És azt kell mondjam, nagyon ütős lett. A csatarész és az
utána következő pár perc nagyon jól sikerült. De nem emiatt írtam ezt a
bejegyzést. A lényeg: SOSEM GONDOLTAM VOLNA, HOGY EZEN A FILMEN (vagy bármely
más részén) ÉN SÍRNI FOGOK.
Most egy kicsit elkanyarodnék. Sokan tudják rólam, hogy
Szombat Esti Láz mániás vagyok. Tóth Gabiékat és a táncaikat imádom (szintén: Markó
Robi ♥♥♥). A legutóbbi rumbájuk és quickstepjük tetszett eddig a legjobban
(utóbbin szakadtam a röhögéstől). De már megint nem ez a lényeg. A 3. adásban
volt az a bizonyos közös produkció, az angol keringő. Amikor online néztem, azt
mondtam, szép. Amikor letöltöttem, és újranéztem (igen, „kissé” fanatikus
vagyok) ott volt az a bizonyos gombóc a torkomban. Szóval az a tánc gyönyörű
lett, és a zene… Gyakorlatilag megtiltottam magamnak, hogy még akár egyszer is
megnézzem, egyrészt azért, hogy nehogy elbőgjem magam azon a dalon, másrészt az
ihletet későbbre tartogatom (mindegy, most olyan dologba mentem bele, amibe nem
kellett volna).
Most visszamennék a filmhez. Nekem a Carlisle-os rész meg se
kottyant. Tudtam, hogy nem lesz gond, mert valaki (remélem, elolvassa ezt a
bejegyzést az a bizonyos személy) elárulta a lényeget (haragszom is rá… nem,
dehogy). És akkor jött a vége. Oké, megható volt, hogy Bella bemutatja
gyakorlatilag az egész történetüket. Azért ezen nem tudtam volna sírni. De
amikor rájöttem, hogy a kettő zene ugyanaz, és bevillant a tánc, aztán
tudatosult bennem, hogy ez a film egy lezárás, egy történet lezárása (amiken én
általában sírok), és az is eszembe jutott, hogy én valaha éltem-haltam a
Twilight-ért, és közben a gyönyörű szöveg motoszkált a fejemben… nem bírtam
végignézni a stáblistát, mert azonnal megkerestem azt a bizonyos keringőt, és
azt hiszem, ismét más szemmel láttam. Még egyszer mondom (írom): a megható tánc
és befejezés… betette nálam a kiskaput. Potyogtak a könnyeim, és egyszerűen nem
tudtam magammal mit kezdeni, de nem is akartam.
Lehet, hogy ez egy szörnyű összegzés lett, lehet, hogy tele
van hibával, de az biztos, hogy még könnyes szemmel írtam…
Ui.: nekem ezt a zenét nem szabad(na) hallgatnom!!!