem emlékszem, hogy mit akartam...
Igazából semmi értelmeset nem csinálok mostanában, de mégis úgy érzem, hogy nagyon elfoglalt vagyok. Hogy van ez?
Szóval igazából annyi, hogy eléggé átszoktam a twitterre. Mondjuk az a hátránya, hogy vadidegenek írogatnak... mondjuk jófejek. Eddig.
Erről jut eszembe, hogy nagyon szeretem a telóm! ♥ Tudok vele wifizni :3
Mostanában abszolút nem nézek sorozatot, mert nincs időm. Mert mással ütöm el az időt.
Például már fél hónapja a Werther-rel kínlódom, de mivel nem igazán szeretem a lelkizős könyveket, alig haladok. Mindegy.
A suli most viszonylag lájtos.
Osztálytalálkozón voltam. Hát, túléltem. Amúgy nem volt vészes, mert jól éreztem magam, csak semmi értelme nem volt elmenni (na oké, az ingyen pizza miatt megérte), mivel csak azokkal beszélgettem, akikkel gyakrolatilag (majdnem) minden nap találkozom/osztálytársaim most is. Erről ennyit.
Valamit még akartam....
Most mondjuk úgysem fog eszembe jutni. Amúgy tök fura, de hiányzik az olvasás. Mármint az, hogy végre egy értelmes és izgalmas sztorit olvashassak. Talán tényleg ennyi.
Ja! Majdnem elkészült a filmes listám. Netem végülis van, szóval tudnám nézni, de nincs kedvem. Nem tudom miért, de semmiféle sorozat/film nem köt le. Lehet, hogy tényleg mély depresszióba fogok zuhanni... Na jó, csak vicceltem. Bár kit tudja, mit tartogat a jövő...
HÁT PERSZE! Csak a lényeget hagytam ki majdnem... jellemző -.-
Szóval. Olvastam egy cikket a YouTube-osokról, akik mindenféle videókat töltenek fel magukról. És elkezdtem nézni az egyik videóit, és az a helyzet, hogy imádom! Nagyon nagy arc, konkrétan szakadok állandóan a röhögéstől... nem mellesleg pedig jól néz ki... Nem, igazából nem ezt akartam írni, bár tényleg jól néz ki, de a lényegesebb az, hogy brit, szóval jót is tesz (nyelvtanulás)...
Jé, és véget is ért a Bruno-lejátszási listám (Gorilla, Moonshine, Natalie, Show me, When I was your man)
Amúgy most sem Gyilkos elméket fogok nézni, pedig azt akartam, hanem megint a videóit fogom nézni ♥
Most jöttem rá, hogy igazából most pont olyan sorozatokat nézek (elvileg), amik pont most mennek még csak az USA-ban is, és ugye én utálok várni, mivel általában egyhuzamban ledarálom az egész évadot/évadokat... Oké, most már tényleg befejeztem. Nem kisregényt akartam írni...

Mi történik velem mostanság?
Kezdjük a jelennel... éppen felhúzták az agyamat... ki vagyok totál akadva, és úgy káromkodom, ahogy (szinte) sosem szoktam... de egy kedves barátném épp vicceket keres nekem! ♥ Köszönöm neki! ♥♥♥
Amúgy csak annyi, hogy Messi kidőlt több, mint EGY HÓNAPRA!!!! Teljesen magam alatt vagyok...
A másik szemem viszont nevet, mert Felipe M.-nak pedig van csapata! ♥
A hétvégémről csak annyit, hogy nagyjából abból állt, hogy Bruno Mars-számokat hallgattam :D
(Gorilla♥, Moonshine♥, Show me♥, Natalie♥)

Új favorit tőle *-* Erről a számról mindig a koncert fog eszembe jutni...

Állat vooolt! :DDD ♥

Sosem voltam még nagykoncerten, és ez egy remek alkalom volt arra, hogy elkezdjem(?)! Bruno Mars♥♥♥
Az előzményelről csak annyit, hogy gyorsan, pár órával indulás előtt még dalszövegeket próbáltam memorizálni. Sajna nem minden számát ismerem, volt, amit a koncerten hallottam először :/
Magáról a koncertől:
Istenkirááály!♥
Már az előzenekar (énekes) is tetszett, de amikor Bruno megjelent a színpadon... húú! kisikítottam a tüdőm :D
Megérte, 100%-osan. Ő pont egy olyan énekes, aki nem playback-kel, ugyanolyan a hangja valójában is, mint a stúdiókban/klipekben, nem késik, nem részegen lép a színpadra, és mindent megtesz azért, hogy a rajongói jól érezzék magukat! ♥
Egyébként pont ezért szeretem. Ugyan nem a kedvencem, de rengeteg számát imádom, még ha a szövegüket nem is tudom az összesnek.
Amúgy volt ott minden: pirotechnika, flitterek, tánc, és nagyon közvetlen volt, "beszélgetett" velünk. A twitterére azt írta, hogy először volt Budapesten, de valószínűleg nem utoljára!!!!! ♥♥♥
Először elkezdtem fényképezni meg videózni, de egyrészt messze ültünk, ezért nem lettek jók a felvételek, másrészt pedig rájöttem, hogy jobb élvezni magát a koncertet, mint a videózást. Úgyhogy végig roptuk és ordítottak az egészet (2 óra hossza volt?, ugyan én azt hittem, éjfélig fog tartani, és 4 órás lesz előzenekarostul, na mindegy). Fáj a csípőm, a talpam, a karom ("fénykarddal" integettünk és csápoltunk), és azt hittem nem lesz hangom. Mondjuk még most is kicsit rekedt vagyok...
A lényeg a lényeg, és egy életreszóló elmény és emlék marad!
Köszönet, Bruno! ♥♥♥

I can't wait it!!!! ♥♥♥

Janet Evanovich - Stephanie Plum, a szingli fejvadász

Ugye ennek a filmváltozatát imádtam/imádom (4-szer láttam talán?). De jobb a könyv. Majdnem teljesen határozottan, de jobb. Mégsem a kedvencem egyébként, mert...

Ez tipikusan egy olyan könyv, amit a film előtt kellett volna elolvasnom. Mégpedig ezért, mert a filmet először nem értettem (túl sok volt a szereplő), a könyv olvasása közben pedig zavart, hogy nagyjából tudtam, mi következik. Amúgy sok minden nem passzol a filmmel.

Ami a legjobban tetszik a könyvben, az az, hogy gördülékenyen lehet olvasni (csak az első kb. 50 oldal nem tetszett annyira, mert nem igazán történt semmi), mert az írónő(?) nem megy bele a tájleírásokba, stb. A másik az, hogy látszik ezen a történeten, hogy nem gyerekeknek/tiniknek írták. Ezt nem kell félreérteni, csupán annyit értek ez alatt, hogy nem csöpögős a sztori, és nem szenved a két főhős, és nem kötelezően kötnek ki egymás mellett/karjaiban (nem tudom, nekem mindegy, melyik a helyes...).

A filmről annyit, hogy Steph szerepére nagyon jó Katherine Heigl (asszem így írják), mondjuk a könyben kissé intelligensebb a karakter mint az, akit ő formál meg. Nekem a könyvbeli Morelli jobban bejön (szintén nem kell félreérteni). A legnagyobb szívfájdalmam talán az, hogy Ranger (okos döntés, hogy nem fordították le a nevét KOPÓRA) keveset szerepel. A filmben fontosabb volt, jobban is bírtam.

A lezárás viszont jobb a könyvben, mivel feltűnt, hogy merőben eltér a filmtől (később oldódik meg az ügy), ezért elbizonytalanodtam, és vártam, hogy mi fog történni, mert abszolút nem tudtam.

Majdnem 100%, hogy elolvasom a második részt (van egyáltalán több nálunk?), csak a kérdés az hogy mikor. Most egy kötelező vár rám...

Ja! Izgibb lett azzal a könyv, hogy Ramireznek több szerepe van.

Friss :D

Jó szám, fülbemászó, és egészen megható... mondjuk nekem még mindig az az érzésem, hogy Harry viszi az egész bandát. Szinte csak ő énekel, (nem mintha baj lenne) és szerintem neki is van a legjobb hangja.

Kicsit fura, de tetszik :)

Vegyes

Hát... Miért kezdem mindig így? qqq
Szóval igazából nincs kedvem nagyon blogozni (tegnap se volt). Egyrészt, mert állatira megfáztam, másrészt pedig lusta vagyok, és házikat kéne csinálnom.
Amiről egyébként már egy jó ideje akarok írni:
Megnéztem a Vámpírnaplók 3. részét. Állati! Örülök, mert úgy tűnik, hogy Stefan eléggé fontos karakter (lesz). Viszont Klausékat még mindig hiányolom...
Halloween miatt két amiga-val filmet néztünk... úgy volt, hogy egész éjszaka, de bealudtunk. Amúgy mindent néztünk, csak a betervezett horrort nem... Na minegy, jó volt ♥
November lett. Ne! Bár ebben a hónapban van a szülinapom, az idő rohamosan romlani fog/romlik, és egyre kevesebb van a suliból... Illetve nem tűnik két hónapnak az eltelt idő...