A felhők fölött 3 méterrel

Hallottam a suliban, hogy Mario Casas így, Mario Casas úgy, ilyen izmos, meg olyan… Mondtam, oké. Azt sem tudtam, ki ő. Aztán felvilágosítottak, hogy egy színész, és ebben a filmben játszik. Kíváncsi lettem, és letöltöttem. És megnéztem.

Amit hiányoltam, az a ’happy end’. Egész végig úgy éreztem, hogy oké, akkor most békülnek, vagy most…

A dráma azért alaposan megvolt benne, de valahonnan előre lehetett sejteni, csak én fordítva gondoltam.

Ami nagyon jó, az a „narrátor”. Mindig a legjobbkor mondott valami okosat.

Szerencsére megtudtuk, hogy miért tartóztatták le H-t, és az is kiderült, hogy honnan jött a film címe. Bár véleményem szerint sokkal jobban tették volna, ha meghagyják a spanyol becenevét /hache/.

A színészek szerintem mind jók, főleg Mario Casas!!! (L)

Igazán tetszett, ahogy még az elején mindig felbosszantotta a lányt, így megvolt a humor is, és ez az énje jobban is tetszett, mint a hősszerelmes.

Aki viszont kifejezetten bosszantott, az Babi húga volt. Szerintem egy teljesen felesleges karakter.

H sajnos nem igazán tudott megváltozni, a csaj pedig szerintem hülye volt, hogy azt a másikat választotta. Ez volt a kettes számú dráma.

Aranyos volt, hogy a végén berakták azt, amikor először találkoztak.

Örülök, hogy függőben hagyták a végét, és igaz, hogy valamilyen szinten lezárták, mégis van folytatás.

Összességében nagyon tetszett, úgyhogy egy darabig még a hatása alatt leszek.

Azt jósolom, hogy még egy párszor meg fogom nézni, tehát szerintem is: Mario Casas így, Mario Casas úgy…

 „… és bármennyire szeretnénk is, ugyanaz az érzés már sosem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.”