Este unatkoztam, meg amúgy is kellett az ihlet, úgyhogy nekikezdtem a SZJG 6. részének.
Nem igazán voltam kíváncsi arra, ahogy imádják egymást, de szerencsére nem igazán ez történik benne. Mármint a könyvben.
Valahogy jobban szerettem a rejtélyes Cortezt, de végülis megbékéltem ezzel is, mert legalább nem bunkó, hanem normális.
Amik nagyon tetszenek, nem csak ebben a részben, azok a poénok:
"- Bernáth, Haraszti! Üljetek a helyetekre, és fejezzétek be az ugrálást! - szólt Andrisra és Robira (*mármint Kardos*), akik a tábla előtt lökdösték egymást. - Miért van ilyen hideg? Antai-Kelemen, csukd be az ablakot. Anélkül, hogy kárt tennél magadban. Menni fog? - nézett gúnyosan Cortezre, aki unottan felállt, és kérdőn a tanárra nézett.
- Kívülről vagy belülről? - kérdezte." - 101. oldal
Ami az ablkaos sztorit illeti, az előző részeknél simán rávágtam volna, hogy "hű, de nyálas", vagy "jellemző", esetleg "aha, persze". Most valahogy elhittem. Úgy értem, mivel Cortezt jobban megismerjük, mióta megnyílt Reninek, el tudtam őt így képzelni. Már csak az a kérdés, hogy való életben létezik olyan ember, aki ezt megcsinálná?
Talán számomra a legmeglepőbb az volt, hogy kb. fél 11-kor kezdtem el, és a 143. oldalig jutottam. Ugye én nem olvasok valami gyorsan, de arra azért nem számítottam, hogy sokáig olvasok. Arra eszméltem fel, hogy fájnak a szemeim, és lassan aludni kéne. Megnéztem az órát, és hajnali fél 2 volt!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.